1. Rég nem gyalázta így meg 56 emlékét regnáló kormány
Bár a tíz évvel ezelőtti zavargások szakszerűtlen és brutális kezelése eddig elsőséget élvezett ezen a téren, azt hiszem most sikerült überelni.
- Miután már uniós tagállamként önként és dalolva visszatértek az orosz befolyás alá;
- és lábbal tiporva mindazt, amiért a forradalmaink küzdöttek, előre letartóztatással fenyegették a demokratikus jogaikkal élni kívánókat;
- valamint teljesen kilúgozták 56 baloldali hagyományait (plakátokon Mindszenty meg a FIDESZ képviselő Wittner Mária, de Nagy Imréről vagy Bibóról pl. egy szó se esik);
sikerült a kormány III/II-es tagját pont ezen a napon előléptetniük, Boross Péter meg az ünnep alkalmából a legótvarosabb komcsi frazeológiával kezdte el szidni az amerikai imperialistákat. Ha hozzátesszük ehhez azt, hogy nem az utódpárt van hatalmon, hanem az egykor legharcosabb rendszerváltó csapat, akkor már érthető, miért gondolom azt, hogy a nyolcvanas évek óta nem köpte még így szembe kormány a forradalom eszméit.
2. A FIDESZ egyre kevesebb embert tud megmozgatni
Már a kvótanépszavazáson is befuccsolt a korábban hatékony fideszes mozgósítás, hisz bőven a kívánt eredmény, az 50%-os érvényességi küszöb alatt maradt a részvétel, de most végképp szembeötlő volt, hogy mennyire nem kíváncsiak már az emberek Orbánra a legmegveszekedettebb hívein kívül. Hiába ment ezerrel a kampány telefonon, vidéki polgármestereknek küldött levélben és még számtalan más módon, nem csak az esti, ingyenes Szabadságkoncert nézőtere volt félig üres, a Kossuth tér is az maradt, mint ahogy azt a 444 videójából származó kép is mutatja:
Pedig nagy tömegre számítottak, az Alkotmány utca pl. végig be volt hangosítva, így viszont csak a nagy semmiben zengett Orbán hangja.
Az már csak hab a tortán, hogy ennek a "tömegnek" egy nem elhanyagolható része nem tapsolni jött Orbánnak, hanem kifütyülni őt. És erre az ünnepség szervezői készültek is: terrorveszélyre hivatkozva kordon mögött "ünnepeltek", ahova csak csomagátvizsgálás után lehetett bejutni.
Már aki egyáltalán bejutott. Az Orbánra legveszélyesebb "terroristát" pl. sikerült kint tartaniuk, Juhász Pétert ugyanis annak ellenére nem engedték be, hogy még a VIP részre érvényes hivatalos belépője is volt. Az indok: csak. Pofára. Hiába hívott Juhász rendőrt, azok nem jelentek meg. Nem először, és valószínűleg nem is utoljára történik, hogy a FIDESZ magánhadsereggel végezteti el a piszkos munkát, és a hivatalos rendvédelem szégyen-szemre asszisztál ehhez (elég azt hiszem csak annyit mondani, hogy Választási Bizottság, meg hogy Városliget).
És ahogy a kvótanépszavazás után, úgy most is hazugságokkal próbálják elfedni mindezt. Akkor jött az érvénytelenséget elhallgató hazug kampány, és a referendumtól egyáltalán nem függő, de annak folyományaként eladni próbált alkotmány-módosítási kísérlet, úgy most is rögtön jött sajtóközlemény a negyvenezres ünneplő tömegről, és a szélsőséges kisebbségről, amelynek nem sikerült megzavarnia az ünnepet (a hivatalos videón sikerült is lekeverniük a füttykoncertet), majd a szokott logikátlansággal elkezdték nyomni azt, hogy megzavarták a bunkók, hisz sípoltak a himnusz alatt. Utóbbi sajnos csak 99%-ban hazugság. Nem csak az én emlékezetem bizonyíték arra, hogy a tér legnagyobb részén csend és vigyázállás volt a himnusz alatt, hanem számtalan videofelvétel is (pl. a fentebb már belinkelt 444-es is), és csak azért nem 100%-ban hazugság a vád, mert a Vértanúk terénél valóban volt egy maroknyi kisebbség, amely nem csak Orbán beszéde alatt fütyült az Együtt kérésének megfelelően, hanem végig nyomta a teljes műsor alatt. Ott viszont az a Tuareg vitte a prímet, akit bár a fideszes szennysajtó megpróbált összemosni Juhászékkal, de a valóságban semmi közük egymáshoz, és akiről az Együtt-nél most gondolom nem túl szívélyes szavakkal emlékeznek meg.
3. Az agresszív civilek még mindig a jobboldalról kerülnek ki
Lehet azt mondani, hogy a rendőrség fellépése 10 évvel ezelőtt túlzó és elfogadhatatlan volt, és ez igaz is. De az akkor is csak egy reakció volt arra, hogy jobbos kartácsok kocsikat gyújtottak fel, és köveket dobáltak (a rendőrökben meg sajnos dolgozott a tévéostromkor történt megalázásuk miatti revánsvágy). Egy kisebb kivételtől eltekintve, azóta is leginkább jobboldali demonstrálókra jellemző, hogy fizikai inzultusban vezetik le az ellenvéleménnyel szembesülés miatti frusztrációjukat, és ez a tegnapi napon is bizonyítást nyert.
Míg a ballib oldalon még abból is belső vita lett, hogy mennyire ildomos kiabálás mellett sípolással is kifejezni a tiltakozásukat (mintha a jobboldalnak nem ez lett volna a legenyhébb eszköze az "emútnyócév" alatt), addig a helyszínen lévő fideszes vérnyugdíjasok a legnagyobb természetességgel támadtak bottal, esernyővel meg puszta ököllel az újságírókra meg a sípolókra.
Utóbbiak viszont nem támadtak vissza, és ezúttal is hála nekik, hogy Gandhi és Martin Luther King szelleméhez méltóan álltak ki a jogaik valamint a véleményük mellett, és nem ültek fel a provokációnak. Ahogy 1956 egyik jelképe a magyar-szovjet olimpiai vízilabdameccsen készült ikonikus fotó lett a medencéből sebesülten kimászó Zádor Ervinről, úgy a tegnapi napnak a jelképe is egy vérző arc lett, a történész Ungváry Krisztiáné.
Ő utólag így kommentálta az esetet:
...ami itt történt, példa arra, hogy hová vezet a fekete-fehér látásmód. Másokat a téren nálam sokkal jobban bántalmaztak. Együtt érzek velük. Meglepne, ha akár csak egy kormánypárti tüntető lenne köztük, de ha van, akkor együttérzésem nekik is szól. Érvekkel kell vitázni és nem gyáva erőszakkal.
4. Kezd kifulladni az Összefogás mantra
Nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy amíg a Juhász-Jávor-Hadházy trió pár nap alatt össze tudott rántani egy tízezres tüntetést, addig az óbaloldal és a hozzájuk csapódók hosszas szervezéssel ennek csak alig a harmadát tudták produkálni tegnap, és aki elment, az se lelkesen, hanem elég frusztráltan térhetett onnan haza, megbánva, hogy nem inkább fütyülni jött. De ki a fene akar olyan helyre menni, ahol azt hallhatja mondjuk az ezúttal csalódást keltő Bokros Lajostól, hogy
Vacak az ellenzék? Kedves sajtó, bloggerek és véleményvezérek, ne fanyalogjatok, harcoljatok a szabadságért!
vagy magától Gyurcsánytól, hogy
Aki elmúltnyolcévezik, aki gyurcsányozik, az Orbánnal van
Hát, kösz, hogy fanyalgó fideszes lettem.
De most komolyan: Ezzel a szemellenzős mentalitással akarnak meggyőzni, hogy 2018-ban siker lesz az, ami 2014-ben kudarc volt? Most ez mennyiben más, mint amikor Orbán Magyarország elleni támadásként állítja be, ha a személyét kritizálják? A DK házi 888-a, a Juhászék pocskondiázásban már nagy rutinnal rendelkező Nyugati Fény az ünnep előtt is, után is megpróbált belerúgni a kifütyülős akcióba, és meg lehet nézni, hogy milyen eredménnyel. A saját kommentelőik tették őket helyre.
Érdekes volt Karácsony Gergely helyzete. Úgy látszik a Párbeszéd igyekszik minden irányba kompromisszumkész lenni, és ezért több vasat tartanak a tűzben. Amíg pártjának EU parlamenti képviselője egy hete együtt tüntetett Juhász Péterrel és Hadházy Ákossal, addig ő (unicummal, vagy anélkül, nem tudom) elment az összellenzékinek kikiáltott rendezvényre beszédet tartani. Igaz ott rögtön sikerült megfagyasztania a levegőt, amikor szemtől szembe beszólt Gyurcsánynak 2006 kapcsán, szóval végül is jól tette, hogy bevállalta a roncsderbyt.
El kéne már fogadni 2014 és az azóta eltelt idő egyik nagy tanulságát, hogy NEM szabad egy listára venni mindenkit, mert akkor sokan bármennyire is elegük van Orbánból, inkább otthon maradnak. Egyéniben koordinált indulás kell, mert a mai választási rendszerben csak így lehet legyőzni a FIDESZ-t, de listán meg kell adni a lehetőséget, hogy aki nem akar pl. Gyurcsányra szavazni, annak ne legyen muszáj csak azért, mert kormányváltást akar, és akkor összességében még több szavazatot is kaphat az Orbánon és a Jobbikon kívüli világ, mint közösen, egy kényszerlistán.
Persze a szükséges minimális együttműködéshez azért nem ártana, ha az egyik fél nem rúgna bele állandóan abba, aki nem hajlandó mindig és mindenkor beállni a sorba, és például merészel saját tüntetést szervezni. Igen kedves dékások, ez nektek szól.
És mindenkinek, aki eddig csak fekete-fehérben volt hajlandó gondolkodni.