Nemrég hangot adtam annak, hogy mekkora csalódás számomra Sólyom László elnöki tevékenysége. És ezt továbbra is fenntartom. Mégis: most azért ragadok billentyűzetet, mert a Reakciónak adott interjújában olyan gondolatokat osztott meg velünk, amelyekkel 100%-ig egyet tudok érteni. Számomra ez az igazi Sólyom László, akinek a megválasztása előtt még én is drukkoltam.

Persze nem az interjú elejére gondolok, ahol megpróbál kimagyarázkodni "az állam nem így működik" címkével ellátott sértődéséből. Az számomra menthetlen. Viszont utána elég nagy rész foglalkozik a határontúli magyarokkal, meg az itthoni "védelmezőikkel". Ebből  szemezgetnék egyetértően.

 -    Négy éve volt a kettős állampolgárságról szóló népszavazás. Ön gyakran keresi fel a határon túli magyar közösségeket, hogy látja, begyógyultak-e már valamelyest az akkori sebek?
-    ...Rendkívül mély sebeket ejtett, ezt idehaza ésszel és érzéssel fel sem érik. Szerintem nem kellett volna kiírni a népszavazást: ez az ötlet tipikus példája volt a végig nem gondolt érzelmi politizálásnak. De ha már egyszer egy referendum azt rendelte volna el, hogy a parlament hozzon törvényt, még mindig alkalmazkodni lehetett volna a rengeteg meggondolandó körülményhez. De az igazán tragikus az volt, hogy az itthoni pártok instrumentalizálták a témát, az egész a szokásos „ki kit győz le” versengéssé alakult.

-    Tanult-e a politikai elit a 2004. december 5-éből?
-    Két tanulság még mindig nem jött át. Az egyik az, hogy az akkori konfliktus még jobban beszorította a közbeszédet a nemzeti-nemzetietlen érvelésbe, és persze ellenpárjába, a fasiszta-antifasisztába. Az ország megosztottságát végletesen elmélyítette, és ezzel a történettel könnyen magyarázhatóvá tette. Ez a kár felmérhetetlen. A másik megrendítő tanulság az az érzéketlenség, ahogy emberek millióit, érzelmeiket, küzdelmes sorsukat politikai játék eszközének tekintették. A népszavazás hatása élénken él: öreg emberekkel találkoztam Erdélyben és a Felvidéken, akik elsírták magukat december ötödikét emlegetve. Ha lesz eredménye az elnökségemnek, talán az, hogy sok helyütt sikerült enyhíteni a traumát. Megértetni, hogy nem szakadtunk szét, hogy nem hagyta el őket az anyaország.

 -    Elfogadtatható-e a kettős kötődés, anélkül, hogy az utódállamok valamiféle lopakodó revíziót látnának benne?
-    Egyfolytában, és hihetően oszlatni kell félelmeiket. Hiszen nehezen veszik tudomásul, hogy nem homogén nemzetállamok, hanem többnemzetiségűek lettek, éppen úgy, mint a Magyar Királyság volt, amelyből szabadulni akartak. Biztosítani kell őket, hogy alapszerződéseinkkel összhangban elismerjük a határokat, s nem kívánunk állampolgárság és terület által meghatározott egyetlen politikai nemzetté válni. Szorgalmazom a magyarok állampolgári lojalitását, a többségi államnyelv minél tökéletesebb ismeretét. Másfelől viszont kemény harcot kell vívni a kulturális nemzet fogalmának elismertetéséért, hiszen ez fejezi ki, hogy nyelvi és kulturális szempontból, valamint érzelmileg, nemzeti önmeghatározásunkat tekintve mégis egy nemzet kívánunk maradni az ő szemszögükből kisebbségi csoporttal. Ennek érdekében érvényesíteni kell minden nemzetközileg és a belső jogban garantált kisebbségi jogot. Ilyen lehet persze az autonómia is, de fölösleges ott ezt a fogalmat használni, ahol felesleges ellenállást szül.

...A kettős állampolgárságot sok szomszédunk nem tudta volna elfogadni. Ennek ma már csak a schengeni rendszeren várhatóan huzamosabb ideig kívül maradók, az ukrajnai és a szerbiai magyarok esetében van gyakorlati jelentősége.

Ahhoz, hogy a jövőt megtervezhessük, de hogy a nemzetiségi kérdéshez egyáltalán hozzászóljunk, tudnunk kellene a történelmet nekünk is. Amikor Nagy-Magyaroszág matricát látok egy autón, kedvem lenne tulajdonosától megkérdezni, tudja-e, milyenek voltak az etnikai viszonyok 1918 előtt. Inkább a Teleki-féle nemzetiségi térképet tenné ki, vagy akármelyik bécsi vagy Prágában kiadott korabeli térképet! Akkor tudná, hogy például már 1848 előtt román többség volt Erdélyben. Hogy hol húzódott a szlovák-magyar nyelvhatár. Megszámolták-e a matricán, hogy nem 64 vármegye, hanem 63 volt és egy corpus separatum, Fiume városa? Amely közös, ne féljünk a szótól: multikulturális alkotása volt a monarchiának, olaszokkal, horvátokkal, magyarokkal, osztrákokkal. Azt szeretném ajánlani a szlovákoknak is, hogy közös történelmünkre, a közös kultúrára fektessük a hangsúlyt, ez oldhatja görcseiket. A „felszabadult kölcsönösséget” ajánlottam nekik.

Közbevetés: Az a tény, hogy az új évezredben a legnagyobb kárt a magyar nemzet tudatában és jövőformálásában két népszavazás okozott, fogékonnyá tesz az olyan ötletekre, hogy szigorítsunk a népszavazás kiírásának lehetőségén, hogy ezzel visszaadhassuk ennek az amúgy valóban fontos demokratikus eszköznek a tekintélyét és értelmét.

De vissza témához. Mindenekfelett fontosnak tartom, hogy a belpolitikai viszályainknak ne a kisebbségi magyarság igya meg a levét. Mert a nagyon okos honi übermagyarok (de ebből szempontból ide sorolhatnám a FIDESZ-t is) nem fogják fel, hogy ha átjárnak a szomszédos országokba provokálni, vitákat szítani mondjuk rossz emlékeket ébresztő jelmezes felvonulásokkal, vagy az erdélyi politika itthoni mintára történő megosztásának kisérletével, azzal pont azoknak ártanak a legjobban, akiket elvileg olyan nagyon védenek. A Slota-féle provokátorokat persze nem kell szó nélkül hagyni. De könyörgöm, ne szolgáltassunk neki folyamatosan bizonyítékot a marhaságaira! Általam is többször citált példa a nagymagyarországos matricával közlekedő barmok hada. Hiába próbálja az ember mondjuk egy román nacionalistának elsütni szólamait a békés együttélésről, az emberi jogokról, a revíziós szándékok hiányáról meg az autonómiáról, csak rámutat egy ilyen autóra, és minden érved egyenlő lesz a legmagasabb alkoholtartalmú zöldséggel*.

Mint mondtam, teljesen egyetértek a köztársasági elnök fent idézett gondolataival. De a bennem lakó kisördög nem hagyja, hogy ne tegyek fel egy kérdést: Sólyom László mindezt elmondta annak a magasrangú politkusnak is, akinek oly sokat köszönhet, és akinek (legalább is a látszat szerint) oly sokszor meg kíván felelni?

*falrahányt borsó