Nem titok, mindig is liberálisnak vallottam magam. Anno, gimnazistaként, a rendszerváltás idején - már csak a korom miatt is - még a FIDESZ-hez húztam, aztán amikor ők identitást váltottak, én a Fodor szárnnyal átpártoltam a nagytestvérhez, így 94-ben, amikor először szavazhattam, már őket választottam, mint ahogy azt követően az összes többi választáson is.

Eddig.

Mert az a vergődés, ami az elmúlt időszakban jellemzi őket, szánalomra méltó. Az a párt, mely alapítóinak a demokratikus ellenzékbeli tevékenysége révén a rendszerváltás legbiztosabb erkölcsi alapját és motorját képezte, mára teljesen kifulladt. Kisebb csoda lenne, ha jövőre ismét bekerülnének a parlamentbe. Egykori tekintélyes tagjai elhagyták vagy visszavonultak.

Bár sokan nem tudják megbocsájtani nekik, hogy 94-ben legitimálták a Horn kormány képében az egykori állampárt utódját (pedig nem a kommunizmus-ellenességet adták fel ezzel, csak elismerték az egykori állampárt tagjainak demokratikus fordulatát, ami nagy különbség), nem ott követték el a hibát. Hogy hol? Nem tudom. Talán azokon a pontokon, amikor lehetőség lett volna kiszállni a az MSZP-vel való házasságból: a Tocsik-ügy és a Megyó-ügy után. Persze utólag könnyű okosnak lenni, akkor én is úgy láttam, hogy maradni kell, mert van még dolguk. Mert, lehet, hogy ma nagyobb párt lenne az SZDSZ. De a Bokros csomag fémjelezte ciklus sokáig azt sugallta: ha gondok vannak, ez a páros meg tudja oldani. Lényegében még Gyurcsány reformígéreteit is ez hitelesítette számomra.

Mindenesetre a liberalizmus mára szitokszóvá, szinte a hazaáruló szinonimájává vált, és ez valahol nagyon rémisztő (bár erről talán nem is az SZDSZ tehet, hanem a II. világháború előtti szinten megragadt jobboldal, de akkor is).

A bejegyzés címét Babarczy Esztertől kölcsönöztem. Az ő hvg.hu-n megjelent írása sok, hozzám hasonló, liberális érzelmű ember érzéseit foglalja össze, akik jelenleg nem tudják, hogy kire is fognak szavazni jövőre. Mert a szavazógépezet ebben a közegben nem működik. Itt (még mindig) az önálló véleménnyel rendelkező, értelmes emberek vannak többségben.

Kiemelések tőlem.

Azt hittem, Kóka után már nem jöhet rosszabb, de Fodor Gábor eddigi elnöksége alatt az SZDSZ elérte azt a pontot, hogy Gegesy Ferenc – a legsikeresebb SZDSZ-es polgármester – városrészében sem számít már versenytársnak.

Ami meglepő, az az SZDSZ öngyilkossága, az, hogy lényegében feladta a harcot, vagyis meg sem próbálja már mozgósítani az akárhogy értett liberalizmus lehetséges szimpatizánsait. Például engem. Kóka legyalulta a kulturális bázist a maga arrogáns-újgazdag stílusával – az SZDSZ egyik lehetséges bázisa a közalkalmazott értelmiség volt. Fodor aztán, amikor lehetőséget kapott, legyalulta a vállalkozói bázist, mert képtelen volt eldönteni, a piacpárti retorikát akarja-e folytatni, vagy vissza akar térni az (értelmiségi) értékekhez (vagy mihez is?). Mindkettőjüknek csak arra tellett, hogy kihátráljanak egy adott pozícióból, de nem sikerült beletalálniuk egy másikba. Ha az SZDSZ a következő két év választásain eltűnik, megérdemelten tűnik el. Nincs programja, nincsenek szövetségesei, és a rendszerváltás legelszántabb politikai bázisát sikerült lenulláznia.

A nagy generáció tagjai úgy vélik..., hogy ennek a népnek egyszerűen nem kell a liberalizmus. Már ahogy ők értik a liberalizmust.

A Kádár-kori hőstettek már nem hatnak meg senkit, sőt, a népesség jelentős részét kifejezetten zavarják. De a tisztességre, a szabálykövetésre, a jogok és törvények komolyan vételére, amelynek nevében a Kádár-kori hőstetteket elkövették, volna ma Magyarországon kereslet. Csak a kínálat tűnt el.

Az ajánlószelvényekkel való trükközés ronda dolog, de össze sem mérhető az önkormányzati vagyonnal való trükközéssel, a zsidó negyed és az Andrássy út kiárusításával, a BKV megcsapolásával és más hasonló praktikákkal, amelyekkel SZDSZ-es képviselőket vádolnak vagy vádoltak.

Ha nem lesz liberális rendpártiság, az MSZP pedig, mint ahogy minden jel erre utal, megreformálhatatlan, akkor lesz majd jobboldali rendpártiság. Nem a Fideszre gondolok, hanem arra, amitől még a Fidesz stratégiái is félnek: hogy előbb-utóbb a Jobbik, kihasználva azt az előnyét, hogy még nem terjedt ki rá a politikai elit bűze, jobbről előz a néplélek finomítatlan kifejezéséért folytatott nemes versenyben. Egyébként, a fenébe is, én is arra szavaznék, akiről elhinném, hogy be tudja és be akarja tartatni a törvényeket.