A hét történései elég szépen rávilágítottak arra, hogy miért lenne érdemes elköszönni az óbaloldaltól, és inkább az újabb pártokba helyeznie a bizalmát annak, aki baloldalinak vagy liberálisnak tartja magát.
Ami a szociknál folyik, az tragikomédia. Molnár pártelnök sasszézása igencsak megkavarhatja az egyszeri szavazót: az egyik pillanatban kijelenti, hogy az MSZP támogatja a kormány kvóta-ellenes harcát, a másikban meg bojkottra buzdít, és végül kijön a pártja egy olyan plakáttal, amelyen egy hatalmas IGEN felirat látható, és csak az apróbetűs részből derül ki, hogy nem, nem csatlakoztak a Liberálisokhoz, ők így akarnak buzdítani az otthonmaradásra.
És akkor még a nyíltan kerítéspárti Hiller István, valamint a FIDESZ-szel lepaktáló MSZP-s pártszervek vidéken és Zuglóban még szóba se kerültek...
De nem jobb a helyzet a DK-nál sem: szintén eheti hír, hogy az MDF-től kiinduló kacskaringós úton Gyurcsányig jutó Kerék-Bárczy Szabolcs borította a bilit a 168 órában megjelent írásával, amelyben arról mesél, mennyire nem a kormányváltás van a fókuszban Gyurcsányéknál, mert fontosabb nekik az MSZP legyőzése, és a amúgy csak a pártvezetés biztos parlamenti helyeire hajtanak 2018-ban. Ki is penderítették a pártból azonnal, és már várom, hogy mikor találja őt meg valamivel a DK virtuális kivégző osztaga, a Nyugati Fény blog is.
Ami a kvóta-népszavazást illeti, a DK is az otthonmaradás mellett kampányol, na de hogy? A hírek szerint olyan plakáttal jönnek ki, amelyen ki lesz látható, na ki? Igen, talált: Gyurcsány. Ami viszont a fordított Piszkos Fred effektus miatt olyan hatású lesz, mintha ők is a kormányt támogatnák. De hiába, ez párt egyedül Fletó egójáról szól, semmi másról. Csak aztán ne csodálkozzanak rajta, hogy hiába van a többi párt is azonos véleményen a kormány értelmetlen, uszító, Európa-ellenes népszavazásáról, mégse akar velük senki közös kampányt vinni.
Ha mindehhez hozzávesszük azt is, hogy a fenti pártok (plusz az LMP) hitelességét folyamatosan rombolja az, hogy sorra bukkannak fel politikusaik olyan beosztásokban, ahova a kormány nevezi ki őket, tényleg érthető tűnik elsőre a ballib oldal pesszimizmusa.
De csak elsőre.
Mert másodjára elgondolkodik az ember azon, hogy a fentiek ismeretében miképp lehetséges, hogy ezek a demokratikus ellenzék főbb pártjai? Mivel érdemlik ki még mindig a bizalmat a szokás hatalmán kívül? És ami még fontosabb kérdés: miért nem érdemlik ki a bizalmat azok a pártok, amelyek viszont velük ellentétben komolyan küzdenek a kormány ellen? Miért van az, hogy Juhász Péter és Baranyi Krisztina pártja, az Együtt a parlamenti küszöb alatt található, miközben folyamatosan a tüske szerepét töltik be a kormány körme alatt, és sikereket is érnek el? Miért van a nem mérhető tartományban Jávor Benedek pártja, a PM, miközben ha sikerül végül megakadályozni a PAKS II. néven futó putyinista lázálmot, az nem kis részben az ő munkájának lesz köszönhető?
Visszatérve a népszavazásra, most is ők azok, akik a MOMA-val kiegészülve a legkomolyabban kampányolnak, méghozzá egy elég pimasz plakáttal, ami lehet, hogy elsőre erősnek tűnik, de valahogy fel kell rázni az embereket. Ezeknek a pártoknak van programja (ami nem csak abból áll, hogy "Orbán, takarodj!"), és van a menekültkérdés kapcsán is mondanivalója, és messze nem az, mint amit a kormánypropaganda sugall.
Ezek a pártok nem csak a 2010 utáni, hanem a 2010 előtti időszakkal szemben is valódi alternatívát nyújthatnának. Csak éppen végre észre kéne venni őket.
Szóval drága ballib szavazók, nem kéne már váltani?
