Vagy vezessük be helyette a kínait, hisz a keleti szél még mindig fújdogál. Mindegy mit, csak ne angolt tanuljon az a büdös kölök.
Én ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelynek még kötelező volt oroszul tanulnia. A gimiben a mi évfolyamunk volt az utolsó ilyen, az utánunk következők már el se kezdték. A 88-ban kezdett évfolyam már csak ilyen peches volt: mi voltunk az utolsók, akikből elsőben KISZ tagokat akartak csinálni - a tanév végére maga a KISZ is megszűnt -, és mi voltunk az utolsók, akiknek még nem szerepelt az órarendjében a számítástechnika. Úgy menekültünk meg attól, az érettségi évében is ezzel az addigra teljesen feleslegesnek tűnő tantárggyal foglalkozzunk, hogy harmadik végén felajánlották nekünk, augusztusban előre levizsgázhatunk a negyedikes anyagból, és mi kapva kaptunk az alkalmon, miután az ofő bizalmasan megsúgta, hogy aki tud oroszul köszönni, azt már kettessel átengedik, mert a tanári karnak, és a közben angoltanárrá átképzett oktatóknak ugyanolyan nyűg ez, mint nekünk.
Sto etá? - kérdezi a tanár felmutatva a tollát.
Da, etá sto! - válaszolja a diák.
Hát kb. olyan volt ez a vizsga számunkra, ahogy ebben a korabeli viccben szerepel.
Az orosz amúgy szép nyelv, ha valakit érdekel, vagy szüksége van rá, az tanulja. De azzal, hogy ideológiai okokból anno a kisiskolások számára kötelezővé tették egy olyan nyelv oktatását, amely annyira idegen a magyartól, hogy még az ábécéje is más (és ráadásul a nyelv beszélői épp megszállás alatt tartották az országot), nemzedékek számára utáltatták meg a nyelvtanulást, és biztos komoly szerepe van abban, hogy az Eurostat felmérése szerint jelenleg a 25 és 64 év közötti magyarok 74,8 százalékának semmilyen idegennyelv-ismerete nincsen.
Erőltetve oroszt tanítani a legfeleslegesebb dolgok egyike volt a szocializmusban. Elvileg minden negyven körüli, vagy idősebb magyar állampolgár min. öt évig tanulta Puskin nyelvét az általánosban, ha meg középiskolába is járt, akkor volt ez az öt év kilenc is. De ha közülünk kiraknának valakit a Vörös téren, tudna-e többet mondani annál, hogy Tovarisi ucsityelnyica, nyikto nye a cucvujet, tisztelet a Moszkvában továbbtanult kivételnek?
Ez a helyzet a rendszerváltás óta fokozatosan megváltozott. A mai fiatalok jóval inkább beszélnek nyelveket, mint a szüleik, igen, legfőképp angolt. Mert erre van szükségük, ez érdekli őket egy olyan világban, ahol az üzlet nemzetközi nyelve, a diplomácia nemzetközi nyelve, a turizmus nemzetközi nyelve, a könnyűzene nemzetközi nyelve, a számítástechnika "anyanyelve", a netről letöltött filmek, sorozatok nyelve, egyszóval a globalizáció nyelve az angol, erre van szüksége mindenkinek, aki a nyugdíjas rendőrök által felügyelt, barakkokban lakó kényszerközmunkásnál magasabb pozíciót is el szeretne érni valaha az életben.
Ez van, történelmileg így alakult. Ezer éve meg latinul tanult minden írástudó, mert akkor az volt a nemzetközi nyelv, legalábbis a keresztény világban.
Épp ezért teljesen érthetetlen számomra, hogy miért vörös posztó a kormány számára az angol nyelv. Miért ne lehetne elsősorban azt a nyelvet tanítani, ami iránt van kereslet? Megint az ideológia határozza meg az élet legapróbb mozzanatait is? Ezen a módon is kifejezzük a távolságtartásunkat a hanyatló nyugattal, és nyikorgó zászlóshajójával, az USA-val szemben? Vagy csak az oktatási államtitkárból felszínre tört az egykori MSZMP-tag, orosz-francia szakos tanár zsigeri ellenszenve az anglomániával szemben, és ez manifesztálódott ebben a javaslatban?
Ha túl könnyű az angol Hoffmann Rózsáék szerint, akkor miért akarnak a franciánál megállni, preferáljanak egy igazán nehéz nehéz nyelvet, mint ahogy nekünk erőltették a ruszkit gyerekkorunkban, taníttassanak oroszul vagy kínaiul, az most úgyis trendi kormánykörökben, de ne csak beszélni, hanem írni is, had szenvedjenek a diákok, had töltsék az idejüket olyan tudás megszerzésével, aminek később jó eséllyel nem veszik semmi hasznát.
Hátha ez a nemzedék is megutálja a nyelvtanulást.