A miniszterelnök ma délután interjút adott a királyi tévének. Beszélt persze a kvóta-referendumról is, mert hát mi más lenne a kedvenc témája, ha nem annak megindoklása, hogy szerinte miért jó kidobni milliárdokat egy olyan népszavazásra, amelynek egyetlen értelme, hogy uszítással fedje el e a kormányzati lopásokat, de most nem ez volt a legérdekesebb rész, hanem az, amikor a nagykörúti robbantásról beszélt, ugyanis ebben a témában ő most szólalt meg először.

65 órával az eset után.

Orbán utoljára szombaton volt látható, Bécsben, a migrációs csúcson. Európa avatkozzon be fegyveresen Líbia belügyeibe, hogy aztán odatoloncolhassa a menekülteket - mondta ott az az ember, aki máskor már néhány kritikus mondatot is belügyekbe való beavatkozásnak tart, majd eltűnt (nem először amúgy). A sajtósai beütemeztek ugyan pár már felvett interjút megjelenésre, de élőben Orbán nem volt látható a mai napig.

Pedig ha valamikor, hát most aztán lett volna lehetőség, hogy felhúzza a vészhelyzeti gumicsizmát, és nekiálljon intézkedni, személyesen kiosztva néhány sallert és tockost minden horgászkalaposnak. Nem jellemző rá, hogy csak úgy kihagyjon egy ilyen alkalmat, amikor eljátszhatja a Haza Megmentőjét. De tényleg: hol van olyan ország, amelynek a vezetője egy ilyen esemény után ennyi ideig nem szólal meg?

Most nem akarok azzal jönni, hogy ha már Ausztria, akkor ott található Graz is, vagy ha nem pihennie kellett szeretett volna, akkor esetleg onnan már csak egy köpésre van a bankjairól híres Svájc, mert igazából majdnem mindegy. Az igazi kérdés ez:

Azért nem volt semmi hivatalos infó ebben az egyszemélyileg kézivezérelt országban majd egy napig a robbantásról, mert a főnök nem volt elérhető, és így nem tudott eligazítást tartani arról, hogy migráncsozós vagy ne migráncsozós legyen az ügy kommunikációja?

Mert az rettentő szomorú lenne.