2009. augusztus 28. írta: Fedor

Két Orbán idézet

Az ország örökös, és ugye sose hazudozó miniszterelnöke mindig is híres volt arról, hogy jó populista módjára mindig arról beszél, amit az adott helyszínen hallani akarnak tőle. Így volt ez most is.

Múlt héten vasárnap például Németországban járt, és ilyeneket mondott:

Egy diktatúra, legyen az akár barna vagy vörös, semmilyen vonatkozásban nem lehet jobb, mint a szabadságra épülő demokrácia rendje. Ha mégis ez a látszat keletkezne, akkor a demokratikus politikusok rosszul teszik a dolgukat... a diktatórikus rendszer valódi átalakítása nem valósulhat meg, ha nem tudjuk megbecsülni a szabadságot, ha megjelenik a relativizmus, amikor relatívvá lesz a különbség szabadság és diktatúra között.

Ezek például teljesen korrekt, vállalható, követendő mondatok, kár, hogy valószínűleg mást értünk mögötte. Mert ha ez csak történelmi visszaemlékezés volt, és csak a rendszerváltásra vonatkozik, akkor oké, egyetértünk. De ha aktuálpolitikai felhangja is volt, akkor gondolom mást értünk azok alatt, akik relativizálják a demokratikus értékeket (főleg az előző napi szentendrei események után). Ennek ellenére eredetileg csak annyit akartam írni erről az idézetről, hogy bár mindig csak ilyeneket mondana, nem is lenne vele ennyi bajom. Lett volna egy Orbán-dicsérő bejegyzésem, hahó.

De aztán elolvastam azt, amit tegnap mondott, és felfordult a gyomrom.

Már az alapozás se volt rossz, a műsorvezető Makovecz idézete, amivel úgy benyalt a FIDESZ vezetőjének, hogy még Csau is elégedetten csettintett volna, ha róla mondanak ilyeneket (arról a - gondolom nem szándékos - poénról nem is beszélve, hogy akár Gyurcsányra is ráhúzhatóak lennének azok a mondatok, ha akarnánk), de ami igazán felkavart, az csak ezután következett:

A Fidesz elnöke Cseh Tamás temetéséről érkezett, ezért először a nagy harcosról emlékezett meg: „Ő a mi katonánk, a legjobb katonánk, a legjobb harcosunk volt”, mondta. „Ha az ember legjobb katonája meghal, azt jelenti, hogy a döntő ütközeten már túl vagyunk, de van még dolgunk, míg a parlamenti matematika nyelvén is látszani fog mindez” – fejtegette a pártelnök.

Most az hagyján, hogy már a tököm tele van a militáns hasonlataival, amivel évek óta borzolja a kedélyeket. Inkább az verte le nálam a lécet, hogy ilyen ízléstelen kihasználását egy népszerű ember halálának még tőle se vártam volna. Az általam amúgy mélyen tisztelt Cseh Tamásról persze köztudott volt, hogy melyik oldalhoz húz a szíve, de akkor is...

Orbánt azért eddig valahol kultúrembernek tartottam. Most már ebben is kételkedem...

politika közélet orbán

custos · http://jehu.blog.hu 2009.08.28. 13:25:41

A belem fordul ki ettől az alaktól meg a pártjától is.

Válasz erre

TaTa86. · http://archiregnum.blog.hu 2009.08.28. 14:43:11

Szőlőbánya, kajaibrahim, ezüsthajó, koronaúsztatás, orsósviktor!!!

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2009.08.28. 15:41:33

@TaTa86.: Az orsósozást talán hagyjuk. Ez nem az a blog.

