Azt hiszem végleg áttérek a kéthetes közlésekre ennél a sorozatnál, kényelmesebb így :-)
Formabontó módon először egy saját, friss élmény: miután az EU-választások előtti listavezetői vita azért hiúsult meg, mert a FIDESZ (és csak ő nyolc párt közül) lemondta a részvételt, Szijjártó szóvivő azt bírta mondani, hogy "rendkívül sajnálja, hogy a szocialisták megfutamodtak a listavezetői vita elől."
Mi van?! Péter, te ennyire hülyének nézel mindenkit?
No de akkor lássuk a szokott forrásból származó gyűjtést:
Azt állítja Stefka István
főszerkesztő a Magyar Hírlapban egy most megjelent könyv kapcsán, hogy Európa egyik legrégebbi keresztény állama veszélybe került, ezért minden magyarul gondolkodó, magát magyarnak érző ember kötelessége menteni a hazáját.
A szerző a könyvből idézi Andrásfaly Bertalan volt minisztert és Széles Gábor mai nagyiparost. Előbbi szerint „most éppen azt akarják eladni a társadalomnak Spiró Györgyék és szellemi rokonaik, hogy a fiatalok azért nem olvasnak, mert nem értik Jókai Mór nyelvezetét – így a magyar klasszikusokat át kell írni, át kell ültetni mai nyelvre. E szándék a nemzet elleni merénylet.”
Széles Gábortól pedig azt emeli ki a főszerkesztő, hogy „szerinte a válságot nem elbocsátásokkal, a munkanélküliek számának növelésével kell kezelni, hanem a munkahelyek megtartásával.”
Ezzel szemben a tény az,
hogy 1.: Európa egyik legrégebbi keresztény állama nem került veszélybe, senki nem fenyegeti, hacsak azok nem, akik a magyar társadalomból ki akarják rekeszteni a nekik nem tetsző színű, származású, gondolkodású csoportokat. Ez valóban veszély, illik rá keresztényi megértéssel, szeretettel és emberséggel reagálni.
2.: Ha mondjuk Jókai esetleges modernizálása a nemzet elleni merénylet, akkor Móricz Zsigmond, az egyik legnagyobb magyar író legalábbis egy Matuska Szilveszter. Õ ugyanis – amint arra a napokban a Népszabadságban Szalay László tanár felhívta a figyelmet – bizony korszerűsítette Kemény Zsigmondot, Szigligetit, sőt Jókai Mórt is. Átírta. Mert ilyenek ezek a nemzetellenes írók.
És végül 3.: Ha Széles Gábor szerint nem elbocsátásokkal kell kezelni a válságot (megjegyzem, ez nem kezelés, hanem kényszerű következménye a válságnak), akkor vajon hogy lehet az, hogy idén márciusban a Videoton Holding ezer embert küldött el munkahelyéről? A Videoton legnagyobb tulajdonosát ugyanis Széles Gábornak hívják. Lehet, hogy nem olvassa saját írásait?
1. Speciel Európa országai közül majdhogynem mi lettünk legutoljára keresztények... Ennyit Stefka történelemtudásáról/ferdítéseiről.
2. Ha mondjuk egy Moliere, vagy Shakespeare darabot valaki újrafordít, mert a 150-200 éves fordítás nyelvezete már nehézkes, vagy amikor egy regényből film, képregény, stb. adaptációt készítenek (de lehet ez akár a Biblia is), akkor ugyanígy megváltoztatják az eredeti művet, mégse kiált senki nemzethalált.
3. hát ez bizony a bagoly mondja verébnek tipikus esetének a fennforgása...
Azt állítja a Magyar Nemzet,
hogy „a kormányzatnál nincsen rosszabb adós. Bár a fizetési morál szinte mindenhol romlott az utóbbi hónapokban, a legnagyobb késéssel a magyar állam egyenlíti ki tartozásait”. Ezt írja első oldalán a napilap az Intrum Justitia nevű nemzetközi szervezet felmérésére hivatkozva, egyértelműen azt a látszatot keltve, mintha ez a felháborító helyzet csak nálunk alakult volna ki.Ezzel szemben a tény az,
hogy az Intrum Justitia az európai helyzetet vizsgálta, de ez még a 12. oldalon közölt részletes beszámoló címéből, alcímeiből és bevezető összefoglalójából sem derült ki. Ha viszont valaki figyelmesen elolvassa a cikket, akkor nagy nehezen arra a meglepő következtetésre juthat, hogy míg Magyarországon az állami szféra 28 napos késéssel fizet, addig az európai átlag 37 nap, egy félmondatból pedig még az is kitűnik, hogy régiónk országaiban a mienkénél rosszabb a helyzet.
