Mert anélkül kibírhatatlan az élet:
Az egyik udvarban idősebb férfi szöszmötöl iszapos fémdarabokkal. Mondja, Ajkán lakik most, rokonoknál, de az esti falugyűlést várja nagyon, ahová a timföldgyár vezetői is elígérkeztek. Hátha hall valami biztatót.
Kérdi aztán, melyik laptól vagyok. Megmondom. Fura mosoly az arcán. Azzal jön, mondhat-e valami mulatságost.
Körbenézek szinte semmivé lett háza portáján. A honvédség ásóval, lapáttal segít – Hát, ha ahhoz van kedve.
Azzal kezdi: a választáson megtartották a népek Ajka szocialista polgármesterét. – Most már – mutat a vöröslő romok, megfestett szántók tengerére – tényleg Ajka a legnagyobb vörös bástya. Műholdról is látható.
Nem nevetek, nem nevet. Azért kezet rázunk.
