A fél ország álmosan kóvályog, hisz szinte mindenki éjfél után is még a tévé és/vagy számítógép előtt ült, vagy talán épp egy pártbuli helyszínén örült vagy bánkódott az eredményeken, esetleg kínjában röhögött az OVB orbitális töketlenkedésén (de most tényleg: rémisztő volt élőben nézni azt a gittrágást, ami ott folyt, ezek egy másik bolygón élnek, komolyan).
A tegnapi nap vesztese az MDF, nyertese az LMP, és nagy valószínűséggel ez a két tény nem független egymástól.
Hiába volt az MDF-nek a legjobb programja és olyan vezéralakja, mint Bokros, ha egyébként a párt maga minden létező hibát elkövetett, amit lehetett (kezdve azzal, hogy nem csak informálisan repültek rá a volt SZDSZ szavazókra, hanem a már totálisan becsődölt volt liberális pártot magát is felvállalták, szövetségesként), és persze nem elhanyagolható tényező az a nemtelen támadás sem, amelynek során a FIDESZ és az MSZP kreatívan alkalmazott közjogi eszközöket is bevetett ellenük.
A végeredmény: egy korszak valóban lezárult, hisz a rendszerváltás két meghatározó ereje karonfogva esett ki a törvényhozásból, bár a további sorsuk még kettéválhat. Míg az SZDSZ gyakorlatilag már hónapokkal ezelőtt megszűnt, és ez a mostani választás, ahol már el se indultak, csak közjogilag erősíti meg ezt a tényt azzal, hogy ezentúl már állami támogatás se jár nekik, az MDF-nek még van halovány esélye arra, hogy a későbbiekben visszaerősödjön 5% fölé. Dávid Ibolya tegnap este lemondott (volt, aki nem volt ennyire gerinces az előző két választás alkalmával), így a pálya nyitva áll pl. Bokros előtt, hogy befejezze a liberál-konzervatív alakulat végleges saját arcára formálását. Persze ez a párt már csak a nevében lesz azonos azzal, aminek hosszú-hosszú évekig Antall József személye, majd annak emléke volt a legfőbb identitás-képző ereje (később talán már abban sem).
Viszont az LMP nagy valószínűséggel pont az MDF mélyrepülésének köszönheti azt, hogy a tavalyi EP választás óta sikerült megháromszoroznia a támogatottságát. Eldőlt a Republikon által feltett kérdés: a liberálisok, akik pár hónapja még többségükben inkább Bokrost választották volna, tegnap már jórészt az LMP-re szavaztak (Budapesten jobb eredményt értek el, mint négy éve az SZDSZ, hahó), így nekik lesz lehetőségük, hogy a liberális értékeket képviseljék a Parlamentben. Lehetőleg úgy, hogy leszedjék róluk azokat a negatív sztereotípiákat, amelyek az SZDSZ utóbbi évekbeli ténykedése kapcsán rájuk tapadtak. Nagy felelősség ez, remélem nem szúrják el.
Objektíven nézve persze nagy siker a Jobbiké is, hisz megszorongatták a korábbi kormánypártot, és most már hivatalosan is középpárttá váltak, de mégse lehet felhőtlen az örömük. Egyrészt az EP választásokkor elért eredményükön csak minimálisan tudtak javítani, másrészt meg a saját maguk elé állított reális (az MSZP legyőzése) és irreális (a FIDESZ legyőzése) célokat se sikerült elérniük. Ennek ellenére ez a bő 16% elég sok ahhoz, hogy pl. ne csak engem töltsön el aggodalommal, hanem pl. a mértékadó külföldi lapokat is. Egy biztos: unatkozni nem fogunk, hisz vagy azzal okoznak majd érdekes pillanatokat, hogy a Parlamenten belül is folytatják a demokrácia-ellenes, szalonképtelen retorikát, vagy azzal, hogy bekerülve hirtelen hogy megváltozik a hangvételük. Utóbbira vannak is jelek: ma reggel pl. Vona azt bírta mondani, hogy "elképesztőnek tartja, hogy egyes pártok meg akarják óvni a választási eredményeket" Hja kérem, belülről nézve mindennek más az optikája :-)
Ha már szóba kerültek azok, akik esetlegesen megóvnák az eredményeket néhány helyen: Vannak, akik temetik az MSZP-t az eredményük láttán, pedig hát 90-ben még ennyit se értek el, és ahhoz képest hova jutottak négy év múlva. Vannak, akik ezt az eredményt is sikerként könyvelik el, pedig hát kormánypárt 94 óta nem bukott ekkorát (tegyük hozzá: megérdemelten), korábbi táboruk több, mint felét elvesztették. Az igazság szokás szerint valahol a két véglet között van. Az biztosnak tűnik a tegnap esti szoci reakciókból (Kubatov-szavazók, ugye), hogy az MSZP még nem adta fel, mindent meg fog tenni az elkövetkezendő két hétben, hogy ne legyen meg a FIDESZ-nek a kétharmad, tehát minden valószínűség szerint a kampány az eddigi lötyögés után még csak most kezdődik el igazán, és az is valószínűnek tűnik, hogy a FIDESZ hasonló ellenzéket fog kapni személyükben, mint amilyenek ők maguk voltak a szocikkal szemben.
