Kissé aggódom, hogy Orbán Viktor nehogy harmadfokú égési sérüléseket szenvedjen, miközben a tenyerét dörzsöli.
- írta ma Szily László a 444-en, elnézve a szocik haláltusáját.
Őszintén szólva: első látásra tényleg úgy tűnik, hogy Orbánnak már nincs más dolga a választásig, mint hogy hátradőljön, és kikérje a közmondásos kávét. Hisz az MSZP népszerűsége meredeken zuhan, a miniszterelnök-jelöltje pedig feladta már a startpisztoly eldördülése előtt, és minden hurráoptimizmusuk ellenére a koalíció-képtelenség valamint a stagnáló népszerűség miatt a Jobbik is tejlesen esélytelen a váltópártiságra (bár ez egyáltalán nem baj, sőt).
Csak hogy van más olvasata is a ma történteknek.
A Botka-féle "a'la 2014" összefogásnak eddig se volt a szocikon kívül más híve, max. a DK egy ideig (de ott meg Gyurcsány személye volt az akadály a szocik szemében), mivel az a konstrukció egyszer már megbukott. Ráadásul az MSZP mára már teljesen alaptalan nagypárti önképe által bedobott listafelosztás (50% nekik, 50% a többi pártnak) kifejezetten nevetséges ajánlat volt, tekintve a népszerűségük folyamatos errodálását, ami a legfrissebb fejlemények ismeretében lehet, hogy már a végső stádium felé tart.
Akadt persze más javaslat, amellyel először az Együtt állt elő: az egyéni választókörzetek szintjén legyen koordinálás, mert a jelen választási rendszer (nem véletlenül) nem hagy más választást: csak úgy lehet a FIDESZ-t legyőzni, ha egyéniben (ahol a választás valóban eldől) egy kormánypárti jelölttel szemben egy esélyes kihívó akad (úgy viszont elég nagy eséllyel, lásd az időközi választások tapasztalatait). De a listák terén lehetőséget kell adni arra, hogy a kormányt leváltalni akarók ne egy jellegtelen masszára legyenek kénytelenek szavazni, hanem megtalálhassák a világlátásuknak megfelelőt, ezzel jóval több ellenzéki szavazót aktivizálva.
Persze a Jobbik ebbe nem értendő bele. Hiába bújik a néppártiság Vona Gábor arcú báránybőrébe, attól még megmarad farkasnak az a párt, amelynek egy Toroczkai László az alelnöke.
Az ideális az lett volna, ha már mostanra öszejött volna a Juhász Péter -féle Új Pólus, vagyis azon pártok közös listája amelyek nem csak a 2010 utáni, hanem a 2010 előtti világgal is kritikusak. Mérés is bizonyítja, hogy egy ilyen szövetség több lenne, mint az azt alkotó pártok (Együtt-LMP-Momentum-Párbeszéd) jelenlegi szavazótáborának összege, és és kapásból egyenrangú lett volna a (két hónappal ezelőtti) MSZP-vel, mert olyanok is választanák, akiknek az értékrendje közel áll ezekhez a pártokhoz, de egyesével túl kicsinek tartja őket.
Na ez a projekt most lett igazán aktuális, hisz a jelek szerint az MSZP olyan szinten elindult a szétesés felé, hogy egy újpólusos összefogással teljesen ki lehetne végre venni a vezető demokratikus ellenzéki párt szerepét a kezükből.
Igen tudom, jelenleg úgy néz ki, hogy megint elcsúszik a lehetőség pár ember egóján és sértettségén. A Momentumosok úgy gondolják, hogy nekik ráér 2022-ben is, és fújnak az Együttre, mert többjük ott kezdett, és így a legkönnyebb a friss különállásukat bizonygatni. Az LMP mindig is különcködött, és szintén fúj az Együttre, mert nehezen tudják megbocsátani, hogy négy évvel ezelőtt Bajnai partneri megkeresése végül a pártjuk szakadásához vezetett. Ha nem változik semmi pár héten belül, akkor az egyetlen esély az marad, hogy bár mindenki külön indul, de egyéniben koordinálni az utolsó pillanatig lehet, tehát még mindig lehet az, hogy egy fideszes ellen egy demokratikus ellenzéki jelölt legyen. Persze ez már csak a fideszes kétharmad, vagy jobb esetben az abszolút többség megakadályozására lehet elég, ami vagy kisebbségi kormányzáshoz, vagy koalícióhoz vezet, bár fogalmam sincs, hogy melyik mostani ellenzéki párt szállna be a FIDESZ mellé pár koncért dísznek. Eddig inkább a Jobbikra tippeltem volna, de azt hiszem most már egy MSZP-s önszembeköpésnek nagyobb lenne az esélye (ha egyáltalán bejutnak, mert most már az is kétségessé vált).
De az optimista énem most is azt reméli, hogy a gyorsan változó események hatására a különcködők is átgondolják a stratégiájukat.
