Divat mostanában az általános hangulatkeltés általában a politikusok ellen, főleg ellenzéki oldalon. Nem mondhatom, hogy csodálkozom rajta, hisz az, hogy a FIDESZ politikusai közül még az ismeretlenebbeknek is gyanús ügyei vannak (legfrissebben egy veszprémi volt képviselőről derült ki, hogy hirtelen lett a semmiből egy százmilliós háza), és az hogy részben jogosan elégedetlenek az ellenzék teljesítményével, elvileg alapot adhat erre.

De a "minden politikus lop, és bárki kerül hatalomra, nem fog változni semmi" szentencia ettől még hamis, ráadásul káros is, mert a jelen helyzet fenntartása lesz az eredménye, pont az, amivel a fenti megállapításokat tevők maguk is elégedetlenek, és káros azért is, mert így azok elől is elveszik a teret, akik erre a megállapításra nem szolgáltak rá, és elveszik azok kedvét is, akik esetleg most tervezik párt alapítását. 

Pedig pártokra szükség van, elvégre papíron még mindig parlamentáris demokráciában élünk, és az cél, hogy ez ne csak álca legyen, mint jelenleg, hanem visszatérhessünk a valódi formájához. Én pl. nagyon drukkolok, hogy legyen egy vonzó, modern baloldali párt mondjuk a Humán Platformból, mert szükség volna rá, hogy végleg megszabaduljon az ország attól, hogy csak az MSZP vagy a DK jelentsen baloldali alternatívát.

De ettől még nem kéne egyöntetűen kikukázni a tavalyi összefogás minden tagját.

Van egy olyan párt amely alig két éves, mégis jelen van az országgyűlésben, és az önkormányzatokban szerte az országban, van polgármestere is. A tagok elsöprő többsége korábban soha nem politizált aktívan, így semmi közük nincs az elmúlt 25 év hibáihoz, bűneihez, nem kívánnak egy az egyben visszatérni a 2010 előtti időkhöz, mert ott is látnak kijavítandó dolgokat. Közelebb állnak a mostani civil tüntetőkhöz, mint bármely más párt támogatói köréhez. Egy nagyobb cél érdekében kötöttek egy rossznak bizonyuló kompromisszumot, de ebből a tanulságot levonták. Túlélték ezt, mint ahogy azt is, hogy visszavonult a politikától a párt alapítója, ezzel is bizonyítva, hogy a szellemiség a lényeg, nem a konkrét személy.

Gondolom mindenki kitalálta már, hogy az Együttről van szó.

Persze mondhatjátok, hogy mit akarok én itt velük, amikor 2-3 százalékon állnak, és pont most távozott onnan két korábbi prominens tagja, az Együtt egyik alkotóelemének, a Szolidaritásnak a vezetői.

Egyrészt ez már nem sokat számít. A párt platformjai feloldódtak, ez mára véglegessé vált. Egykori szolisok is ott vannak a múlt héten megválasztott új tisztségviselők között, szóval az egyetlen dolog, ami miatt érdekes lehet Kónya és Székely távozása, az az, hogy mindketten képviselők (előbbi az országgyűlésben, utóbbi a fővárosban), és mivel pozíciójukat nem egyéniben, hanem listán szerezték, illene azt visszaadniuk, hogy a párt rendelkezhessen felette.

Másrészt meg sokkal fontosabb az, hogy mit köszönhetünk az Együttnek, még ha ez sokakban nem is tudatosul.

Egyetlen olyan ellenzéki párt van ugyanis Magyarországon, amelyik ténykedésével százalékokban mérhető károkat tudott okozni a FIDESZ-nek alelnöke, Juhász Péter révén, aki bulldogszerű kitartással tárja fel a kormánypárt korrupciós ügyeit, és jelenleg egy antikorrupciós szervezet felállításán dolgozik (felhasználva TASZ-os tapasztalatait). És ha már itt tartunk, az se titok, hogy a FIDESZ népszerűségét erodáló tényezők közül egy másiknak, az őszi-téli tüntetéseknek egyik fő szervezője, felszólalója a 60ezren a MAGÁN nyugdíjukért FB csoport alapítója is az Együtt önkormányzati képviselője.

Biztos, hogy akkor érdemes a Jobbikon kívüli ellenzéket egységes tömbként kezelni, és az összes tagját egyformán büntetni a 2010 előtti időkért, valamint a tavalyi évért?

Az Együtt a múlt hétvégén, a tisztújító kongresszusán elfogadott egy politikai nyilatkozatot. Pár megfontolásra érdemes idézet belőle:

...az Együtt az következő évek folyamán az önálló politikai karakter megerősítését, a kormány rossz intézkedéseinek megakadályozását, egy új politikai alternatíva megteremtését tekinti legfőbb feladatának. Olyan programot készítünk, amely egyszerre szolgálja a magyar középosztály és az egyre nagyobb számú leszakadó rétegek megerősödését.

