Nem először találkozom az elmúlt hetekben azzal, hogy egy újságíró vagy egy elemző (olyan, akire amúgy érdemes odafigyelni) két, amúgy jogos Orbán-kritika közt csak úgy mellesleg odaveti, hogy az ellenzék eltűnt, nem lehet számítani rá, nem csinál semmit. Mintha ez egy kötelező kitétel lenne, csak az egyensúly miatt. Megtalálható ez Lakner Zoltánnál ugyanúgy, mint Ceglédi Zoltánnál a 168 órában vagy az Indexen, Spirk Józseféknél.

És kétségtelen, hogy nincsenek a helyzet magaslatán. De biztos, hogy erről csak ők tehetnek? Biztos, hogy valóban eltűntek, és nem is várható tőlük semmi?

Hisz közben folyik egy népszavazási aláírásgyűjtés több párt támogatásával. Ki tudja, mi lesz belőle. Vagy maradva a menekülteknél, az ellenzéki pártok nem egy neves képviselője és névtelen szimpatizánsa munkával, adománnyal segíti a Migration Aid-et. Nem pártparancsra, magától. Igaz, inkább magánemberként, sokszor kerülve a reflektorfényt, hogy ne vetülhessen rájuk a vád, hogy csak kihasználják a menekülteket politikai haszonszerzésre (bár már így is megfogalmazódott a vád).

De vannak megmozdulások az előtérben is.

Az, hogy az MSZP felajánlotta régi székházát koordinációs központnak, már rég el lett felejtve, pedig már az is olyan dolog volt, amit a kormány helyett csináltak. Gyurcsány menekült hazavitele csak a bulvárértéke miatt kerülhetett be a sajtóba, de legalább a CNN-t is megjárta a sztori, árnyalva azt az egyre sötétebb képet, ami kezd kialakulni rólunk Orbánéknak köszönhetően. Fletó egy ripacs, ez tény, lehet őt nem szeretni (finoman szólva én se vagyok oda érte), de ez akkor is emberséges tett volt, és fontos üzenet a saját, részben szintén nem túl idegenbarát hívei és a külföldi közvélemény felé (de felfogható a tervezett törvénymódosítások elleni tiltakozásul is, hisz amit tett, lehet, pár hét múlva már házkutatást von maga után). Ez még akkor is így van, ha amúgy természetesen egyértelműen voltak az akciónak PR céljai is.

Persze lehet azt mondani, hogy ezek nem jelentenek alternatívát a kormánnyal szemben, nem mondják meg, hogy akkor mit kéne tenni ahelyett, amit a kormány tesz. De hát ott van az Együtt is, amely egyedüli pártként egy hete egy komplett megoldási javaslattal állt elő, csak épp a kutya nem tud róla azokon kívül, akik maguktól követik őket valahol, ugyanis a sajtó egyszerűen nem vesz róla tudomást. Pedig nem hinném, hogy a párt sajtósai dugdosnák a az újságírók elől, sőt. Azok a javaslatok biztos nem tökéletesek, lehetne róluk vitatkozni, csak úgy nehéz, ha nem hallott róla senki. Ja bocs, Szigetvári erről is szóló írása (tehát nem a javaslat, csak egy cikk, ami említést tesz róla) ma végre kikerült az Indexen a blogketrecbe. Közénk, az amatőrök közé. Ide pozicionálják egy parlamenti párt elnökét. Nem az a baj, hogy itt is megjelenik, hisz azért ír blogot. Az a baj, hogy csak itt jelenik meg. És az a baj, hogy ezzel az Index már túlteljesített a többi orgánumhoz képest, szóval ehhez képest már az kész csoda, hogy Juhász Péterék vasárnapra szervezett, a visszajelzések alapján többezresnek várható tüntetése legalább megért egy darab mondatot itt meg a 444-en. Aztán slussz. Ennyi.

Viszont így kétségtelenül könnyű azt mondani, hogy az ellenzék eltűnt. Pedig az biztos nem motivál senkit jobb működésre, megújulásra, ha levegőnek nézik, és azt se ismerik el, vagy legalább nem véleményezik valahogy, amit letettek az asztalra.

Aztán majd csodálkozunk, ha valóban nem marad alternatíva a Jobbik mellett, mert a demokratikus ellenzéki pártok hívei belefáradnak abba, hogy csinálhatnak bármit, még a barátinak mondott meg a független sajtó se vesz róluk tudomást.

Kedves jobbos kommentelők, lehet örömködni.