Az egyik ellenérv az Új Pólus ellen az volt eddig, hogy ők (mármint az LMP és a Momentum) még helyi koordináció szintjén se akarnak a múlt embereivel összefogni. Pár héttel ezelőtt még azt mondtam volna, hogy muszáj. Mostanra viszont eljutott az MSZP arra szintre, hogy azt mondjam, oké, ezen ne vesszünk össze. Lépjen az Együtt is vissza egyet, és mondja azt, hogy nem muszáj koordinálni, de akkor viszont hajrá, mutassuk meg, hogy nélkülük összefogva mire vagyunk képesek!
Az alapok minden ellenkező hiresztelés ellenére jók.
- Az LMP már most is nőtt attól, hogy női miniszterelnök-jelöltje van, és ez nem is csoda: arról is vannak mérések, hogy ez egy elég népszerű idea Magyarországon, főleg a baloldalon. Azt pedig még az ellenfelei se nagyon állíthatják, hogy Széll Bernadett (Kósa Lajos kedvéért: Bertalan) csak kvóta alapján került oda, ahol van, de egyébként nem alkalmas vezető szerepre. Szóval nekem az ő személye közös jelöltnek teljesen elfogadható lenne, és biztos vagyok benne, hogy a potenciális szavazók jelentős többsége is így van ezzel.
- Egy friss kutatás szerint miközben az MSZP és a DK a két legelutasítottabb párt (igen, sikerült beelőzniük a korábbi csúcstartó Jobbikot), az Új Pólus pártjai jóval kevésbé azok, sőt, az LMP elutasítottsága még csökkent is (gondolom szintén a női miniszterelnök-jelölt bemutatása kapcsán). Ehhez adjuk hozzá a fentebb már egyszer idézett kutatást az Új Pólus szavazatvonzó hatásáról, és láthatjuk, hogy egyilyen formáció az csalódott szocialista szavazók számára ugyanúgy vonzó lehet, mint a pártot választani eddig nem tudó, de a kormánnyal alapvetően elégedetlen választópolgárok számára.
- Bár a FIDESZ minden mérésben toronymagasan vezet, de ez javarészt annak tudható be, hogy az ellenzék szétszabdalt. Ugyanis ugyanezek a mérések azt is rendre kimutatják, hogy többen vannak azok, akik, kormányváltást szeretnének, mint akik a folytatásra voksolnának. Tehát van kormányváltó hangulat, volna tartalék, ahonnan lehet szavazókat szerezni, ha esélyes és hiteles ellenfelet tudunk felmutatni a FIDESZ-szel szemben. Az utóbbi, tehát a hitelesség esélye az MSZP összeomlásával és így kimaradásával nő, az esélyességet meg a nevezett pártok összefogása hozhatná el.
- Amikor az átlag szavazó tehetetlen, mulya ellenzékről beszél, általában a szocikra gondol, egyrészt megszokásból (mert ugye az ellenzék=MSZP formula nagyon beégett az agyakba), másrészt mert a kisebb pártok tevékenysége nem mindig jut el hozzá a mostani médiaviszonyok között. Pedig az ellenzék leghitelesebb politikusai (Juhász Péter, Hadházy Ákos, Jávor Benedek, stb.), azok, akik a legtöbbet tették eddig a FIDESZ machinációinak leleplezéséért, ezekben a pártokban vannak, és már eddig is voltak közös projektjeik egymással is, és a szintén ezen a területen dolgozó civilekkel is (a Gulyás-Vágó- Schilling "közellenség" trióra gondolok többek között). Ha formálisan is egyesítik az erőiket, jóval láthatóbbá, és méginkább tényezővé válnának, és ez is újabb szavazókat vonzhat be.
- Az alkotó pártok közül az Együtt már bemutatta mind a 106 jelöltjét, és letett egy komplett és megvalósítható programot az asztalra, gondolom a többi pártnál is nagyjából kész lehet már, tehát van mire alapozni egy tárgyalást. Vannak persze különbségek, de feloldhatatlanok lennének? Fontosabb lenne a demokrácia helyreállításánál pl. az, hogy melyik párt miképp viszonyul az amerikai szabadkereskedelmi egyezményhez? Ugyan már. A legfőbb feladatokban nincs eltérés, jó példa erre a Gulyás Márton szervezésében nemrég összehozott többpárti választási rendszer javaslat.
Szóval ha az érintett pártok vezetői képesek lennének félretenni a piti sértettségeiket, visszafognák egy kicsit az egójukat, és végre összefognának az ország érdekében, együtt úgy söpörhetnék félre az óbaloldalt, hogy közben adhatnának végre új reményt a kormányváltást akaróknak is. Hisz ki tudja, mi minden történhet fél év alatt. Elvégre az elmúlt évek világpolitikai eseményeinek legfőbb tanulsága az, hogy nagy és váratlan változások következhetnek be akár ilyen rövid idő alatt is.
Csak rajtunk múlik.