A párt további sorsa bizonytalan, sok függ attól, hogy pl. a tegnap este távollétével tüntető Gyurcsány vissza tudja -e fogni magát, vagy újra visszaveszi a vezetést, és ettől nem függetlenül az is sokat nyom a latban, hogy az új kormány várható nem túl népszerű intézkedései (és még inkább a várt népszerű intézkedések elmaradása) elfedhetőek -e koronaúsztatással és számonkéréssel. Ha nem, és sokan rájönnek, hogy a király meztelen, akkor kérdés, hogy ők az MSZP-hez mennek vissza, vagy a Jobbbik táborát duzzasztják tovább. Az MSZP-ből még lehet újra váltópárt, de ahhoz egy hatalmas erkölcsi és személyi megújulásra van szükség.
És végül a régi-új főnökről, meg a mögötte állókról.
A FIDESZ egyedül alakíthat majd kormányt, de hát ki várt mást. Max. az ad okot csalódásra a híveknek, hogy nem sikerült már az első fordulóban bebiztosítani a kétharmadot. Persze ez valószínűleg meglesz (bár ki tudhatja ezt biztosra), mégis: a FIDESZ főhadiszállás tegnap éjszaka egyáltalán nem hasonlított egy történelmi győzelmet arató, eufóriában fetrengő párt eredményváró bulijára. Nem véletlen, hogy maga Orbán is azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy élete legnehezebb munkája előtt áll. Persze ezt részben magának is köszönheti: Neki kell azokat reformokat megcsinálnia, amelyek elmaradásában, elfuserálásában a szoclib kormányok inkompetenciája mellett közrejátszott a FIDESZ totális tagadáson alapuló reform-ellenessége is (ami a 300 Ft-os népszavazásban csúcsosodott ki), hisz ezzel teljesen lehetetlenné tett minden jobbító, szakmai vitát, és sarokba szorította saját leendő kormányát is. Hát most nyakába kapta az egészet. Szembe kell néznie azzal, hogy jó eséllyel pillanatok alatt ugyanolyan hiteltelenné fog válni, mint Gyurcsány 2006 nyarán (az őszi balhék már csak ráraktak erre egy lapáttal).
Tavaly szeptember idéztem itt a blogon Tölgyessy Péter elemzését arról, hogy mi a frász lesz itt. Érdemes újra elolvasni, mert minden szava ül a mai napig, ennél pontosabb előrejelzés szerintem azóta se készült. Egy bekezdést újra elővennék:
Amit Orbán tehet: valóságos teljesítéspolitika nagy szájalással. Azaz megy a Bajnai-vonalon, de az előző kormány látványos intézkedései közül párat (gyes megkurtítása, ingatlanadó) eltöröl, brutálisan nekimegy a szocialistáknak, akár szabályosan leszámol velük (lásd: gazdasági ügyek végig vitele), és foganatosít egy-két gazdaságpolitikai lépést is.
A jelek szerint ez várható. A korábbi ígéret-cunami után az utóbbi 1-2 hónapban már szépen óvatosan hűteni kezdték a hívek várakozásait. Mégse lesz májustól kolbászból a kerítés, a nagy adócsökkentések, támogatásnövelések talán mégse mennek majd azonnal, megtörtént a rugalmas elszakadás a szélsőjobbtól, sőt, még ha kissé lekezelő hangnemben is, de várható gesztusokra is tett célzást Orbán ("hát ha annyira fontos nekik, akkor egye fene, legyen hetente Parlament"). Ez azért eddig nem volt jellemző. Kérdés, hogy így marad -e, vagy ez még a nem lezárult kampány része, és két hét múlva már megint az lesz a válasz a gesztusokat firtató kérdésre, mint a legenda szerint 98-ban, amikor a szocik a Horn-éra alatti megnövelt ellenzéki jogosultságokra hivatkozva tiltakoztak a jogaik megkurtítása ellen: "elég hülyék voltatok".
Az alapok amúgy a látszat ellenére nem annyira rosszak. Ha tavaly, a válság közepén lett volna egy előrehozott választás, akkor valóban egy csőd szélén egyensúlyozó országot vettek volna át (és a kampány valószínűleg csak rontott volna a helyzeten). De azóta Bajnaiék a tűzoltó munkát elvégezték, stabilizálták a helyzetet, az ország sok tekintetben ma már újra jobb pozícióban van, mint versenytársai. A válságkezelés eredményességét ma már mindenfelé elismerik, és példaértékűnek tartják (kivéve itthon, de hát senki sel lehet próféta, ugye...) Megvannak az alapok a felemelkedéshez. Persze sajnos van honnan felemelkedni, így a válságkezelő kormány mögött kényszerűségből álló szocikat maximum annyiban illeti köszönet, hogy csak kevéssé akadályozták ezt a munkát (Abban viszont biztos vagyok, hogy Bajnai pár év múlva vissza fog térni, és jó hivatkozási alap lesz számára ez egy év, nincs nagyon mit szégyellnie miatta).
Persze ugyanennek köszönhetően bejöhet még Tölgyessy egy másik jóslata is:
...ha 2010-ben egy kicsit enyhül a válság, és javul a helyzet, nagyon sokan elhiszik majd, hogy Orbán kézrátétellel gyógyít.
Ez az MSZP-nek és a Jobbiknak nem jönne túl jól, de ez persze nem szempont, hisz az ország szemszögéből nézve ez még mindig jobb, mintha romlana a helyzet, de legalább az ellenzék villoghatna, hogy "na ugye, megmondtam". Nem. Normális ember csak egyet kívánhat, még akkor is, ha egyébként nem szimpatizál a leendő kormánnyal, és továbbra is kritikusan figyeli minden megmozdulásukat: legyen sikeres, hisz a kormány sikere valahol az ország sikere is egyben.
Kár, hogy ezt az elvet az eddigi ellenzék nem tartotta mérvadónak, és várhatólag az új ellenzék nagyobb része is magasról fog tenni rá.
