Úgy néz ki, hogy Orbánnak az a terve, amelyet a 2002-es kormányváltás egyszer már meghiúsított, második nekifutásra csak összejön: mégis lesz dunai panorámás erkélye a Várban, még ha ezért egy UNESCO által is védett műemléket kell szétbarmolni. 

A várbeli helyzetet jól összefoglalja a 168 óra múlt heti számának cikke, amelyből most csak a felvezetést idézném: 

A kormány két éve indította a budai Várnegyed rekonstrukciós programját, a Nemzeti Hauszmann-tervet. „A célunk az, hogy a Vár újra a hazai kulturális és szellemi élet, illetve az ország egyik jelképes közjogi központja legyen” – hirdette a propaganda. Az Orbán-kormány azonban a kulturális fejlesztést is unortodox módon értelmezi: a Várból kiköltöztetik a Magyar Nemzeti Galériát, az Országos Széchényi Könyvtárat; az MTA bölcsészettudományi kutatóintézeteit pedig a Közvágóhídhoz (!) telepítik. A Várban közben új kormányzati negyed épül. Valójában visszaállítják az 1945 előtti állapotokat. Orbán Viktor és miniszterelnöksége a Karmelita kolostorba, a Sándor-palota mellé költözik. Oda, ahol Horthy Mikós kormányzói hivatala volt. A Horthy-korszak szimbolikus újraépítésére 200 milliárd forintot terveztek, de az eredeti koncepcióban még nem szerepelt, hogy a Belügyminisztériumot és a Nemzetgazdasági Minisztériumot is a Várba költöztetik. Utóbbit a Szentháromság térre, oda, ahol a Horthy-kormány pénzügyminisztériuma székelt. Az akkori épület hasonmását akarják rekonstruálni. Csak a beruházások előkészítése 1,5 milliárd forint. Azon a helyen jelenleg a Magyar Nemzeti Levéltár egyik részlege található. Itt őrzik az 1945 utáni magyar kormányszervek és politikatörténet dokumentumait. A felbecsülhetetlen értékű levéltári anyagok biztonságát semmi nem garantálja: nem tudni, mikor, hová, milyen körülmények közé kerülnek. 

Orbánék tehát senkit és semmit nem kímélve minden átgázolnak, hogy hatalmi gőgjükben egy avítt, korszerűtlen kormányzati Disneyland-et hozzanak létre.

A magam részéről a Hauszmann-bizottság tiltakozásból lemondott szakértőivel értek egyet:

Elfogadhatatlannak tartjuk a kortárs megoldások helyett száz-százötven éve megrajzolt tervek, fel sem épült épületek anakronisztikus megvalósítását, teljesen elpusztult épületek újraépítését, az ennek érdekében teljesen felszámolt magyar műemlékvédelem történetének és eredményeinek teljes semmibevételét. Szellemiségében is igencsak károsnak tartjuk a 19. század második felének, a 20. század elejének ilyesfajta rekonstrukcióját, az I. világháborúba torkolló késői historizmus, illetve a Horthy-korszak jelentés nélküli kulisszáinak, esetenként egyenesen idétlen építészeti megoldásainak száz- és ezermilliárdokat igénylő újraálmodását.

Még kontrasztosabban látszik, hogy mennyire idejétmúlt ez a terv, ha mellétesszük, hogy lehetne akár egy valóban XXI. századi, modern, és környezetbarát kormányzati negyedünk is, amelynek létrehozásához nem védett kulturális értékek szétrombolásán, hanem a Nyugati Pályaudvar melletti rozsdaövezet rekultiválásán át vezetett volna az út. Pont tíz éve ugyanis az akkori kormány is elhatározta, hogy egységes kormányzati negyedet hoz létre, de akkor nem az urizálás, a hatalom látványos demonstrálása volt a cél, hanem a költséghatékony működés, és nem a múltba néztek, hanem a jövőbe, ezért egy olyan tervet fogadtak el, amely a fenntarthatóság és a városrehabilitáció jegyében készült, és amely terv több rangos nemzetközi díjat is elnyert.

Nem mellesleg: jóval kevesebbe is került volna, mint ez a mostani.

Persze az akkori tervnek is voltak kritikusai: azok tartották ezt urizálásnak, akik most a miniszterelnöki hivatalba egymilliárdért akarnak műkincseket vásárolni, és azok akarták minden fillér útját a saját szemükkel ellenőrizni, akik szerint most a közpénz képes elveszíteni közvagyon jellegét. Persze akadtak valódi problémák is (a Fővárosi blog két részes posztban foglalta össze a projekt történet, tanulságos olvasmány). Gyurcsányék is bénáztak eleget a lebonyolítás során, meg jött a gazdasági világválság is, szóval az egész elbukott még az első kapavágás előtt, de akkor is: maga az alapkoncepció méltó volt egy XXI. századi fővároshoz.

De hát mi a múltba fordulást választottuk, azt, hogy demokrácia helyett inkább egy wanabe király nézzen le minket a várból. Ezt akarta a többség.

És még mindig ezt akarja?

Utóirat: Mielőtt még még FIDESZ-védő nagy buzgalmában bárki is heveny Gyurcsány-imádattal vádolna emiatt az írás miatt, nézzen utána a korábbi posztjaimban, hogy mi is a véleményem a DK szektáról és vezéréről.