Két csalódás
2008. október 14. írta: Fedor

Két csalódás

A csehek Szabó Istvánja

Mindenkinek vannak meghatározó olvasmányélményei (legalábbis remélem). Nekem a Kunderával való első találkozás volt az egyik. A Hallhatatlanság című könyve nyűgözött le, bár nem könnyű olvasmány (mint ahogy a legtöbb Kundera könyv nem az), hisz a csenevész cselekmény csak keret az idősíkokat, a képzeletet és a valóságot egybemosó elmélkedéshez. Utána sorra olvastam a műveit a Tréfától A lét elviselhetetlen könnyűségén át az Azonosságig, szinte mindent, ami magyarul megjelent. Múlt héten egy játékon rá szavaztam, mint olyanra, aki megérdemelné az irodalmi Nobel díjat (amit egy legenda szerint azért nem ítélnek meg neki soha, mert mindenki azt hiszi, hogy már rég megkapta). A legnagyobb élő írók egyikének tartom.

Mint ahogy Szabó Istvánt is nagyra tartom az életművéért. De egy tegnapi hír szerint nem csak ez az egy közös vonásuk van. A kommunista titkosszolgálatok úgy látszik őt is behálózták. És újabb hasonlóság: a múlt eltitkolt részlete merőben új megvilágításba helyezi az életművet. Mert nem lehet nem észrevenni a kapcsolatot a Kádárékkal együttműködő Szabó és a nácikkal kollaboráns Mephisto, valamint a Kundera miatt börtönbe került kollégiumi ismerős és a Tréfa Ludvik Jahn-ja között, akinek egy főiskolai feljelentés miatt tört ketté az addig felfelé ívelő karrierje. Nem tudták magukba tartani a titkukat. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek, még ha példabeszédben is.

Valahol ironikus, hogy talán ez az élmény is kellett ennek a két embernek ahhoz, hogy zsenikké váljanak. Vagy inkább szomorú? Egy kicsit mindkettő.

A mindig rosszkor sértődő professzor

Amikor a Védegylet, mint civil szervezet megnevezte őt elnökjelöltként, még totál esélytelennek látszott. De aztán az SZDSZ és az MSZP önsorsrontó módon  gyávanyúl játékot játszott Szili Katinka székcseréje okán, őmögé viszont egységesen beállt az ellenzék, és felsejlett, hogy minden logika és a parlamenti matematika ellenére akár még be is futhat, már drukkoltam neki, mint ahogy szvsz sok SZDSZ-es politikust is talán ez hajtott akkor, amikor nem adta be a derekát a koalíciós partnernek. Múltja, tekintélye arra predesztinálta, hogy tiszteletreméltó módon és jól töltse be ezt a nem túl nagy súlyú, de azért fontos posztot.

Aztán pofára estünk.

Kezdődött rögtön a választásnak nevezett ócska színjátékkal, vakondokokkal és egyéb állatfajtákkal együtt. Gondolom nem én voltam az egyetlen, aki már akkor csodálkozott azon, hogy miért hagyta magát így megalázni, és hogy miképp fogadhatja el egy olyan választás eredményét, ami mindennek mondható, csak tisztességesnek nem. Azzal nyugtatgattam magam, hogy végül is ez a pályája megkoronázása, jutalomjáték, hát nehezen mond le róla, de ettől még jó elnök lesz.

Hát nem lett.

Valahogy mindig rosszkor sértődött meg. Ha ő egy magánember, akkor szép és önérzetes dolog azt mondani, hogy a személyiségi jogai védelmében addig nem hajlandó az USA területére lépni, amíg ott ujjlenyomatot vesznek határátlépéskor, de ő egy elnök, akinek bizony ezek után el kellett mennie New York-ba, az ENSZ közgyűlésre. Ha ő egy magánember, akkor szép és természetbarát dolog a Zengőn tüntetőleg túrázni egyet a lokátor-ellenzőkkel, de ő egy elnök, akinek talán illett volna tágabb összefüggéseiben is megítélnie a dolgokat, mielőtt saját országának kormányát hozza ezzel kényelmetlen helyzetbe a stratégiai szövetségesei előtt. Magánemberként megteheti, hogy megválogatja, kivel áll szóba, elnökként megteheti, hogy szóvá tegye, ki az, akinek nem szívesen adna kitüntetést, és kérheti, hogy legyen joga legközelebb megvétózni a neki nem tetszőket, de addig is, ha egyszer már eljut odáig, hogy mégis köteles azokat a kitüntetéseket átadni, akkor nem kezet fogni a kitüntetettel, ordas nagy bunkóság.