Hogy is szokták ezt mondani jogi nyelven? Azt a valós tényt, hogy a népnyúzó, magyarellenes, hazaáruló Gyurcsány–Bajnai-kormány késve fizette és fizeti tartozásait a cégeknek, olyan hamis színben tüntették föl, mintha csak ők volnának nép- és vállalkozónyúzók. Holott: lásd a cikkben gondosan elrejtve.
A Magyar Nemzet a Széles Gábor-féle nyomtatott kuruc.info mellett szinte már csak szolid jobbközép lap, de azért néha még felvillantja legendás csúsztatási potenciálját. Nem véletlenül vezeti a legtöbb elvesztett sajtóper elnevezésű sikerlistát toronymagasan.
Azt állította Tőkés László
a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács budapesti ülésén (amelyen Orbán Viktor is részt vett és felszólalt), hogy „ha van koszovói és tibeti ügy, akkor létezik magyar ügy is”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy magyar ügy – szerencsére – nincs. A határon túli magyar kisebbségeknek vannak ügyei, vannak problémái, és vannak jogosan felvethető kérései, javaslatai, köztük a lehetséges, különféle autonómiák megteremtése, ám ahhoz, hogy úgynevezett magyar ügy is legyen, pláne koszovói vagy tibeti értelemben, más kell. Például háború. Koszovóban ugyanis, ha még nem felejtették el, néhány éve háború zajlott, több mint tízezer halottal. És a koszovói „ügyhöz” az is kellett, hogy a korábban Jugoszláviához, majd Szerbiához tartozó tartomány lakosságában 90 százalék legyen az elszakadást követelő albánok aránya a 10 százaléknyi szerbbel szemben. Nagyjából úgy, mint a tibeti autonóm területen, ahol a tibetiek aránya meghaladja a 90 százalékot. Mellesleg mindkét ügyben – a koszovói albánok függetlenséget akartak, a tibetiek csak valódi autonómiát és az emberi jogok tiszteletben tartását szeretnék elérni – komoly és erőteljes nemzetközi támogatást is kaptak és kapnak követeléseik eléréséhez (gondoljunk csak a NATO beavatkozására a koszovói háborúban). Ha tehát valaki magyar ügyet akar kreálni koszovói módra, először azt kell elérnie, hogy a határon túli területek jelentős, összefüggő részén 90 százalékos magyar többség legyen, azután pedig maga mellé kellene állítania Európa nagyhatalmait és az Egyesült Államokat. A többi menni fog. Áldozatokkal.
Bayer Zsolti képe dereng fel, aki pár éve az ír és a baszk szeparatistákat állította példaképül az erdélyiek elé, szerencsére hatástalanul. Na akkor tényleg lenne magyar ügy...
Azt állítja Varga Mihály,
a Fidesz alelnöke, hogy „már látszik az MSZP-csomag első eredménye... a magyar gazdaságban 6,4 százalékos visszaesésre, mondjuk ki nyíltan, senki nem számított”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy a Portfolio.hu által a múlt héten megkérdezett tizenegy gazdasági elemző közül többen ennél nagyobb visszaesést jósoltak, négyen hét százaléknál is súlyosabbat, sőt akadt, aki 9,8 százalékosat.Ráadásul az MSZP- vagy Bajnai-csomagot május 11-én fogadták el a parlamentben, és intézkedéseit csak júliustól vezetik be, ellenben a GDP-adat az év első három hónapjára vonatkozik, és mellesleg a naptári hatás kiszűrésével a mínusz 6,4 százalékosnál kicsit kedvezőbb: 5,8 százalék.
A volt pénzügyminiszter mindenesetre annak tulajdonította a (nem is annyira) rossz adatot, hogy „miközben Európa kormányai adócsökkentéssel, a fogyasztás élénkítésével, állami programokkal segítik a munkahelyek megtartását és bővítését, a magyar kormány ezzel ellentétes lépéseket fogadott el”. Ez vezetett szerinte a növekvő munkanélküliséghez is.