Modern, európai piacgazdaságot, a magántulajdon érinthetetlenségének helyreálltását, tisztességes és szabályozott versenyt akarunk. A társadalmi szolidaritást alapértékként érvényesítve kiállunk a peremre szorult milliók és a folyamatosan lecsúszó középosztálybeliek sorsának megváltoztatása érdekében.
Legyen egyidejűleg verseny és együttműködés, piacgazdaság és szolidaritás!

Hiszünk a demokráciában és a jogállamban. A demokráciát a kiszámítható és tartós fejlődés alapfeltételének tartjuk.

Hiszünk a folyamatos fejlődés szükségességében. A változásban a fejlődés lehetőségét látjuk, elutasítjuk a fejlődésnek gátat vető múltba fordulást, maradiságot. Ugyanakkor elkötelezettek vagyunk nemzeti értékeink, hagyományaink megőrzése mellett. Alapértékeink: haza és haladás, Európa és szolidaritás.

Az Együtt az elkövetkező két évben a saját útját járva, saját programjával mutatja meg magát, megerősíti országos hálózatát, kiszélesíti szavazótáborát. Ez a törekvése egybevág a demokratikus ellenzék közös érdekével. 2014-ben az összefogás nem volt képes új szavazókat mozgósítani, tehát az „összefogást” nem érdemes a vesztesnek bizonyult formában újrateremteni. 

Az Együtt szókimondó, haladó gondolkodású demokraták közössége, amely képes felismerni és elkerülni a jobb- és baloldali pártok elmúlt évtizedekben elkövetett hibáit.
Politikusaink minden rendelkezésükre álló törvényes eszközzel fellépnek az erkölcsileg megkérdőjelezhető legitimitású, illiberális módon kormányzó erőkkel szemben.

És hogy valami konkrétabb is legyen, még egy idézet, ezúttal egy interjúból, ami a héten jelent meg. Az interjúalany az Együtt új elnöke:

Szigetvári Viktor: Most az a fő kérdés: demokrataként miként lehet megtörni az Orbán rezsimet és milyen ország jön utána?

168 óra: Miként?

Sz.V.: Úgy látom, ma ez az uralom egy ponton túl sajnos már csak illegális eszközökkel törhető meg.

168 óra: Illegális eszközökkel?

Sz.V.: Nem földalatti mozgalmakról beszélek, de kénytelen vagyok belátni: a kétharmad és a sarkaltos törvények bebetonozott hatalmát az ellenzék úgy tudja leváltani, hogy elér egy erős, ötven százaléknál nagyobb többséget, és kísérletet tesz a nemzeti kiegyezésre. Ha ez nem megy, akkor egyszerűen nem létezőnek tekinti az alkotmányos béklyókat, ami formálisan, a jogrendszerben illegális. Mindez pedig egy új rendszer alapítását jelenti, amit nemzetközi partnereinkkel is el kell fogadtatnunk. Ha az EU tétlenül nézte a liberális demokrácia szétverését, remélem engedi a a helyreállítását. Erre viszont csak akkor lehet legitimációt kérni, ha előre elmondjuk a választóknak. Ebben sem szabad hülyének nézni az embereket.

168 óra: Ön most azt üzeni a választóknak, hogy ha győz a baloldal, semmisnek tekinti a kétharmados törvényeket? 

Sz.V.: Igen. A végrehajtó hatalmat ugyanis illegitim módon korlátozzák a sarkaltos törvények.

Persze ez elsőre igencsak meredeken hangzik, és biztos vagyok benne, hogy a FIDESZ minden bűnét elnézők ezt olvasva rögtön a demokrácia lángpallosú védelmezőivé válva rontanak majd rá erre a pár mondatra. De jobban elolvasva ez se szól másról, mint a törvényességre, demokráciára törekvésről. Mert elég nehéz úgy a boksz szabályait betartani, ha az ellenfél ketrecharcosként viselkedve le se szarja őket, vagy folyamatosan úgy változgatja, hogy neki legyen jó. Egyszer valahogy le kell győzni, hogy utána vissza lehessen végre hozni a tisztességes küzdelem szabályait. Paradox, és kényes helyzet, egy demokráciában elfogadhatatlan is lenne ez a módszer, csak hogy ez itt már rég nem az. Itt most az a feladat, hogy a megalázott demokráciát helyreállítsuk, és véget vessünk ennek az ámokfutásnak, amely egyes egyedül a hatalmon lévők gyarapodásáról szól, meg arról, hogy ennek érdekében bármilyen elvet leköpnek, bárkit hátba támadnak.

És nem ez az, amit az ország többsége el akar érni? Mert a FIDESZ többsége csak látszólagos, mint ahogy a Jobbik erősödése is az: mindkettő a demokratikus ellenzék gyengeségére vezethető vissza. Megfelelő alternatívát kell nyújtani, hogy azok, akik váltani szeretnének, ne legyenek párt nélkül, vagy ne a kommunikációs báránybőrbe bújt, de amúgy továbbra is rasszista, antidemokratikus, és egyre nyíltabban oroszbérenc Jobbiknál kössenek ki jobb híján. 

Egy alternatíva már van. Szerintem érdemes megfontolni.