A világ talán legnagyobb kisebbségéhez tartozom.
A Föld lakosságának kb. 10%-a mindig is ilyen volt, és mindig is ilyen lesz. Másságunk genetikai eredetű, egyszerűen így születtünk. Nem csak emberek lehetnek olyanok, mint én, megfigyelhető ez a jelenség az állatvilágban is. Korábban üldöztetésben volt részünk, ami fokozatosan megszűnt, de még alig néhány évtizede is kényszerrel próbáltak átszoktatni minket a "természettel nem ellenkező", "normális" viselkedésre, életre szóló lelki károkat okozva ezzel (szerencsére én ezt megúsztam). Ma már a legtöbb helyen ez nincs így, de elnevezésünk a mai napig negatív kicsengésű, annak ellenére, hogy sorainkban az átlagosnál sokkal nagyobb arányban találhatóak meg művészek, tudósok, kreatív emberek. Talán azért, mert egy olyan világban kell élnünk, amely teljes berendezkedésében egy másfajta életvitelt szolgál, mint a mienk, és ami arra kényszerít minket, hogy sokszor ösztöneinket elfojtva alkalmazkodjunk a többséghez, mert a leghétköznapibb eset is bonyolultabb lehet számunkra, mint az átlagos embereknek.
Balkezes vagyok.
Vagy talán mást vártatok egy ilyen bevezető után? Nem, ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit, bár tudomásom szerint az elvárhatónál jóval több az olyan közös többszörös, mint pl. illusztrációm alanya (akit gondolom nem kell bemutatnom), én magam nem vagyok meleg, nem csak álcából van feleségem és két gyerekem. De mint a fenti leírás bizonyítja (ami bár egy kissé hatásvadász, de minden szava igaz), egy kicsit át tudom érezni a helyzetüket.
A mi jogainkért nem kell küzdeni, bár ebben a jobbkezesek számára tervezett világban mindig is egy kicsit másodrendűek leszünk. Van ugyan ma már lehetőség arra, hogy balkezesek számára tervezett használati eszközökkel vegyük körbe magunkat, de gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki úgy gondolja, hogy nem vagyok én fogyatékos, nincs szükségem gyógyászati segédeszközökre. Amikor gitározni tanultam, akkor is felajánlották, hogy húrozzam át balkezesre, de nem akartam, hogy csak és kizárólag a saját gitáromon tudjak játszani, és meg legyek lőve, ha valahol a kezembe nyomnak egy idegen hangszert. Az egeret is jobb kézzel használom, mert szintén hülyén jönne ki, ha nem tudnék bármilyen géphez ülve ugyanúgy dolgozni (engem idegesített a legjobban, amikor egy sorstársam egy olyan gépnél, amit közösen használtunk, nemhogy átrakta mindig az egeret a baloldalra, de még szoftveresen fel is cserélte az egérgombok funkcióit).
Viszont ezek az apróságok csak bosszantóak, de együtt lehet velük élni. Kisebb-nagyobb mértékben mindegyikünk kétkezes. Megszokás kérdése. De nem kell titkolnom mások előtt a balkezességem, és őszintétlen, apró hazugságokból felépített világban élnem, hogy nehogy lebukjak. Ha rólam kiderül, hogy mi vagyok, akkor általában csak egy "jé, te is balkezes vagy?" kérdés a reakció, de nem befolyásolja a megítélésemet.
Ellenben ha meleg lennék, bizony meggondolnám, hogy pl. bemutassam -e a munkahelyen az élettársamat. Vagy azt, hogy milyen weboldalakra megyek fel a munkahelyi gépről. Feszengenék, ha a családról kérdeznének. Mert a mai Magyarországon nem biztos, hogy úgy járnék, mint Francois Pignon. Bár hivatalosan egyre több joggal rendelkeznek itthon is, és elvileg már élhetnek majdnem olyan normális életet, mint mi, a heteró többség, akiknek természetes, hogy a közvetlen hozzátartozónk hivatalosan is összekötheti velünk az életünket, az ezzel járó jogokkal és kötelességekkel együtt (Én támogatom a melegek házasságát. Ideje, hogy ők is szenvedjenek. - mondotta volt Eric Idle), és hogy bármikor, bárhol megjelenhetünk a párunkkal mondjuk kézen fogva, de mégiscsak egy olyan országban élünk, ahol lassan már életveszélyes elmenni egy felvonulásra, felvállalva ezzel az identitásukat (ami természetesen nem egyenlő a magamutogatással: az csak az LMBTQ közösség egy részének, a traviknak a sajátja, csak hát ők a hálás fotótéma, naná, hogy velük azonosítják az egész menetet).