Celtic 2009.08.28. 15:42:26

A legnagyobb gond, hogy valasztasi lehetoseg nincs itt. Igaz, szerintem sosem volt, mar 1990-ben sem tudtam, kire szavazzak es azota egyre kevesbe :(

DeMarco 2009.08.28. 16:23:07

Ez most nagyon nyakatekertre sikeredett... Mi bajod van az idézetekkel? Köztudott volt, hogy Cseh Tamás melyik oldalt kedveli. Fölösleges rácsodálkozni...
Egyébként értem, hogy Orbán Viktort kell ekézni, mert ugye semmi mást nem tud felmutatni a baloldal csak pusztítást, árulást és nyomort...

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2009.08.28. 16:26:51

@DeMarco: Mint írtam, tudom, hogy Cseh Tamás jobbos volt. De itt most nem erről van szó, egy népszerű ember halálát politikai haszonszerzésre felhasználni egyszerűen ízléstelen tahóság.

Szerintem.

DeMarco 2009.08.28. 16:58:46

@Fedor: "ízléstelen tahóság" Nekem erről az uccsó 7 év jut eszembe... :)))

Gjani 2009.08.28. 17:51:45

@DeMarco: Kedves barátom! Cseh Tamás köztudottan szabad EMBER volt, és ebbe nem fér bele a zorbánviktor se.
És igen:tahóság.

spawn666 2009.08.28. 18:56:34

@Fedor:
Teljes mértékben igazad van. Sajnos mindent felhasználnak a céljuk eléréséhez főleg minket !!!

Vidéki 2009.08.28. 22:51:51

Miért mindig, mindenről Orbán jut a szerző eszébe?
Két eset lehetséges:
1. Ezt parancsolta a főnöke.
2. Ez egy paranoia, ami szakorvosi beavatkozást igényelne.

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2009.08.29. 09:44:23

@Vidéki: Az orbán címke 24 bejegyzésemen szerepel. A 169-ből. Szóval feltenném a kérdést: Neked miért rögtön az jut eszedbe valakiről, aki Orbánról ír, hogy mindenről Orbán jut az eszébe? És miért ne írhatnék Orbán beszédeiről? Tényleg komolyan érdekelne, hogy miért nyilvánvaló számodra az, hogy ha valaki nem kedveli Orbánt az vagy komcsi pártdroid, vagy beteg? Biztos, hogy én vagyok a paranoiás?

Egyébként a gyurcsány címke meg 31-szer szerepel az írásaimon. Juj, Gyurcsány-fóbiás is vagyok, rohanok orvoshoz! :-)

malacz rezignált · https://www.facebook.com/pages/Malacz69-vil%C3%A1ga/173965402643571 2009.08.30. 18:18:57

HV-ból:

.
.
.
Stumpf: - Miért maradt akkor a tribünön?

Cseh: - Azért, mert nem fideszes vagyok.

Stumpf: - Hanem?

Cseh: - Hanem orbánista.
.
.
.

Azért nincs igazad, mert Csehnek nem fordult volna fel a gyomra az orbáni beszédtől, akkor meg te hiába vered itt a tamtamot.

malacz rezignált · https://www.facebook.com/pages/Malacz69-vil%C3%A1ga/173965402643571 2009.08.30. 18:19:32

A KORREKTSÉG KEDVÉÉRT:

Orbán Viktor beszéde a Polgárok Háza ötödik születésnapján hangzott el 2009. augusztus 27-én, Budapesten.

