Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon.

Lautréamont gróf híres mondása ugrott be, amikor egy kis magyar falu határában az alábbi irányjelző táblába ütköztem:

Nagylók le se tagadhatná, hogy nem Tarlós a polgármestere, szinte minden utcája olyan nevet visel, amilyent egyre kevesebb helyen lehet találni az országban a rendszerváltás óta, hisz van itt a fentieken kívül még Vörös Csillag utca, Fürst Sándor utca, Hámán Kató utca, valamint Zalka Máté utca is, és ez még nem az összes.

Persze kis falvakban előfordul az ilyen. Általában arra hivatkoznak, hogy nem kívánják költségbe verni az átnevezéssel se az önkormányzatot, se a lakókat. Számtalan helyen előfordul az is, hogy egyedi táblákkal díszítik a közterületeket, nem egyszer ősi motívumokat felhasználva.

De hogy a kettő egyszerre legyen jelen, vagyis hogy a nácik koncepciós pere által világhírűvé vált bolgár kommunista neve a Nagy Októberivel karöltve egy útjelzőnek használt kopjafára faragva kerüljön elém, hát... nem is tudom, hogy mit mondjak.

Priceless.