Csakhogy akkor minek tulajdonítható, hogy Németországban az első negyedévben 6,9, Olaszországban 5,9, Romániában 6,4, Észtországban 15,6, Lettországban 18,6 százalékkal csökkent a nemzeti össztermék? Még a gazdasági csoda országában, Szlovákiában is mínusz 5,4 százalék a mutató, sőt a naptári hatással korrigálva 6, nálunk meg csak 5,8 – ami pedig még ennél is súlyosabb: az előző negyedévhez képest náluk 11,2 százalékkal zuhant a GDP, nálunk 2,3-mal. Fico ezek szerint nem állította meg a begyűrűző Bajnait. Amit megértek, mert az MSZP fenyegető keze Berlinig és a balti államokig is elér.
Ami a munkanélküliséget illeti: bár kétségtelen, hogy az európai országok többsége valóban több pénzből képes ösztönözni a gazdaságot, mint az eladósodott magyar állam, azért a válság kitörése, tavaly október óta a munkanélküliségi ráta az Eurostat alapján nemcsak Magyarországon emelkedett jelentősen, 7,8 százalékról 9,2-re, hanem másutt is. Szlovákiában például 9,1-ről 10,5-re, Írországban 7,6-ról 10,6-ra, Litvániában 7,2-ről 15,5-re, de még Dániában is 3,7-ről 5,7-re. És hogy a világ meghatározó gazdaságát is említsem: az Egyesült Államokban 6,6-ról 8,5-re.
Szegény Obama nem hallott még arról, hogyan kellene megtartani a munkahelyeket.
Remélem ha majd Varga Mihály újra pénzügyminiszter lesz, nem fog ekkora baromságokat mondani, mert akkor nagy bajban leszünk világválság nélkül is.
Egyébként ez a fideszes retorika iskolapéldája: tegyünk úgy, mintha Európa többi részén nem is lenne válság, csak nálunk, hallgassuk el, hogy van, ahol nálunk is rosszabb a helyzet, és tulajdonítsuk a még be se vezetett intézkedések hatásának a múlt történéseit. És az a réteg, amelyik csak jobboldalai sajtóból tájékozódik, ezt el is hiszi.
Azt állítja Orbán Viktor,
hogy a Fidesz célja eltakarítani a romokat, felelősségre vonni mindazokat, akik romhalmazt csináltak az országból, és újjáépíteni az országot.
Ezzel szemben a tény az,
hogy az országot szerencsére nem kell újjáépíteni, mert nem romhalmaz. 2003-tól 2008-ig, hat év alatt például majdnem 230 ezer új lakás épült, míg a fideszes négy év alatt mindössze 90 ezer. Autópályákból 2000 és 2002 között 95 kilométer készült el, azóta több mint 500. És bár lehet, hogy az esztergomi Mária Valéria híd örök szimbóluma marad az Orbán-korszaknak, de azóta valóban grandiózus hidak is épültek az országban, olyanok, mint a Megyeri híd vagy a Kőröshegyi völgyhíd (azon a nyomvonalon, amelyet még az Orbán-kormány idején jelöltek ki). Nagyon remélem, hogy a Fidesz elnöke nem látott romhalmazt azokban a városokban sem, amelyeket fideszesek vezetnek, mondjuk Debrecenben, Győrött, Sopronban, Tatabányán, Kecskeméten vagy Kaposváron, úgyhogy kijelentésének alátámasztására maradnának még a cigányputrik, amelyek sajnos nem új keletűek, meg a műemlék romok. Az előbbieket nagyon nehéz, az utóbbiakat tilos eltakarítani.
Persze joggal horkan fel a jobboldali állampolgár, hogy oké, de milyen áron? És neki is igaza lenne. Meg a cikkírónak is. Bizony, semmi se csak fekete meg fehér.