Jó estét kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Jó estét kívánok nagy tisztelettel mindannyiuknak! Köszönöm szépen, hogy együtt lehetünk itt ma este.
Miután a mai alkalom ünnepi esemény, ezért ez önmagában is indokolta volna, hogy ilyen elegáns gúnyába vágjam magam, de az ancúgot igazából nem ez indokolja, hanem az, hogy egy temetésről jöttem. S talán bár ünnepi a pillanat, mégsem alkalmatlan arra, hogy egy nagy harcosról röviden itt most néhány gondolattal megemlékezzek, hiszen Cseh Tamást temettük ezelőtt néhány perccel. És hát az itt ülők közül nyilván többen is ismerték őt – szomorúan nehéz róla beszélni, én nem is fogok róla, inkább csak vidáman –, hiszen ő a mi hősünk volt; egy igazi hős. A hősöket a magyar történelem inkább kardforgató, nagy izomzattal rendelkező fizikai jelenségekként tartja számon. Ő nem ilyen volt, hanem egy igazi művész hős. Ugye, hősnek azt szoktuk tartani, aki valahogy megérzi, hogy a sorsnak valami szándéka van vele, látja a saját életét előre, a munkáját előbb-utóbb hivatásnak látja, aztán meg küldetésnek, és az egész világ közben le akarja beszélni arról, hogy ezen az úton járjon. A hős viszont nem hagyja magát lebeszélni erről, hanem megy, megy, megy; a mi hősünk hatvanhat évig ment ezen az úton. Ki gondolná, hogy hatvanhat éves volt? Mindenki azt hiszi, hogy vele egyidős: a tizennyolc évesek is, meg a hatvan évesek is. Megy, megy az útján, rendületlenül, kitartóan, és közben összegyűjti az emberek szeretetét. Ez volt Cseh Tamás. Ezért indokolt, hogy megemlékezzünk róla. Nagyon ritka az olyan értelmiségi művész, alkotó, akinek egyetlen olyan mondatára sem emlékezhetünk, amelyben arról beszélt volna, hogy szerinte hogyan kellene élni, vagy hogyan helyes élni. Ő nem erről beszélt, hanem egyszer csak azt mondta el nekünk, hogy mi hogyan élünk, aztán a többit ránk bízta.

Van egy személyes oka is annak, hogy Cseh Tamásról most itt néhány mondatban megemlékezünk. Önöknek is föltűnhetett talán az elmúlt néhány évben, hogy elharapódzott az a gyakorlat a magasabb művészeti vagy értelmiségi vagy szellemi körökben, hogy távolságot tartanak a politikától, az ország nagy kérdéseiben nem szívesen foglalnak állást, mert úgy gondolják, hogy így belekeverednek valami alacsonyabb rendű dologba, mint amilyen a közélet. Kevés kivétel van ez alól. Cseh Tamás kivétel volt. Ő mindig is úgy fogalmazott, hogy ő a mi katonánk. És azt kell mondanom, hogy a legjobb katonánk ment el néhány nappal ezelőtt. A legjobb katonánk, a legjobb harcosunk. Minden harcos értékes, nehéz közöttük fölállítani sorrendet, de a legjobb katonának mindig azt szoktuk nevezni, aki olyasmit tud, amit a többi katona nem tud. Mindannyian tudjuk, hogy Cseh Tamás olyasmit tudott, amit egyikük sem.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azon is gondolkodtam, most már lassan tíz napja, hogy mit jelent vajon az, hogyha a legjobb katonája az embernek – talán nem szerénytelenség, ha így beszélek Tamásról –, mit jelent az, hogyha az ember legjobb katonája meghal. Szerintem azt jelenti, hogy a döntő ütközeten már túl vagyunk, ez a jó hír. A döntő ütközeten már túl vagyunk, egyébként a legjobb katona nem mehet el. A döntő ütközeten már túl vagyunk, a döntő ütközetet már megnyertük – erről fogok majd röviden beszélni a köszöntőmben. Van még dolgunk bőségesen, de egy ponton túl vagyunk. Azon a ponton – ami szerintem majd később, ha a parlamenti matematika is megmutatja a győzelmünket, amelyről hiszem, hogy a kifejezője a győzelmünknek, és nem maga a győzelem –, amikor majd a parlamenti matematika nyelvén is látni fogjuk mindezt, és a győzelem gyökerét, gyökereit, kiindulópontját, origóját kutatjuk, akkor ez az épület, ez a ház, és mindez, amit ez megtestesít, fog majd eszünkbe jutni. Na, hát így érkezem ehhez a rövid köszöntőhöz, amellyel készültem az Önök köszöntésére. Így érkezem meg ide Cseh Tamás sírjától.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mielőtt azonban ennek a helynek a jelentőségéről beszélnék, először kétségkívül kötelező, de örömteli kötelező feladatoknak is eleget kell tennem.

