Alaposan felkavarta az állóvizet az LMP társelnökének váratlan bejelentése. Nem hiszem, hogy bárki is nagy tétekben fogadott volna erre a fordulatra akár csak tegnap is. Nem csoda, hogy hiába a szép kerek (sőt. gyanúsan kerek), mindenre kiterjedő búcsúnagyinterjú, sokan, akikkel ma beszéltem, valami hátsó, nem kibeszélt motívumot keresnek a nagy hátraarc mögött.
Viszont ez a lépés lehetőséget adhat az ellenzéki térfél átrendeződésére is.
Ki lesz az utódja a parlamentben? És a társelnöki poszton? Miképp hat majd ez ki az LMP további politizálásra, különösen tekintettel a más pártokkal szembeni partneri viszonyokra? Marad az elzárkózás politikája, vagy elindulnak az egyik irányba? Ha igen, akkor melyikbe? Csak egy forgatókönyv lehetőség, wishful thinking módra: Ha Hadházy Ákos karrierje indulna be a párton belül, ő pl. korrupcióírtás mentén együtt dolgozik az Igazmondó Alapítványban Juhász Péterrel az Együttből. Lehet -e ez egy új együttműködés alapja, amely egy új, valódi pólust képezhetne a régi baloldal (MSZP+DK) és a jobboldal között? A volt PM-esek vajon elgondolkodnak -e egy újraegyesítésen most, hogy az, akivel összevesztek, hátralépett? És visszatérnek -e azok az egykori tagok (pl. Vágó Gábor), akik a pártszakadáskor inkább kiszálltak? Vagy olyan mélyen vannak már azok a tüskék, hogy semmi esély erre?
Érdekes kérdések ezek, amelyekre a következő hónapokban választ kapunk.
Schifferrel nekem sok bajom volt eddig (ezek egy része világnézeti volt, más része meg taktikai), de ezzel együtt is sok mindenben elismertem a tevékenységét. Épp ezért elég méltatlannak éreztem, hogy a DK blogja, a Nyugati fény dögkeselyűként csapott le, és a szokott stílusában, vagyis elég tapló módon búcsúztatja Schiffert. Pedig ha a pártjuk vezetője elolvasta a már emlegetett interjút, találhatott benne olyan részt, amelyet magára vehetne:
- Felmerül az az értelmezés, hogy egyszerűen cserbenhagyja a pártot.
- Eszem ágában nincs kilépni a pártból! A frakciónak, amennyire csak igénylik, szeretnék a rendelkezésére állni kívülről. De ami a cserbenhagyásos felvetést illeti, pontosan erről beszéltem! Ez a vád a politikusok drogja, a folyamatos önfelmentés a visszalépés, a mandátum visszaadása, a távozás alól. Hogy igaz, nem hatékony, amit csinálnak, sőt leharcolja őket, de mégsem teszik meg. Mert minden nagyképűség nélkül sokkal nehezebb egy ilyen döntést meghozni, mint bejutni a parlamentbe. És ilyenkor jön az önfelmentő magyarázat, hogy én ezt nem tehetem meg, mert cserbenhagynám a többieket.
Én meg azt gondolom, az ember elsősorban a hazájának és annak az eszmének tartozik, amit képvisel. Ha ezt hatékonyabban tudja úgy szolgálni, hogy megmarad épeszű embernek és próbál legalább pár évig kívülről rátekinteni az egészre, akkor ez a felelősségteljes döntés. Az elmúlt hat évet a parlamentben úgy csináltam végig, hogy hihetetlen önkontrollt kellett hétről hétre, napról napra magamra erőltetni, hogy ne higgyem el azt, hogy onnantól kezdve, hogy az ember bekerül ebbe az elvarázsolt kastélyba, a sírig vagy míg a választók meg nem unják, neki ott a helye. Ez nem így van.
Van-e olyan politikus, aki több jót tehetne a visszavonulásával, mint Gyurcsány? Személye olyan szinten kompromittálódott (és az eredmény szempontjából lényegtelen, hogy mennyiben saját erőből, és mennyiben karaktergyilkosságból), hogy élő akadályává vált az ellenzék újra hitelessé válásának az emberek szemében.
A FIDESZ-t két személy tartja össze. A vezéré és a bűnbaké. Amíg egyik vagy másik el nem tűnik, a keménymag megmarad. De ha csak az egyik is kiesik, már felborul a status quo valamilyen szinten. Azt kéne Gyurcsánynak felismernie, hogy hosszútávon még ő is jobban járna egy Schifferéhez hasonló hátralépéssel: történelmi szerepét ugyanis nem azzal szépítheti, ha 10 év után is még a bizonyítványát magyarázza, hanem azzal, ha meglépi azt, amivel a legtöbb hasznot hajthatná a magyar demokráciának.
