Interjú jelent meg a Heti Válaszban azzal a Hoboval, akit gimnazista korom óta nagyra tartok, számtalan koncertjén ott voltam a közönségben, és azon kevesek közé tartozik, akik azóta is hitelesek tudtak maradni számomra. Mindenképp érdemes elolvasni.
Egy kis kedvcsináló:
Mások is jelentettek rólam, sokkal keményebb dolgokat sokkal korábbról és később is. Csak én nem tárom őket a nyilvánosság elé mint szovjet partizánfilmekbe illő hősiességem bizonyítékait. Vikidál jelentései ezekhez képest ártalmatlanok voltak. Nem fekete és fehér ügyek ezek. A feljelentők egy része ismert, de hol vannak a tartótisztek, ügyészek, nyomozók, bírák és ügyvédek? Ráadásul ha nem bal-, hanem jobboldali diktatúra lett volna, Schuster Lóránt például nem jelentést ír rólam, hanem azzal a gyűlöletadaggal, amely benne van, egyszerűen felköttet.
Örültünk a rendszerváltásnak, mert azt hittük, hogy addig a jó volt elnyomva. Hát nem, a szar kavarodott fel. Most körülnézünk, és mit látunk? Bemegy az ember a televízióba, és a kérdező sötét, mint az éjszaka. Azelőtt nem kerülhetett volna a tévé közelébe sem. Nem politikai okokból, hanem mert sötét.
Tudja, ma az az egyik baj - a sok közül -, hogy Jézus Krisztus baloldali volt, a katolikus egyház meg jobb.
Volt, hogy besúgók és bankárok vezettek egy baloldali pártot, vagy két héttel a "rendszerváltás" után a másik oldalon komcsi veteránok és újsütetű nyalókák térden csúszkáltak a misén. "Isten útjai kifürkészhetetlenek" - mondta Dub hadnagy Svejknek, amikor az tökrészegen megtalálta egy kuplerájban. Egész életemben büszke leszek rá, hogy Medgyessy Péter személyesen húzott ki a Kossuth-díj-listáról. Miközben a trikolórt meg a kokárdát kisajátítják olyanok, akik régen "élenjáró internacionalisták" voltak, ma meg a legmélyebb magyarok.