Az első, hogy kevésbé kifinomult, de egyenes szavakkal viszonzom Makovecz Imre jókívánságait. Nemcsak azért, mert minden jót kívánt úgy általában is, hanem azért is, mert hiányzik, hogy ma nincs itt közöttünk, hogy néhány keresetlen mondattal rendre intsen bennünket, röviden elmondja, hogy ez így nem lesz jó, és ha azonnal nem szedjük össze magunkat, akkor súlyos bajok köszöntenek majd ránk. Hiányzik ez a néhány őszinte, egyenes, dorgáló mondat, amit tulajdonképpen csak tőle vagyunk hajlandóak elfogadni. Azt hiszem, nincs más a magyar közéletben, akitől az ember nemcsak hogy lenyelné, hanem örömmel fogadná a sosem lesújtó, hanem mindig újabb és újabb harcra sarkantyúzó mondatokat. Neki köszönetet kell mondanunk, hiszen ő volt az elindítója, az alapítója ennek a háznak meg mindannak, ami ennek a háznak a szellemi alapját is adja. Most nincs itt közöttünk, de emlékezzünk meg róla egy rövid pillanat erejéig egy tapssal, és köszönjük meg, hogy néhány évvel ezelőtt volt ránk is gondja.

Aztán második helyen hadd mondjak köszönetet Hende Csabának. Mindig elmondom, ő ezt mindig visszautasítja, majd a találkozó után elmondja, milyen kényelmetlen volt én így, jelenlétében keresetlen mondatokkal szólok róla, de hát, Csaba, minden szakmának vannak ilyen kényelmetlen pillanatai. Ugye, ő az az ember, akit kibotoztak a pártjából azért, mert a polgári körökkel foglalkozott. Ő az az ember, akit azért távolítottak az MDF-ből, mert az MDF nem akart jobboldali összefogást, nem akarta a polgári körök mozgalmát, nem akarta azt a modern, nagy, jobboldali szellemi és szervezeti mozgalmat, amit mi létrehoztunk, és aki az MDF-ből társunkul, bajtársunkul szegődött, azt szabályosan kibotozták abból a pártból. Hende Csaba azonban boldogan vállalta ezt. Azt gondolom, hogy jól döntött, amikor a polgári körök szervezését elvállalta. Csaba, ismételten és újra engedd meg, hogy megköszönjem. Azt szoktad ilyenkor mondani, hogy a hazámat szolgálom. Ezt mi tudjuk, és köszönjük!

Aztán engedjék meg, hogy néhány szóban Kubatov Gábornak is köszönetet mondjak, mert ennek a háznak a története és funkciója azért átment néhány változáson, és kétségkívül megőrizte az eredeti küldetését, hiszen mi, akik most itt vagyunk, mindig otthon érezhetjük magunkat, mindig olyanokkal találkozunk, és olyasmit találunk ebben a házban, amiért érdemes ide benéznünk. De időközben ez egy nagyon komoly szervezési központ is lett. Ma a magyar jobboldal bénult volna, ha bizonyos elemei – részlegei, régi nyelven főosztályai, nem tudom, most hogyan hívjuk ezeket, részlegek, talán ez modernebb meg polgáribb – ennek a nagy jobboldali mozgalomnak nem lennének itt a házban, és mint egy agyközpontból nem küldenének impulzusokat, akkor azt kell mondanom, hogy a Fidesz – Magyar Polgári Szövetséggel az élen, ideértve a jobboldal összes többi szervezetét is, a munkánkat a mainál sokkal kisebb hatékonysággal tudnánk csak végezni. Hogy ez nem így van, ezt Gábornak köszönhetjük. Úgyhogy, Gábornak, a ház mostani gazdájának is szeretnék köszönetet mondani.

