A kettős állampolgárság ügyéről kevesen tudnak, akarnak racionálisan gondolkodni (amikor 2004-ben vitatkoztam egy amúgy értelmes barátommal, elismerte az összes ellenérvemet igaznak, a vége mégis az lett, hogy de attól még meg kell szavazni, mert csak).

Ennek ismeretében most biztos meg fogom kapni a hazaáruló jelzőt, - ugye, DeMarco ;) - de ezt a kérdést akkor is fel kell tennem: Ki a felelősebb hazafi? Az, aki belpolitikai haszonlesésből tűzön-vízen át keresztül visz egy olyan törvényt, ami az érzelmekre ugyan hat, de gyakorlati haszna vajmi kevés, ellenben konkrétan árt az állítólagos kedvezményezetteknek, vagyis a külhoni magyarságnak, vagy az, aki enélkül a populista humbug nélkül, más módon kíván segíteni a rajtuk?

Gyurcsányt divat szidni (a gazdaságot mostanában én se bíznám rá), de azt kell, hogy mondjam, azzal, hogy nemmel szavazott, és azzal, amivel ezt megindokolta, kénytelen vagyok egyetérteni:

Hogyan tekintenek holnap Nagyszombaton a magyar kisiskolásra? Mit gondolnak majd a szlovák ügyintézők a kassai városházára betérő magyarokról? A magyar Országgyűlés nemzeti lelkesültségében a tűzzel játszik. Azt hiszi, hogy helyrebillenti a történelmet, én ezzel szemben meg azt, hogy kibillenti a biztonság és nyugalom kerékvágásából. Most csak Orbán és Fico vívja csatáját. A román megszorítások nyomán kirobbant tüntetések jól jelzik, hogy mi történhet a mérsékelt román politikai erőkkel. Jöhet még a szlovákhoz hasonló román nacionalizmus, amely ellenséget fog látni a romániai magyarokban. Mit fogunk akkor mondani?

Azt olvasom, hogy a magyar polgárok jó harminc százaléka semmiképpen nem ért egyet a ma elfogadott törvénnyel. Ez nagyjából két és félmillió ember. Nekik ma a három nemmel szavazó képviselőn kívül nincs képviselete a Parlamentben. Kár.

Tényleg kár.