Egyébként is, valahogy elég egyoldalúra sikeredtek megszólalásai és a meg nem szólalásai. Az nem verte le nála a lécet, hogy a legnagyobb, kormányzati főszerepre is esélyes ellenzéki párt a kampányában lop, csal, hazudik és fenyeget, de amikor Gyurcsányról kiderült, hogy egy nem nyilvános fórumon azt mondta, elege van abból, hogy a magyar politikában csak hazugsággal lehet előre jutni, és ezen változtatni akar, akkor rögtön erkölcsi válságot kiáltott. Ahhoz viszont egy szava se volt, a Gárda szó szerint az ablaka alatt alakult meg.

És most a legfrissebb: Nem hajlandó elmenni a nemzeti csúcsra. "Mert az állam nem így működik". Hát hogy, kedves Elnök Úr? Amikor a kormány nem egyeztet, hanem dönt saját hatáskörben, akkor az arrogáns és diktatórikus, ha meg egyeztet, akkor áthárítja felelősséget? Most van rajta sapka, vagy nincs rajta sapka? Természetesen a konkrét döntéseket a kormány fogja meghozni (mint ahogy az azonnali, sürgős lépéseket már meg is tette), de a további, hosszútávú lépésekhez a legszélesebb konszenzust szeretné maga mögött tudni (ha már ezt 2006-ban elmulasztotta megtenni), hogy ne járjon megint úgy, mint pl. a vizitdíjjal. De nem, ez Sólyomnak derogál. Pedig még Orbán is elmegy, márpedig ha valakinek arcvesztés odaállni a miniszterelnök mellé, akkor neki az. De volt benne annyi, hogy felmérje: ez most sokkal többről szól. Van olyan hír is, amely szerint Sólyom azon sértődött meg, hogy a sajtóból tudta meg először, odavárják őt is, és a konkrét megkeresés csak ezt követően érkezett meg hozzá. Gratulálok, a helyzet komolyságához illő reakcióhoz :-(

Talán nem véletlen, hogy ő eddig a legnépszerűtlenebb köztársasági elnök a rendszerváltás óta.

A bejegyzés trackback címe:

https://fedor.blog.hu/api/trackback/id/tr99713396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lencse. 2008.10.14. 22:45:11

Fedor, én szeretem ezt a blogot, de ez a Hócipő, mint forrás, egy picit erős volt. :D

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2008.10.15. 08:09:48

1. Köszi :-)
2. Poénnak szánt írást én se tüntettem volna fel forrásként, de ha elolvastad azt, amit belinkeltem, akkor láthattad, hogy ez egy idézetgyűjtemény, nulla hozzáadott szöveggel, és nagyon jól bemutatja az ügyet a különböző megnyilatkozásakon keresztül, rávilágítva az ellentmondásokra is. Ha más "normális" újság szedte volna így össze ezeket, akkor gondolom semmi bajod nem lett volna vele...

Lencse. 2008.10.15. 14:06:43

Értem, csak elsőre nagyot lestem, mikor megláttam, hogy mi van a link túloldalán. :) Farkasházy Teddy - számos érdeme elismerése mellett - azért 2008-ra szerintem eléggé kijátszotta magát a hiteles médiatényező szerepéből.

Ennek az esetnek már a neve is röhejes. "szerverügy", muhaha.
süti beállítások módosítása
google.com, pub-2368870423120984, DIRECT, f08c47fec0942fa0