Ha ötéves évforduló, akkor emlékezzünk vissza a kezdetekre. Valójában ennek a háznak a sorsa, mármint hogy ez meg fog születni, nem öt évvel ezelőtt dőlt el, hanem 2002 májusában, amikor létrejöttek a polgári körök. Kicsit idézzük föl ezt a pillanatot! Ugye, a 2002-es választáson a polgári erők – akkor az MDF-fel közösen indultunk, mint emlékszünk rá – elsők lettek: a legtöbb szavazatot és a legtöbb parlamenti mandátumot a pártok versenyében a mi közös listánk kapta. Azonban ez nem volt elegendő ahhoz, hogy elnyerjük, illetve megtartsuk a kormányzást, mert a második, a harmadik összefogott ellenünk, és így hiába nyertük meg a választást, elveszítettük a kormányzást. Ez volt a döntő pillanat. Ha lesz siker a következő hónapokban, és nekem meggyőződésem, hogy lesz siker, akkor annak az eredőjét, origóját is ott, a 2002. májusi eseményekben kereshetjük, amikor a jobboldal – szemben 1994-gyel, amikor az első polgári kormány elvesztette a választ – már volt elég érett, elszánt – nem is tudom, milyen szavakkal érdemes magunkat dicsérgetni –, volt elég felnőttes ahhoz, hogy egy választási vereség után a táborunk ne dőljön szét, ne szakadjon be, ne ugorjon szét. Nem szétugrottunk, hanem összetartottunk 2002-ben. Megalakultak a polgári körök, és innen jött aztán az a következő gondolat, hogyha vannak polgári körök, akkor házuk is kell, hogy legyen, otthonra is szükség van: kell egy központ, ahonnan információt kaphatunk egymásról és a közös munkánkat tudjuk segíteni.

Ne felejtsék el, hogy 2002-ben azért hoztuk létre a polgári köröket, mert hosszú utóvédharcokra készültünk. Arra készültünk, hogy a 2002-ben megalakuló baloldali kormány mindazt, amit mi jónak és fontosnak tartunk az ország számára – nevezzük palántáknak azokat a sikereket, amiket elértünk –, nos, ezeket a palántákat megpróbálja kihúzkodni. És arra szövetkeztünk a polgári körök megalakulásakor, hogy elegendő társadalmi erőt sorakoztassunk fel, hogy ez ne következzen be. Voltak is sikereink, és voltak elvesztett csatáink is. Siker például az, hogy a polgári körök és az általában a polgári körök által létrehozott közhangulat nem tette lehetővé például, hogy a koronát ismét visszavigyék a múzeumba. Egy fontos, szimbolikus siker. Fontos sikernek tartom azt, hogy a Terror Házát sem átkeresztelni, sem átszervezni nem sikerült, mert minden alkalommal kiálltunk érte. A Nemzeti Színház is megmaradt, még akkor is, hogyha manapság más szellők fújdogálnak benne, mint a mi időnkben, de a Nemzeti Színház még mindig ott van, ahová építettük, és ahol lennie kell. Aztán szenvedtünk vereségeket is, mert például a Széchenyi-tervet nem tudtuk megvédeni. Bármennyire is szerettük volna, kiderült, illúzió azt hinni, hogy kormányzati eszközök nélkül egy gazdaságfejlesztési tervet életben lehet tartani. A családtámogatási rendszert is elvesztettük. Mert igaz, hogy nyomás alatt tartottuk a kormányt .... (folyt. köv. innen)

malacz rezignált · https://www.facebook.com/pages/Malacz69-vil%C3%A1ga/173965402643571 2009.08.30. 18:20:35

