Az utóbbi hónapokban, hogy közeledtünk a választások időpontjához, és egyre inkább látszott, hogy nemcsak biztos parlamenti bejutó a Jobbik, de a szocik szerencsétlenkedései miatt talán még második helyezésre is esélyesek, egy ideig úgy tűnt, hogy elkezd a Jobbik domesztikálódni. A Magyar Gárda háttérbe szorult a cigány tematikával együtt, és megpróbáltak jobb, rosszabb (inkább az utóbbi), de legalább szakmainak tűnő válaszokat adni.
Hát ez bizony csak átmeneti taktikának bizonyult. A kampány a finiséhez ért, már csak három hét van hátra, és a Jobbik irányából újra egyre meredekebb mondatokat hallunk.
Hogy megy a zsidózás ezerrel, arra (sajnos) szinte már fel se kapjuk a fejünket, de a Barikád nyíltan antiszemita címlapja azért még tőlük is erős volt. Ami viszont nem tudom, hogy nevetésre ingereljen, vagy aggodalommal töltsön el, az választóik elvárásainak irreális felsrófolása.
Az, hogy nem a FIDESZ fog győzni, hanem ők, az a legtöbb Jobbik szavazó számára evidencia. A közvélemény-kutatási eredményekre csak legyintenek. Csalnak, hisz zsidók, ennyi elég is magyarázatnak. Ha az EU választás előtt alábecsülték őket, akkor miért ne lehetne most is? Az, hogy 4-5 vagy 40% a tévedés mértéke, az már tök mindegy.
Persze ezen lehet röhögni is, de az már kevésbé vicces, hogy ezeket nem maguktól találják ki, ezt a jobbikos vezetőktől hallják, és még ezt is tudják fokozni:
A Fidesz veszélyezteti a Jobbik kétharmados győzelmét - jelentette ki Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke szombaton este egy veszprémi nagygyűlésen. Azt hallani ugyanis, hogy a Jobbik veszélyezteti a Fidesz kétharmados győzelmét, holott ez éppen fordítva van, fogalmazott a Jobbik vezére.
Mondom, ezeknek a kijelentéseknek az abszurditásán lehetne röhögni, de nekem valahogy nincs kedvem. El is mondom, hogy miért.
Tény, hogy ma már számukra a FIDESZ is ellenség. Tény, hogy a Jobbik rendelkezik a legfanatikusabb hívekkel. Tény, hogy hozzájuk köthetőek az elmúlt évek utcai zavargásai. Ezek után talán nem felesleges feltenni a kérdést: hogy fogják ezek feldolgozni a realitásokba kódolt csalódást, amit a várható valós eredmény fog okozni nekik? Ha elérnek 15-20%-ot, az objektív szemmel nézve hatalmas eredmény egy elsőbálozó párttól, joggal ad okot büszkeségre, de ha belelovalják magukat a biztos győzelembe vetett hitbe, akkor mégis csak kevés lesz a szavazóiknak, nagyon kevés. A 8 évvel ezelőtti híd-. és a 4 évvel ezelőtti tévészékház-foglalás után mekkora az esély arra, hogy békésen belenyugodjanak a szabályos végeredménybe? És ha nem, akkor meddig hajlandóak elmenni a vélt igazukat igazolandó?
Forró tavaszunk lesz, azt hiszem...
A téma más blogokon:
