Nevetséges, hogy csehek élesebben látják, hogy mi van nálunk, mint mi. Vagy talán mégse: A távolság rálátást enged, és áttekintést:
A (magyarországi) ellenzék - még rendkívüli népszavazások árán is - hajlandó arra, hogy megakadályozzon minden értelmeset csak azért, mert azt a kormány javasolta. Ebben, a társadalmi szempontból nagyon költséges viselkedésben nincs semmiféle ráció. Az ellenzék ahelyett, hogy örülne, hogy a kormány elvégzi helyette a piszkos munkát, és ő tud építkezni majd ezeken az alapokon, elfűrészeli saját maga alatt (és sajnálatosan az egész társadalom alatt is) az ágat.
Magyarország még egy másik dolog miatt is érdekes: nemcsak hogy a tartalom alapján már felismerhetetlen mi van a bal, s mi a jobb oldalon, hanem hogy a gazdasági életben a baloldal jobboldali, míg a jobboldal baloldali politikát folytat. S mindennek tetejébe: az ellenzék hajlandó ígéretei teljesítésére és megszüntetni minden értelmes dolgot, amit a kormány jóváhagyott.
Ezért a helyzetért nagy felelősség terheli a médiát is, mert túlságosan gyakran segít a politikusoknak olyan képet rajzolni, miszerint a politika a jó és a rossz párharca. Ha már a politikusok nem tudnak felülemelkedni ezen a helyzeten, akkor ezt a médiának kellene megtennie. Például a korrupció elleni harcot ez a társadalom sosem fogja megnyerni, ha szüntelenül azt fogjuk állítani, hogy kizárólag a másik oldal a korrupt. Bizonyos konszenzus elérése nélkül lehetetlen megvalósítani az igazi egészségügyi és nyugdíjreformot, s olyan távlati víziót adni a társadalomnak, amely megállná a helyét ebben a globális világban.
Mi kelhet ahhoz, hogy ennek az alapkonszenzusnak a szükségességét a hazai politikusok is felismerjék? Különösen a népszavazásról szóló első bekezdés igazsága borzaszt el a jövendőt tekintve. Ki fog ezekután bármilyen szükséges hosszútávú reformba belefogni, ha az elkerülhetetlenül rövidtávú kényelmetlenségekkel jár, hisz itt van a veszélyes (és hitem szerint alkotmányellenes) precedens, hogy akár ellenzékből is megfúrható bármi, bárhogy is hívják a kormányfőt, mert a tömeg vagy a zsebén keresztül néz mindent, vagy csak azt nézi, hogy ki van a másik oldalon, és a témától függetlenül dafke ellene szavaz (mindkettő elég rövidlátó gondolkodásra vall, de ezek szerint ez jellemzi a tömegeket). Semmit nem lehet végigvinni, maradunk szopóágon.
Lehet sírni amiatt, hogy lehagy minket Szlovákia fejlettségben, csak épp azt felejtik el mindig hozzátenni a vészmadarak, hogy Dzurindáék Gyurcsányéknál is durvább reformokat hajtottak végre, javarészt olyan intézkedéseket hoztak, mint amit 2006-ban a kormány is tervezett (és részben be is vezetett), és ennek köszönhető, hogy most ott tartanak, ahol. Igen, vizitdíjjal, eümagánosítással, szociális reformmal, mindennel együtt. De nekünk csak az eredmény kell, az odavezető út már coki, hisz Gyurcsány a túravezető, és neki még azt se hisszük el, amit leolvas a GPS-ről.
Két év alatt sikerült elérni, hogy a túravezető eldobta a GPS-t, kiutálta a neki addig segítő társát is, a korábbi túravezető meg (aki élen járt a GPS alapú tájékozódás pocskondiázásában) ott liheg a nyakában, hogy mikor kapja már vissza a rangját, és közben mélyen hallgat arról, hogy jobbat ő se tehet, mint hogy megkeresi azt a GPS-t, hisz ő is csak annak segítségével talál ki a sűrűből (kérdés, hogy mit szólnak ehhez majd az eddig általa is feltüzelt túratársak).
Addig meg csak bolyongunk körbe-körbe.