Mert igaz, hogy nyomás alatt tartottuk a kormányt – nem is tudták fölszámolni egyetlen lépésben: hat esztendeig kellett harcolniuk, hogy az utolsó, gyerekszületést támogató, elősegítő családtámogatási elemet fölszámolják, ez mostanában történt –, de miután nemsokára ők mennek, s reméljük, hogy mi jövünk, ezt a néhány hónapot, ami még hátravan, remélem, hogy a családok, ha nehezen is, de ki fogják majd bírni.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
És ne feledkezzünk el arról sem, hogy a polgári körök nélkül ma nem lenne Fidesz sem. Erre ma már szinte senki nem emlékszik rajtunk kívül, akik akkor voltunk ugye, a munka sűrűjén belül. A 2002-es választás után a Fidesz mint politikai párt és szervezet szinte észrevehetetlen volt, mert minden erőnket és energiánkat bevittük a kormányzásba. Az emberek, akik kitartottak mellettünk a kormányzás – egyébként nehéz – éveiben, majd utána, a bajban nem a Fidesz mellett álltak ki, hanem a polgári kormány mellett. És ez egy nagy mutatvány volt, amely Önök nélkül nem sikerülhetett volna, hogyan lehet a kormányzás lehetőségét elvesztett kormány mögé felsorakozott közhangulatot, támogatást, szívet, erőt, akaratot valahogyan átvinni egy ellenzéki párt és politikai mozgalom területére, hogy részben ellen tudjunk állni az új kormánynak, részben pedig föl tudjunk készülni a következő választási sikerre. Ha akkor a polgári körök nem jöttek volna létre, akkor a Fidesz ma – szervezeti szempontból mindenképpen – egy jelentéktelen, elhanyagolható politikai pártocska lenne. De nem az, hanem Közép-Európa legnagyobb politikai mozgalma, mert a polgári körök a hátukra vették ez a politikai családot. Emlékeztetni szeretnék mindenkit arra, hogy a 2006-os önkormányzati választáson körülbelül hatvan százaléka a Fidesz színeiben a helyi politikában mandátumot nyert képviselőknek a polgári körök világából érkezett. Négy év alatt hatvan százalék!

Nos, röviden és összefoglalva, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a polgári körök, majd utána ennek a szervező központ segítségével sikerült néhány év alatt fölépítenünk a modern kormányzó jobboldalt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Polgárok Háza már csak betetőzése volt ennek a – mondjuk úgy, hogy – összezárásnak, bajtársiasságnak, vagy lehet, hogy megújulásnak, amikor kitaláltuk azt – már nem is tudom, hogy kinek a kútfőjéből pattant ez ki, talán Makovecz Imréé volt az első gondolat is –, hogy indítsunk egy kezdeményezést, ne várjunk az államra, mert arra aztán várhatunk. Inkább az a jó, ha nem jön… Saját erőből szervezzünk gyűjtést, keressük meg Magyarország polgári érzelmű polgárait, kérjünk tőlük támogatást, és azt kell mondanom, hogy soha annyi megható levelet, mint akkortájt, azóta sem kaptam. Nem nagypénzű emberek adták össze ezt a házat. Bár voltak olyanok is, akik adtak több millió forintot is, mert a jobboldal egy néppárt: abban a magyar társadalom minden rétege képviselteti magát, hiszen eszmék és értékek tartanak bennünket össze, ami nem anyagi helyzettől függ. De a legtöbb támogatást valójában kispénzű emberektől kaptuk: nagyon sok nyugdíjastól, egyedülálló embertől, családosoktól. Ezt a házat egy-kétezer forintokból raktuk össze. Olyan kísérőlevelekre emlékszem, hogy „bár nagyon szegény vagyok, és nehezen élünk, de ha az Elnök úr mondja, biztos fontos dologról van szó, és egy ezresem mindig lesz az Elnök úr számára.” Például kaptam ilyen levelet is. Ilyen – hogy mondjam – jóakaratból, összefogásból, önzetlenségből, nehéz sorsú emberek akaratából és erejéből épült föl ez a ház, hiszen hiába egy mozgalom, ha nincs egy központ, ha nincs egy szervezőközpont, akkor nem tudunk megállni a lábunkon. És mi biztosak lehettünk benne 2002 után, hogy a baloldal mindent meg fog tenni, hogy fölszámolja vagy legalábbis kiszárítsa a jobboldali civil kezdeményezéseket. Kellett tehát egy pajzs, egy otthon. Ez a ház lett az, amely közadakozásból jött létre.

