Elég sok mindenki egyetért abban (legfőképp a hozzáértők), hogy a Reformszövetség javaslatai többet segítenének az országnak, mint Gyurcsány jó irányba tett, de apró, túl óvatos lépései. Sőt vannak, aki szerint még a Reformszövetség programja is kevés, még nagyobb sokkterápia kell, de most maradjunk annyiban, hogy a jelenleg közkézen forgó, nagyjából kidolgozott változatok közül ez lenne a jobb. A kispártok persze rögtön ráugrottak, naná, profiljukba is vág, meg hát esélytelennek tűnő dolgot semmibe se kerül támogatni, viszont image építésre pont megfelel a téma (úgy se néppártiságra hajtanak), de ha komolyan gondolják, és éles helyzetben is támogatnák, akkor nincs is ezzel semmi probléma, sőt örvendetes.
Viszont éles helyzet, az nincs. Pedig minél előbb tenni kéne valamit, mert lassan tényleg kezd rémisztővé válni a helyzet, nézve pl. a forint szabadesését és a gazdaságdiplomáciai bukdácsolásainkat. Gyurcsány a jelek szerint hagyja elszalasztani a lehetőséget (már ki tudja hanyadszor), hogy ne csak szavakban legyen államférfi, hanem végre tettekben is, hisz az számít. A kormányfőnek hitele most már tényleg nincs. A válság kirobbanásakor úgy tűnt, hogy talán ennek hátán mégis tesz valami mélyrehatót, és ezzel helyreállítja a reputációját, de aztán kiderült, hogy most se jutott tovább a tűzoltásnál, pedig az már korábban se volt elég, nem hogy most. Adná magát, hogy jöjjön egy új kormányfő, aki az új seprő elv alapján megpróbálhatná helyreállítani a bizalmat az ország iránt, de a jelen helyzetben valóban nem hiányzik egy új választás, mert egy bármilyen rövid kampány és az azt követő koalíciós tárgyalás is hónapokba mérhető bénultságot jelentene, és erre most nincs idő.
Viszont volna itt egy másik törvényes lehetőség is.
Ha FIDESZ valóban az ország érdekeit tartaná szem előtt, akkor odaállna a Reformszövetség programja mellé (ha már sajátja úgy sincs), és a két kisebb párttal szövetséget kötne ennek végrehajtására. Simán lenyomhatnák az MSZP torkán a csomagot megfelelő törvényjavaslatok formájában, hisz a kormánypárt - ne feledjük - kisebbségben van a parlamentben, így Gyurcsánynak kötelessége lenne végrehajtani az ellenzék által elfogadott törvényeket (vagy lemond, ha nem akarja). Sőt, ha egy kormányfő személyében is sikerülne megegyezniük az ellenzéki pártoknak, akkor konstruktív bizalmatlansági indítványt is benyújthatnának, és akkor teljesülne a kívánságuk, nem Gyurcsány vezetné az országot.
Ez annyira egyszerű, hogy szinte biztos semmi esély arra, hogy így is történjenek a dolgok.
Orbán Viktor ugyanis továbbra is csak a régi lemezt tudja elővenni:
"Semennyire"- így válaszolt Orbán Viktor az Akadémián arra, hogy a Reformszövetség válságmegoldó konkrét javaslatai mennyire "illeszkednek" a Fidesz által képviselt gazdaságpolitikához.
Csak új kormánnyal, új parlamenttel, új választásokkal lehet és a közakaratra építő politikával lehet a közbizalmat helyreállítani és a válságot kezelni.
Eléggé árulkodó. Van egy olyan érzésem, hogy nem csak Gyurcsány játsza el a lehetőséget az államférfiúi titulus elnyerésére, hanem Orbán is. Mert nem tudom mással magyarázni, mint a hatalom- és revánsvággyal, hogy miért nem hajlandó az egyszerűbb megoldás mellé állni. No persze igaz: A Reformszövetség javaslata rövid távon fájdalmakkal is járna, mint minden műtét. Gyurcsány is ezért olyan óvatos: a tavalyi népszavazáskor (pont Orbánéknak köszönhetően) nagyon megégette magát. Tehát a reformok óhatatlanul népszerűségvesztéssel járnának a FIDESZ és vezetője számára is (erről szintén Gyurcsány tudna sokat mesélni). De ami még fontosabb: A két kispárt egy ilyen szövetségért cserébe biztos szabna feltételeket az új kormányfő személyével kapcsolatban. Pl. hogy ne Orbán legyen az. A program amúgy is akkor lenne igazán hiteles, ha egy elismert szakember lenne a miniszterelnök. Oké, ne Bokros, mert tőle még mindig prüszkölnek a FIDESZ-ben, de hát van még rajta kívül más is, aki alkalmas lenne, lehet felőlem a Chickán is, mint közös nevező a Reformszövetség és az egykori Orbán kormány között.
Két éve szajkózzák kisebb-nagyobb intenzitással, hogy Gyurcsány alkalmatlan, szakértői kormányra volna szükség. Hát tessék, ennél jobb alkalom nem is kínálkozhatna arra, hogy tegyenek is ezért valamit a szájkaratén kívül. De nem élnek vele.
Ma délután Orbán évet fog értékelni. Hogy miket fog mondani, az előre kitalálható, valószínűleg most se fog elszakadni a paneljeitől. Pedig ha most előállna, és azt mondaná, hogy "Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves barátaim! Csináljunk már végre valami értelmeset is!", és legalább megpróbálkozna a fentiekkel, akkor talán megváltozna róla a véleményem. De semmi ilyesmit nem fog mondani, ez már most világos a tegnapi kijelentései alapján.
Úgy látszik a totális hatalom megszerzése még mindig fontosabb cél, mint az ország sorsának jobbítása.