Na ez már keményebb dió lesz. Jelképeink visszahódítása csak elhatározás kérdése. Ehhez viszont fafejűek meggyőzése is szükséges.
- Jó reggelt biztos urak! Hol lehet itt átjutni a Kossuth térhez? Minden utca le van zárva...
- Hát, csak körbe tud menni, menjen vissza, a Nádor utca fele, biciklivel gyorsan megy, ott van áteresztő pont.
Ez a párbeszéd ma reggel hangzott el köztem és néhány rendőr közt. Helyszín a Szabadság tér, a szovjet katonai emlékmű környéke.
Reggel úgy adódott, hogy akadt 1-2 szabad órám, gondoltam körbekerekezem a belvárost, megnézem, hogy mi a helyzet. A fenti csevely előtt nem sokkal mentem keresztül a Kálvin téren. A kiskörút teljes szélességben lezárva, a kordonon fémdetektoros kapu, azon át lehet bejutni már reggel 9-kor is a múzeum elé, pedig az ünnepség csak 11-kor kezdődik. Amikor nagy nehezen megközelítem a Kossuth teret, ott is ugyanez a kép fogad, csak itt már tömeg is van. Már a Szabadság téren is, a Hazatérés Templomának környéke is tele volt velük, azok, akik az elmúlt években az utcán találták meg azt a közösséget, amihez tartozni akarnak. Nemzetiszínbe tekert fiatal diákok és öreg alkeszek, akciónyugdíjasok és lánglelkű wanabe forradalmárok.
Mocskos zsidók! ÁVH!
Ezekkel a szavakkal emlékeztek Petőfiékre ezek a jólelkű magyar emberek, akiknek egy része előre elrejtett Molotov koktélokkal készült nemzetünk nagy ünnepére. A barátságos megszólítást persze a rendőrök érdemelték ki, no meg ott, a háttérben, jó messze, a zászlófelvonáson részt vevő kormányfő. El is vették sikeresen a kedvemet a további ünnepléstől, így az Andrássy úton, meg az (akkor még) üres Hősök terén át hazatekertem.
Látta a kordonokat meg a kapukat? Szégyenkezhetünk a világ előtt, hogy így kell ünnepelnünk!
Röstellem, de csak reggel vettem észre, hogy rosszul emlékszem, és még sincs ott a fiókban a tavalyi kokárda, ahol gondoltam, sőt, máshol se találtam, ezért útközben kellett beszereznem egyet. Még a Kálvin tér közelében, a Kecskeméti utcában találtam egy kokárdaárus nénit, ővele elegyedtem szóba, a fenti idézet forrása is ő. És én egyet is értettem vele, bár van egy sejtésem, hogy ő mást nevezett volna meg, mint én, ha azt kérdeztem volna, hogy mégis, kik miatt van ez így? Egy százasom lenne rá, hogy egy mocskosgyurcsány lett volna a válasz, de én nem így gondolom.
Nézem a tévét, hogy egy-két ezer állat leégeti az országot a világ előtt pont a mai napon, hogy szétüvöltik azt a percet, amelyben mindenkinek emlékeznie kellett volna, hogy pont a mai ünnepen szétrombolják a szülővárosomat, és szégyenlem, hogy magyar vagyok. Gyalázat. És most ne jöjjön senki azzal, hogy de hát miért nem mondott le a Gyurcsány, erre semmilyen mértékű valós vagy műfelháborodás nem lehet mentség.
2006. október 23-án késő este írtam ezt e-mailben, és akkor még nem sejthettem, hogy a következő években minden március 15-e és október 23-a így fog telni, még ha az intenzitás csökken is, a rendőrök (akkor még nem nagyon létező) profizmusa meg nőtt.
Nem kívánok vitát folytatni az akkor történt rendőri brutalitás mértékéről, meg lett ez már ezer fórumon vitatva. Itt és most csak egy kérdést szeretnék feltenni: Miért hagyjuk, hogy békés ünneplés helyett néhány izgága vadbarom miatt egy egész országnak el legyen szúrva az egyik legnagyobb ünnepe?
Senki nem vitatja a jogukat, hogy utálják a kormányt ezek az emberek. Azt se, hogy joguk van ennek hangot adni, akár tüntetés formájában is. Csak két apró kérésem lenne:
- Tegyék mindezt törvényes keretek között (bejelentve, gyűlöletkeltés, rombolás és gyújtogatás nélkül).
- Tegyék mindezt az év bármely más olyan napján, ami NEM nemzeti és/vagy vallási ünnep.
Olyan nagy kérés ez?
A szólásszabadság jár nekik. De a másik oldalnak is. Az nem demokrácia, hogy a békés többségnek megzavarják az ünnepét, belefojtják a szót a szónokokba, és anyagi károkat okoznak másoknak. Erre semmi se ad felhatalmazást. A kormányt ezzel nem kergették el, de azt sikerült elérniük, hogy ezeken az ünnepeken a főváros háborús övezetre hasonlít, melyből az ott lakók vidékre menekülnek, ahelyett hogy részt vennének a nekik rendezett programokon.
Persze ha kormányváltás után jönnek Orbánék, akkor majd ők valószínűleg nagy dérrel-dúrral demonstratívan visszavonják ezeket az óvintézkedéseket, a szokott mantrát hajtogatva: Gyurcsány a hibás, ő miatta kellettek a kordonok, de mi majd nem. Könnyű nekik, ellenük nem fog a szélsőjobb tünteni (vagy ha mégis, akkor majd szépen kénytelenek lesznek ők is visszahozni azokat a kordonokat).
Ez nem kormánypárti álláspont. Ez a normalitás álláspontja.