Engedjék meg, hogy zárásképpen – hiszen az én dolgom csak az, hogy köszöntőt mondjak, mert abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy a rendezvény főszónoka egyenesen az Európai Parlamentből érkezett, a legmagasabb helyről, Magyarország első európai parlamenti alelnökét köszönthetjük majd nemsokára itt a pódiumon; a fő beszédet ő mondja, az én dolgom csak a rövid köszöntő – most köszöntsem azokat is, akik itt vannak ebben a pillanatban, hiszen igyekeztünk a meghívókat úgy elküldeni, hogy elsősorban olyanok lehessenek itt ma velünk, akik valóban, személyesen is sokat tettek. Vagy adománnyal vagy munkával járultak hozzá ahhoz, hogy ez a ház fölépülhessen. Én szeretném Önöket biztosítani arról, hogy ennek a modern jobboldali kormányzásra készülő nagy pártnak olyan vezetése van, amely nem feledkezik el a nehéz időkben kitartó harcostársakról sem. Sőt, elsősorban róluk nem feledkezik el.

Én pontosan tudom, hogy amikor kúszik fölfelé a zászló, akkor egyre messzebbről is lehet látni, és egyre messzebbről is alá lehet gyülekezni. De fontos tudni, hogy ki volt az a néhány ember – itt vannak most ezekben a termekben –, akik a zászló fölvonásakor is jelen voltak, és akik nélkül nem is lett volna erőnk, hogy azzal a bizonyos zsineggel magasra húzzuk a zászlót. Nem fogjuk tehát elfelejteni az Önök áldozatvállalását, segítségét és odaadását, amit ezúton is szeretnénk megköszönni, mert mégiscsak a legértékesebb segítség az, amit a legnagyobb bajban kap az ember. Az Önök segítsége a legnagyobb baj idején érkezett.

Úgy szokás az, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy születésnapkor valami ajándékot is hoz magával az ember; én ezzel a szokással most szakítottam. Ugyanis nyilván ilyenkor születésnapi torta vagy valami hasonló szellemdús ajándék dukálna, én azonban azt gondoltam, hogy inkább néhány mondatot szeretnék Önökhöz intézni, és egy feladatot szeretnék Önöknek átadni. Én egy feladattal érkeztem, amely szerintem életünk legnagyobb feladata lesz, mert lehet, hogy – mint mondtam – a legnagyobb harcosunk, a legjobb harcosunk azért mehetett el, mert a döntő ütközeten már túl vagyunk, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem állnak előttünk fontos csaták. A megmaradásért folytatott küzdelmen már túl vagyunk, de hogy sikerre tudjuk vinni Magyarországot, azokon a küzdelmeken még nem vagyunk túl. Azt hiszem, egy óriási feladat áll előttünk. Szép dolog, hogy föl tudtuk építeni ezt az épületet, de a feladat most az lesz előttünk, hogy fölépítsünk egy másik épületet. Egy sokkal nagyobbat, egy 93 ezer négyzetkilométeres épületet: a magyarok régi-új otthonát. A kérdés csak az, lesz-e hozzá elegendő erő bennünk. Azt kívánom Önöknek, mindannyiuknak, hogy legyen elegendő erő és kitartás, hogy a régi-új Magyarországot közösen fölépíthessük.

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

(Forrás: orbanviktor.hu/beszedek_list.php?item=91 )

malacz rezignált · https://www.facebook.com/pages/Malacz69-vil%C3%A1ga/173965402643571 2009.08.30. 18:22:18

No, akkor jó olvasást, és kerüld a továbbiakban a felületes tájékozódást, mielőtt gyomorproblémáid támadnak.

