Tavaly még spontán ötlet volt, hogy bicajjal nézzek körül az ünneplő városban, idén már korábban elhatároztam, ráadásul fényképezőgépet is vittem magammal. Szándékomban állt minél több rendezvény meglátogatása, már amennyire lehetséges volt.
Az eredmény hajtás után, a poszt végén tekinthető meg.
Persze amikor párhuzamosan több program is volt egyszerre, ott választanom kellett, így nem jutottam el se az LMP megmozdulására, se a FIDESZ-ére (ami amúgy is kakukktojás volt, mint egyetlen budai helyszín), és az MDF megemlékezésről is lekéstem, bár ez nem volt nehéz, mert 20 perccel a hivatalos kezdés után már szedték szét a díszletet.
Hogy mi volt a legérdekesebb pillanata a napnak? Mondjuk amikor Mesterházy kijelentette, hogy "nekünk is fáj Trianon, csak más válaszokat adunk rá"? Vagy amikor az addig az ünnepséget aktívan szétüvöltő és fütyülő jobbikosok megtapsolták Demszkyt, mert bejelentette, hogy ez az utolsó ünnepi megemlékezés, amit ő tart, mert visszavonul? Vagy a kaján mosoly azon, hogy az a MIÉP, amely pár éve még 200.000 embert vitt ilyenkor a Hősök terére, az most alig 2-300 embert mozgatott meg csak? Vagy a rácsodálkozás a Jobbik gyűlésen, hogy a híveik jó része pontosan olyan a valóságban, mint amilyennek a kommentjeik alapján elképzeltem? Komolyan, ennyi egyenruha-fetisisztát, meg ökölbe szorult arcot nem láttam még egyben...
Elég lúzer módon az az aksik állapotát nem csekkoltam le előre, így az MSZP hívek körében azon vettem észre magam, hogy lemerültem. Az ezután következőket így már csak mobillal tudtam lefotózni, ez majd a képek minőségén sajnos meg is fog látszódni.