Azt állítja a Fidesz elnöke,
hogy a magyar kormány 600 milliárd forintot akar biztosítani a bankok számára, és ez elfogadhatatlan, mert miközben egyik kezükkel megsarcolják az embereket, a másikkal bőkezűen osztogatják a pénzt a pénzügyi válság előidézésében kulcsszerepet játszó pénzintézeteknek. A bankok és az MSZP közti paktumot mi nem fogadjuk el – közölte Orbán, hozzátéve: ezt a hatalmas összeget inkább a magyar emberek érdekében, nemzeti célokra kellene fordítani.Ezzel szemben a tény az,
hogy a bankok (esetleges) megsegítése abszolút nemzeti cél. A példátlan világgazdasági válságot ugyanis pénzügyi csődsorozat robbantotta ki, amelynek következtében a bankok mindenütt leálltak a hitelezéssel, és sehol sincs elég pénz a gazdaság működtetéséhez. A hitelezés beindításához, a bankok életben tartásához ezért állami pénzt öntöttek a bankrendszerbe. Az Obama-kormányzat eddig mintegy 700 milliárd dollárt, és további 500-1000 milliárdot helyezett kilátásba szükség esetére.
A britek 200 milliárd dollárnyi összeget, de még a világhírű svájci bank, a UBS is 5,5 milliárd dolláros tőkeinjekciót kapott a svájci kormánytól, valamint további 54 milliárd dollár hitelt. Emiatt aztán a Nemzetközi Valutaalap szerint 2014-re a leggazdagabb országokban az államadósság meg fogja haladni a GDP 100 százalékát (nálunk most 80 körül van). Horror.
Tegyük még hozzá azt is, hogy azt a 600 milliárd forintot természetesen nem a magyar kormány szedi elő a zsebéből – pláne nem a magyar dolgozók zsebéből –, hanem a pénzt éppenséggel ilyen célra a valutaalaptól meg az EU-tól kapja. Ha nem is annyit (350 milliárd dollárt!), mint amennyit Orbán néhány hónapja kért Merkel német kancellártól a közép-európai leánybankoknak, ahelyett hogy közvetlenül a magyar népnek kérte volna. Egyébként elvileg jól tette, mert ha a magyarországi bankok nem lesznek képesek elegendő kölcsönt adni a vállalkozásoknak és a magánembereknek, akkor az egész magyar gazdaság még súlyosabb válságba kerül.
Torgyán József mindenesetre most nagyon sajnálhatja, hogy már nem aktív, és legjobb tanítványa a szájából vehette ki a szavakat.
A bankárokat szidni persze első hallásra igen népszerű dolog, meg hát Orbánéktól korábban se volt idegen (a bankárkormány szlogen megvan még?), de ez a mostani, azon kívül, hogy eszementen demagóg és káros, ráadásul még vicces is annak a fényében, hogy amúgy állandóan a nyugati válságkezelő módszereket kérik számon a kormányon :-)
Azt állítja Navracsics Tibor,
a Fidesz frakcióvezetője, hogy Magyarország az elmúlt hét év alatt nem hét évet haladt előre, hanem 15 évet zuhant vissza a legfontosabb gazdasági mutatók és az élettel kapcsolatos reményeink tekintetében.
Ezzel szemben a tény az,
hogy bár „az élettel kapcsolatos reményeinket” nem igazán lehet egzaktan mérni, a gazdasági mutatókat igen, azok pedig hét év alatt egész biztosan nem zuhantak a 15 évvel ezelőtti szintre.Bár az Eurostat adataiból nem tudtam kibányászni, hogy mekkora volt Magyarországon az egy főre jutó GDP vásárlóértékben 1994-ben, csak azt, hogy mekkora ’97-ben (márpedig az valószínűleg jobb lehetett a ’94-esnél), de ’97-ben az uniós 27-ek átlagának 51,5 százalékát értük el, míg 2008-ban 62,6 százalékot.A foglalkoztatottság aránya akkor 52,4 volt, most (zuhanóban, de még mindig) 55,1. Ezzel összefüggésben kétségtelen, hogy a munkanélküliségi ráta igen magas, 9,7 (az egész világon rendkívüli ütemben nő), 15 éve viszont 11,3 százalék volt.
Az infláció 1994-ben 18,8 százalékon állt, jelenleg 3,5.
Amiben majdnem ugyanolyan szintre jutottunk vissza, mint ahol ’94-ben voltunk, az az államadósság szintje a GDP-hez képest, de ebben ugyancsak rohamosan romlik a fejlett világ is.
És hogy milyenek „az élettel kapcsolatos reményeink”? 1994-ben még 74 ezer abortuszt történt Magyarországon, 2001-ben 58 ezer, 2007-ben pedig 44 ezer. Tragikus.
Bizony a számok makacs dolgok...
