Attiláról már 1918-ban is forgattak filmet, és az 50-es években még Anthony Quinn is eljátszotta őt Sophia Lorennel az oldalán, de azóta nem nagyon készült róla igazi mozi. A mi nemzedékünknek már csak a Gerald Butler által főszerepelt tévéfilm jutott, pedig újra divatosak a szandálos-kardozós filmek (tévésorozatként nem kevés szex-szel fűszerezve, lásd Róma és Spartacus).
Épp ezért bosszantó, hogy az Index Cannes-i felfedezése szerint a legújabb róla szóló film inkább egy másik divathullámra ül fel, a zombisra, és a hunok királya ezúttal vérengző élőhalott lesz:
A riporter félig komoly, félig vigyorgó kérdésére, miszerint ha megjelenne náluk Andy Vajna egy nagy halom pénzzel, akkor átírnák -e forgatókönyvet, és lehetne -e Attila a jófiú, a producerek válasza egy félig komoly, félig vigyorgó yes, de nekem volna jobb ötletem is arra, hogy a filmügyi főmuftink miképp költhetné el értelmesebben azt a nagy halom pénzt, ha komolyan vennénk egy pillanatra, hogy létezik, és csak arra vár, hogy egy Attiláról szóló film legyen belőle.
Kedvenc regényem egy Gárdonyi mű, A láthatatlan ember. Attila ennek úgy főszereplője, hogy nem a főszereplője, mégis róla szól az egész történet. Kb. 10 évesen olvastam először, és azóta számtalanszor újra elővettem, és mindannyiszor megállapítottam, hogy ideális filmalapanyag lenne. Meg van benne minden, ami egy nagyívű filmeposzhoz kellhet: egy emberléptékű főhős, akivel azonosulni lehet, fordulatos történet, intrika, szerelem, grandiózus csatajelenet, hát mi kell még?
Hát természetesen pénz, még hozzá rengeteg, mert ez bizony nem kamaradráma, ezt csak hollywoodi léptékben érdemes vászonra vinni, különben gagyi lesz, mint a jobb sorsra érdemes Honfoglalás.
És itt jön a képbe Andy Vajna, aki több minőségben is tehetne azért, hogy az álmom valóra váljon. Egyrészt ugye ő most a filmcézár kishazánkban, aminek ugyan eredményét még nem látjuk (pontosabban pont az az eredménye, hogy évek óta nem látunk semmit), de mégis csak a főnök haverja, és hátha akarnak csinálni egy kurzusfilmet. Nem egy szép műfaj ez, elismerem, de ha már, akkor a mai kurultájos irányvonalhoz ez abszolút passzolna, és legalább nívós alapanyag lenne.
De még jobban örülnék, ha Bandi bá írna belőle egy pár oldalas szinopszist, és megfuttatná a régi ismerősei között a nagy vízen túl, hátha rákap az egyik stúdió. Állítom, hogy megvolna benne a potenciál egy blockbusterhez. Tisztább lenne, profibb lenne, és nagyobb lenne az esély arra, hogy mindenhova eljusson ez a történet, és ennek mindenképp lenne pozitív visszacsatolása a magyar kultúra felé.
És most addig is, amíg eljut szerény javaslatom az illetékesekhez, azt hiszem előkeresem a polcról ezt a könyvet, és hamarosan időt kerítek rá, hogy elolvassam. Újra, de nem utoljára.