Jobban meggondolva egyáltalán nem újdonság az, amit a FIDESZ csinál a Szabadság téri tervezett szobor-kompozíció ügyében, hisz már ellenzékben is beleállt egy nagyon hasonló sztoriba majd 10 évvel ezelőtt. Akkor is egy második világháborús emlékműről volt szó, és akkor is felmerült a történelemhamisítás vádja. Tanulságos az eset abból a szempontból is, hogy hogy már akkor, a 2010-es kormányrakerülés előtt lehetett látni, hogy milyen a FIDESZ hozzáállása a jogállamhoz.

Igen, az Istenhegyi úti Turul-szoborra gondolok.

A XII. kerület akkori fideszes polgármestere, Mitnyan György fejéből pattant ki a némileg cinikus, de a szélsőjobbnak nagyon is tetsző ötlet: a gyilkosok jelképével, vagyis egy turullal emlékezzenek a második világháború civil áldozataira.

Zárójel ON: Kösz, de nem kérek az antimagyarozásból, tisztában vagyok a turul eredetével és sokrétű használatával, sőt, bárkinek szívesen megmutatom, hogy milyen kulcstartót használok, szóval általában véve semmi bajom nincs vele, de II. világháborús kontextusban nem tudom másképp értelmezni, mint azon hazai antiszemita, szélsőjobbos csoportok jelképét, amelyeknek jelentős felelőssége volt abban, hogy voltak civil áldozatok, akikre emlékeznünk kell. Zárójel OFF.

Egyébként nem ez volt a fideszes hátország részéről az első kreatív értelmezés a világháború kapcsán, hisz nem sokkal korábban jelent meg a ma éppen büszkén békemenetelő Bencsik által főszerkesztett, és Orbán által személyesen ajánlott Demokrata hírhedté vált címlapja, amely "Európa hősei voltak" felirattal emlékezett az 1945-ös budai kitörési kísérlet náci katonáira és a velük tartó szövetséges magyarokra.

A felháborodás és a Fővárosi Közgyűlés tiltása ellenére 2005 októberében meg is történt a szoboravató, amelyről az Index anno így írt:

Himnusszal kezdünk, aztán Regéczy-Nagy László, a Történelmi Igazságtételi Bizottság elnöke ragadja magához a mikrofont (költői túlzás). Ha életemben tőle hallanék először a második világháborúról, akkor a következőképpen tudnám átadni az utánam jövő generációnak a történteket:

Sokan meghalnak, omlottak a házak, az emberek. Eközben: Rákosi Mátyás leendő magyar diktátor a fogságban Moháccsal súlyosbított Trianonról beszél (felzúdul a tömeg), majd jönnek az ázsiai hordákból álló szovjetek és elfoglalják Budapestet évtizedes igába kényszerítve a magyarokat fejét. Miután a magyarok feje kiszabadul az igából, a magyarok egyik fele valami érthetetlen okból továbbra is a vörös mundért védi, és dühösen tiltakozik a hazaszeretet ellen, amit a magyarok másik fele viszont érez ("Nincs még ilyen ország Európában"). A magyaroknak ez utóbbi fele most látja elérkezettnek az időt, hogy kifejezze identitását, amit a turulmadár jelképez. A magyarok első fele eközben pedig a nemzet nevében beszél, alaptalanul, mert nincs meg benne a haza szeretete. (Vastaps, ujjongás.)

(...)

A polgármester beszéde - annak ellenére, hogy az aktuálpolitizálás nem kívánatos a rendezvényen - arra keresi a választ, hogy miért pont második világháborús és miért pont turulos az emlékmű.

Az első kérdésre gyors a válasz: a kerület háborús áldozatainak nincs igazi emlékműve. Ami van, az az I. kerületben található és első világháborús. A kerület ezzel a gesztussal 1132 katonai és polgári áldozatára emlékezik.

"Mit jelent a turul?" - teszi fel a második kérdést Mitnyan György, és válaszol: a magyar eredetmítosz főalakja, megjelenik Anonymusnál is, a turul és Emese nászának gyümölcsei a magyar honfoglalók. Innentól kezdve mint katonai jelkép több helyen feltűnik, például a Nemzetbiztonsági Hivatal címerében ma is.

Arról viszont, hogy a turul 1918. után az irredenta mozgalmak jelképévé, majd a nyilaskereszt és a kaszáskereszt mellett az antiszemita, fasiszta csoportok jelképévé vált, egyetlen szó sem esik. Miként az is furcsa, hogy egy második világháború emlékmű szoboravatáson sem a magyar nyilasuralomról, sem a német, náci megszállásról sem hallani.

És hogy miképp lehetséges, hogy a már az avatáskor érvényes bontási határozat ellenére a mai napig látható a szobor? 

Hát úgy, hogy nem csak a történelemet értelmezték kreatívan, hanem a jogszabályokat és a jogerős bírósági ítéleteket is, magyarán szólva elszabotálták azok végrehajtását, ugyanúgy, ahogy pl. a klubrádió ügyében hozott ítéletekkel is tették évekig. Az egyetlen különbség, hogy míg az utóbbi kontraproduktívá vált, hisz mártírt csinált az egyetlen ellenzéki hangvételű rádióból, és a világméretű visszhang miatt végül mégis beadták a derekukat, addig a szobor ügyében sikerrel jártak, és ki tudták bekkelni azt az öt évet, amíg kormányra nem kerültek, hogy aztán megváltoztassák a játékszabályokat. És ebben az üggyel egymás között pingpongozó, és munkalassító sztrájknak is beillően időt húzó jegyzők mellett sajnos nem kis szerepe volt a kerület következő polgármesterének, Pokorni Zoltánnak is, aki egy 2009-es FIDESZ kongresszuson nyíltan kijelentette:

marad a turul itt a kerületben, amíg én vagyok a polgármester

Tette mindezt arra reakcióként, hogy pár nappal korábban a Fővárosi Bíróság sokadjára is megerősítette a bontási határozatot. Automatikusan felmerül a kérdés: Ha olyasvalaki is így áll hozzá a jogok és a törvények betartásához, akit a közvélekedés a józanabb, tisztességesebb fideszesek közé sorol, akkor mit várjunk a vérmesebbektől, akik irányítják a pártot?

Hát azt, amit most látunk, amikor botrányos hangvételű történelemkönyveket akarnak kötelezővé tenni, amikor botrányosan történelemhamisító üzenetű emlékműveket akarnak újfent ránkerőszakolni, amikor Orbán adott szava csak a választás megnyeréséig tart, és amikor a mindezek ellen tiltakozókat szélsőségesnek nevezik, és a diktatúrák eszközeivel próbálják kriminalizálni.

Éljen a 27%-os kétharmad.