Nagyon úgy néz ki, hogy az MSZP-sek egy része úgy kívánja megállítani pártjuk népszerűségének zuhanását, hogy a menekültkérdésben feladják az eddig pozitív semlegességnek csúfolt, de azért alapvetően a kerítést kritizáló politikájukat, és nyíltan beállnak a FIDESZ mögé. 

A tapogatózás már hónapokkal ezelőtt elkezdődhetett, amikor Hiller István egykori munkatársai, bár korábban hangos kritikusai voltak a FIDESZ kormányzatnak, hirtelen állami alkalmazásba kerültek. A héten maga Hiller Haver indult el a damaszkuszi úton egyre növekvő sebességgel: két napja még csak a kerítés mellett tett hitet az Inforádióban, a mai Heti Válaszban megjelenő nagyinterjújában viszont már egyenesen az Orbán által is terjesztett összeesküvés-elméleteket visszhangozza. Innen visszanézve már egyáltalán nem tűnik véletlennek, hogy Orbán az elhíresült kiszivárgott beszédében pont őt dicsérte egyedül a baloldali politikusok közül. A legfrissebb fejlemény, hogy már nincs egyedül az MSZP felső köreiben a véleményével: az egykori pártelnökhöz csatlakozott Gőgös Zoltán, a párt elnökhelyettese is. 

Kíváncsi lennék, hogy mit szól ehhez egy másik volt pártelnök, Lendvai Ildikó, aki aktív tagja a Migration Aid-nek, vagy a választmányi elnök Botka László, aki Szeged polgármestereként az elsők között állt ki menekülteket segítő civilek mellett. 

A pletykák szerint Hiller azzal házal az MSZP-n belül, hogy a FIDESZ 2018-as győzelme elkerülhetetlen, viszont egyáltalán nem biztos, hogy egyedül is többsége lesz, márpedig akkor a FIDESZ-nek szüksége lesz egy koalíciós partnerre a Jobbik ellenében. Na erre a szerepre szeretne Hiller és köre bejelentkezni. 

Szerintem ez a terv több sebből is vérzik.

Először is elég gerinctelen dolog pozíció reményében feladni egy elvi álláspontot, és támogatójává válni egy olyan kampánynak, amely az emberek zsigeri félelmeire építve gyűlöletet kelt, egyszerre szolgálja Orbán és Putyin hatalmi érdekeit, és amely pszichológiailag is értelmezhető jelenségegyüttesként is értelmezhető egy orvos szerint. De hát politikusról beszélünk, még ha eddig a tisztességesebbek közül valónak tartottam is őt. Egy csalódással több vagy kevesebb, sajnos már fel se tűnik.

Másodszor ez az előfeltételezés, ha nem teszünk ellene, önbeteljesítő jóslatként fog működni. Ha feladjuk két és fél évvel korábban a választást, hát persze, hogy a FIDESZ fog győzni minden bűne ellenére.

Harmadszor pedig erős kétségeim vannak azon a téren, hogy egyáltalán van-e értelme ilyesmire bazírozni. Most persze olyan visszajelzéseket kapnak a FIDESZ-től, hogy naná, gyertek, csináljátok, számítunk rátok, hisz Orbánéknak elemei érdeke ellenzékének minél nagyobb megosztottsága. De komolyan gondolja bárki is, hogy problémát okozna a FIDESZ-ben egy szövetségkötés a Jobbikkal, miközben pont a menekültügy révén eljutottunk odáig, hogy szabad szemmel nézve már szinte semmi különbség nem látható a két párt politikája között?

Avagy tud bárki is mondani legalább egy dolgot, amiben markánsan más véleményen vannak? Ugyan már.

Orbánt ma már semmilyen gát nem tartja vissza attól, hogy szükség esetén Vonával, mint természetes szövetségessel alakítson kormányt, hisz már a nemzetközi megítélésünk se lehet a mostaninál jóval rosszabb. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy Hiller feleslegesen áldozza be az egy élet munkájával szerzett tekintélyét, és csatlakozni fog a ma már FIDESZ alamizsnán élő egykori MSZP vezetők csapatához, Csintalan Sándor és Szili Katalin mellé.

Egyetlen haszna lehet ennek az egésznek: ez a párton belüli konfliktus felgyorsíthatja az MSZP szétesését, és így tisztulhat a kép a demokratikus oldalon. Elsőre valószínűleg a DK nyerne a dolgon, hisz hol máshol köthetnének ki az MSZP csalódott szavazói. De elég csak arra gondolni, hogy mekkora áldás a FIDESZ számára Gyurcsány személye, akivel ijesztgetve bármit el tudnak adni a híveiknek (és ezen nem segítene az sem, ha a feleségét tolná előtérbe, mint ahogy rebesgetik), vagy arra, hogy miképp reagált Vadai Ágnes a 2006-os rendőri vezetők ítéletére, hogy lássuk: Fletóval ebben az országban többet győzni nem lehet. Elnézve néhány megmozdulását, talán neki kényelmes is ez így.

Viszont ez a szituáció teret adhat azoknak a jelenlegi és jövendő pártoknak, amelyek a baloldali-liberális oldal megújításában és egy kormányváltásban egyaránt érdekeltek, és amelyek alternatívát nyújthatnak azoknak, akik továbbra is hisznek a nyugati világ értékeiben, és nem kívánják Orbánékat követni a keleti önkény világába, ahol a titkosszolgálatok cenzorai ott ülnek a szerkesztőségekben.

Csak képesek legyenek élni a lehetőséggel.