Álságosnak tartom azt a hozzáállást, hogy "felőlem otthon azt csinálnak, amit akarnak, de ne lássam / ne akarjanak esküvőt, örökbefogadott gyereket, stb.". Árulja el nekem valaki, hogy kinek ártanak? Miért baj az, hogy ha egy meleg is ugyanúgy hivatalosan együtt élhet a párjával, mint én? Tőlem veszik el talán a lehetőséget? Ha ezeket a jogokat nem adjuk meg nekik, attól talán egycsapásra "normálissá" válnak, és nekiállnak futószalagon gyereket gyártani?
Én annak örülnék a legjobban, ha az ismert, népszerű emberek közül a melegek Magyarországon is ugyanúgy a legnagyobb természetességgel felvállalnák magukat, úgy, mint a világ boldogabbik felén (ahol már nyíltan meleg miniszterelnök is van), és nem úgy, mint jelenleg itthon, tisztelet a kevés kivételnek. Az ő példamutatásuk talán bátorságot adna az átlagember homoszexuálisoknak is, és ha egyre több ismerősünkről derül ki, hogy meleg, és mégis normális ember, nem egy pedofil, beteg ösztönlény. Kiderülne, hogy vele is ugyanúgy lehet együtt sörözni, focizni, beszélgetni, dolgozni anélkül, hogy "megfertőzne", és kiderülhetne, hogy jé, esetleg ugyanazt a kaját, zenét, focicsapatot, filmet, politikai oldalt kedveli, és nincs is olyan nagy különbség, amiben meg igen, azt akkor se egymás előtt csinálnák, ha mind a ketten heterók lennének. Akkor talán egyre többen tudnánk röhögni az ékesilonákon, az olyanokon, akik komolyan veszik a szempontpuska által összeállított homofób kiskátét.
Egy friss felmérés szerint a magyarok fele - bár nem ért egyet a felvonulás megtartásával - legalább a jogukat nem vitatja el attól, hogy felvonuljanak (20%-a célokat is támogatja - ez duplája a melegek vélhető arányának). A gond viszont az, hogy ott van egy kisebbség, amely viszont betiltaná. És ha csak mondaná... De sajnos évek óta tesz is azért, hogy megint látványos vágókép és negatív szenzáció legyünk a világsajtóban. Mert nem jut el a pici agyukig, hogy nem hogy nem védik meg ezzel a magyarságot a "fertőtől", hanem pont, hogy ártanak az ország megítélésének (arról nem is beszélve, hogy tevőlegesen igazolják a létjogosultságát a felvonulásnak). Ennyi számukra a demokrácia. Meg a józan ész.
Van, ahol ez a felvonulás vidám népünnepély, amin heterók is részt vesznek - nálunk természetellenes, undorító provokáció. Pedig hogy mi számít provokációnak, az csak nézőpont kérdése. Szlovákiában pl. az, ha valaki magyarul beszél. Hogy mi számít természetellenesnek, az csak nézőpont kérdése. Pl. az emberiség java részének a cölibátus. Hogy mi számít undorítónak, az csak nézőpont kérdése. Indiában pl. a koporsós temetés, átadva az elhunytakat a férgeknek és az enyészetnek a tiszta, és higiénikus hamvasztás helyett.
Ami másnak nem árt, azt felesleges tiltani. Csupán ezt az egy alapelvet kéne betartani, és máris könnyebb lenne az együttélés.
