Szeretem a feldolgozásokat, de ezalatt nem az egyszerű másolatokat értem. A feldolgozás számomra többet jelent adnál, mint hogy valaki elénekli más dalát, csak hogy sütkérezzen az eredeti népszerűségében, vagy hogy egyszerűen alárak valami tuc-tuc-ot, hogy táncolható legyen. Kell valami plusz, valami más, hogy érdemes legyen meghallgatásra. A jó feldolgozás új értelmet ad az eredeti dalnak.
Ilusztráció képpen közreadok egy válogatást. A lista szubjektív, nem állítom, hogy ezeknél nincs jobb, ízlések és pofonok, ugye. A sorrend nem értékítélet, nem akartam rangsorolni, maradtam ezért az jó öreg ABC-nél.
Apocalyptica: Nothing Else Matters
Kezdjük az egyik legkülönlegesebbel. Egymástól távol álló műfajok találkozása mindig izgalmas téma, pláne ha olyan profin adják elő, mint a finn Apocalyptica. Sok évvel ezelőtt volt alkalmam élőben látni őket, előtte nem gondoltam volna, hogy a cselló ennyire cool hangszer lehet :-) Mivel feldogozásokkal futottak be, volt miből válogatni, de a kedvencem továbbra is az a Metallica szám, amit először hallottam tőlük.
Beatrice: Pancsoló kislány
A Beatrice pár évnyi tetszhalál után visszatért a nyolcvanas évék végén, és úgy döntöttek, hogy nem veszik magukat komolyan. Az akkoriban készült saját dalaik (Azok a boldog szép napok, Nyolc óra munka, stb.) is tele voltak iróniával, de ez fokozottan igaz a feldolgozásaikra. Csak a Ferónak juthat eszébe akkora őrültség, hogy az ötvenes évek nyálas kis gyerekdalát átrakja punk-ba.
Cool Head Clan: Szeresd a testem baby
A 90-es évek második felében volt egy nagy felfutása a tervezőasztalon összerakott fiú- és lánybandáknak. Ezek egyike volt a Baby Sisters. Három felejthető lány felejthető dalokkal, de az egyik számuk mégis a kedvencem lett egy különleges punkrock feldolgozásnak köszönhetően. Az eredeti egy erotikus töltetű plázacica-nóta, de mennyivel másabban hangzik, amikor a Taxidermiából is ismert Trócsányi Gergő énekli azt, hogy "Szeresd a testem, baby...". Végül is az a test önmagában kitesz annyit, mint a három Baby csaj együtt :-)
Csík Zenekar: Most múlik pontosan
Na ez az feldolgozás, amit szinte mindenki ismer. Kihagyhatatlan egy ilyen felsorolásból, mert egyszerűen zseniális, tekintve, hogy az eredeti Quimby szám zeneileg távolabb már nem is lehetne a népzenétől. Gyerkőceim néptáncosok, sokat járunk a műsoraikra, és bizony mondom, nem lógna ki onnan ez a dal.
Jimi Hendrix: House Of The Rising Sun
Ha azt mondom, Felkelő Nap háza, mindenki, aki ült már olyan tábortűz mellett, ahol előkerült egy gitár - márpedig mindig előkerül - rávágja, hogy Animals. Szinte mindenkinek, aki valaha tanult gitározni, ez az egyszerű dal adja az első sikerélményt az akkordok lefogásának tudományában. Nos, a válasz rossz, ugyanis már az Animals se saját szerzeménnyel vált világhírűvé, mivel ez eredetileg egy amerikai népdal. A feldolgozások száma kismillió, ezek közül most a gitároslegenda öt és fél perces szólóját vettem elő, hogy hallhassuk, mit ki nem lehet hozni abból pár akkordból.
Majka: Ítélet helyett
Majka papa valóság-show sztárocskának indult, de erre már alig emlékszik valaki, hisz (azt hiszem egyetlenként) sikerült túllépnie ezen a címkén. Dobbantónak jó, de ha hosszútávon meg akarsz maradni a köztudatban (márpedig az a Való Világ már 10 éve volt), azért ahhoz még mindig kell némi tehetség és sok meló. A tévés műsorvezetések és filmszerepek mellett Majka elsősorban rapper. A műfaj nem igazán a kedvencem, de hát nincs jó műfaj meg rossz műfaj, csak jó zene meg rossz zene, így a jól sikerült rapszámokat is szívesen meghallgatom. Pláne ha az alap az egyik legjobb magyar metálballada, amelynek ráadásul még komoly mondanivalója is van (respekt Nagy Ferónak, az eredeti szövegírónak), ami még így, 25 évvel később is időszerű. És igen, ami akkor, a gyerekkoromban a heavy metal volt, az most a gettórap. A folytonosságot az is erősíti, hogy Kalapács Józsiék a jelenlétükkel hitelesítik a klippet, szóval nagyon ül ez a feldogozás.
Marilyn Manson: Sweet Dreams
Manson szerintem csak egy műmájer bohóc, aki pénzszerzési célzattal polgárt pukkaszt. Nem nagyon ragadott meg az életműve, de ez a Eurythmics feldolgozás bizony ott van a szeren (fiatalabbaknak: az eredeti dal a nyolcvanas évek egyik legjobb szintipop száma a Eurythmics-től). Mást nem nagyon szoktam hallgatni tőle, de ezt sűrűn.
Mester Tamás: Kölyköd voltam
A régi Edda mindig is a szívem csücske marad, bármennyire is elborult mostanra a Pataky. A Kölyköd voltam egy ikon, amit sokáig el se tudtam volna képzelni más előadásában. Aztán jópár évvel ezelőtt kijött az Elvarázsolt Edda dalok c. album, amelyen különböző aktuális sztárok és sztárocskák (emlékszik még valaki Kozsó első együttesére, az Alvajárókra?) adtak elő a maguk stílusában Edda dalokat igen hullámzó minőségben. Két igazán értékelhető szám volt a lemezen: Ákos Bonanza Banzai stílusban lenyomott Hűtlenje, és Mester Tamástól a Kölyköd voltam, amit a Megasztár későbbi zsűritagja úgy odarakott, de úgy... Vessetek a mókusok elé, de ez bizony szerintem jobb, mint az eredeti.
The Bates: Billie Jean
Jacko örökbecsűjéből egy német punkrock banda készített egy jó kis zúzós verziót, ami régi kedvencem. A dal megtekintésre mindenképp érdemes klipje (nomen est omen) gyakorlatilag a teljes Psycho 4 percben.
Zorall: Valami bizarr dolog
A nyolcvanas évek alternatív zenei életének ismert tagja volt a Dr. Beat együttes, amely nem volt ugyan hosszúéletű, de ezzel a sokak által feldolgozott dallal (amelyet nagyban másolgattunk egymásnak kazettán a gimiben) beírta magát a magyar popkultúrába. Természetesen nem a Kozmix verziója lett a felsorolásom záródarabja, hanem a Zorallé, hisz az a banda önmagában ki tudna állítani egy Top10-es listát :-)