Különben meg ha Bródy meghal, felőlem vihetitek, mondhatjátok, h ő a ti katonátok volt, engem bizony nem bántana, pedig az István a királlyal még engem is megérintett kamaszkoromban.

Na bye

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2009.08.30. 20:17:41

@sün!malac69 az uborkaszezon főzöldsége: Teljesen mindegy, hogy milyen volt a világnézete, hiába szemeteled tele a kommentet. Mint írtam, tudom, hogy Cseh jobbos volt, meg szerette Orbánt. Lényegtelen. Az az undorító, hogy Orbán még egy barátjáról, egy mindenki által kedvelt és tisztelt művészről se tud úgy megemlékezni, hogy ne keverje bele a választásokat. Ugyanezt tette a Loksi győzelemnél is, szóval nem lehet mondani, hogy egyedi eset. Ennyi. Ha Bródy halt volna meg, és egy SZDSZ-es mondana ilyeneket róla, azt ugyanúgy undorítónak tartanám, mert a jóízlés (legalábbis nálam) nem pártpreferencia kérdése.

doberman 2009.09.01. 20:57:50

Hát igen... ezek tényleg kurva fontos dolgok....

robertdani · http://robbiedani.tumblr.com 2009.09.04. 19:11:35

ez a sün már itt is? behalok! mindenhová odapiszkít!!! :-)

Kötöttségek nélkül

Két Orbán idézet

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

custos · http://jehu.blog.hu 2009.08.28. 13:25:41

TaTa86. · http://archiregnum.blog.hu 2009.08.28. 14:43:11

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2009.08.28. 15:41:33

Celtic 2009.08.28. 15:42:26

DeMarco 2009.08.28. 16:23:07

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2009.08.28. 16:26:51

DeMarco 2009.08.28. 16:58:46

Gjani 2009.08.28. 17:51:45

spawn666 2009.08.28. 18:56:34

Vidéki 2009.08.28. 22:51:51

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2009.08.29. 09:44:23

malacz rezignált · https://www.facebook.com/pages/Malacz69-vil%C3%A1ga/173965402643571 2009.08.30. 18:18:57

malacz rezignált · https://www.facebook.com/pages/Malacz69-vil%C3%A1ga/173965402643571 2009.08.30. 18:19:32

malacz rezignált · https://www.facebook.com/pages/Malacz69-vil%C3%A1ga/173965402643571 2009.08.30. 18:20:35

malacz rezignált · https://www.facebook.com/pages/Malacz69-vil%C3%A1ga/173965402643571 2009.08.30. 18:22:18

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2009.08.30. 20:17:41

doberman 2009.09.01. 20:57:50

robertdani · http://robbiedani.tumblr.com 2009.09.04. 19:11:35

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

custos · http://jehu.blog.hu 2009.08.28. 13:25:41

TaTa86. · http://archiregnum.blog.hu 2009.08.28. 14:43:11

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2009.08.28. 15:41:33

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2009.08.28. 16:26:51

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2009.08.29. 09:44:23

malacz rezignált · https://www.facebook.com/pages/Malacz69-vil%C3%A1ga/173965402643571 2009.08.30. 18:18:57

malacz rezignált · https://www.facebook.com/pages/Malacz69-vil%C3%A1ga/173965402643571 2009.08.30. 18:19:32

malacz rezignált · https://www.facebook.com/pages/Malacz69-vil%C3%A1ga/173965402643571 2009.08.30. 18:20:35

malacz rezignált · https://www.facebook.com/pages/Malacz69-vil%C3%A1ga/173965402643571 2009.08.30. 18:22:18

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2009.08.30. 20:17:41

robertdani · http://robbiedani.tumblr.com 2009.09.04. 19:11:35