Egyszerűen hazugság, hogy a 2010-es költségvetés hamis tényeken alapult. Visszautasítjuk a tisztességtelen, koncepciós vádaskodást.

Amennyiben az Orbán-kormány folytatja elődje szigorú és takarékos gazdálkodását és nem félt volna már 2010-ben bevezetni a februárra ígért további kiadáscsökkentő intézkedéseket, akkor a különadók és a magánnyugdíjpénztári befizetések einstandolása nélkül is teljesíthető lett volna a tavalyi költségvetés hiánycélja.

Teljességgel hazug és tisztességtelen Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter állítása, amely szerint a 2010-es költségvetés hamis számokra épült volna, vagy azokat az előző kormány meghamisította volna.

Elfogadhatatlan dolognak tartjuk, hogy a jelenlegi kormány a saját hibáit az előző kormány számlájára kívánja írni. Legyen szó akár a költségvetésről, akár más intézkedésekről.

A tény az, hogy a 2010-es költségvetés tervezése és elfogadása a nyilvánosság bevonásával, teljes mértékben átláthatóan történt. Több, a kormánytól akkor még független, hazai intézmény (az Állami Számvevőszék, a Költségetési Tanács) a -remélhetőleg a jövőben is független - Magyar Nemzeti Bank, és az egymással mindvégig szorosan együttműködő Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutalap szigorúan és elfogulatlanul mondott véleményt Magyarország 2010-es válság-költségvetéséről.

Ennek alapján azt várnánk, hogy Matolcsy György az uniós soros elnökség lehetőségét megragadva, törjön pálcát az Európai Bizottság felett is, amiért az IMF-hez hasonlatosan reálisnak ítélte az előző évi költségvetést, így annak hiánycél-kitűzését is.

Minden elemzés kiemelte, hogy a kitűzött hiánycél tartható, de egyúttal felhívták a figyelmet a nyilvánvaló kockázatokra, amelynek mértékét a GDP 0,5-0,6%-ban határozták meg. Ezen előre látható kockázatok kezelésére tervezte be a Bajnai-kormány a mintegy 210 millárd forintos tartalékot.

A Bajnai-kormány által készített 2010-es költségvetés reális alapokon nyugodott, és amennyiben a mi felelősségünk lett volna annak végrehajtása, akkor az ország fejlődését és polgárait veszélyeztető intézkedések, a visszamenőleges hatályú és szektorális különadók és a magánnyugdíj rendszer felszámolása nélkül is sikerült volna teljesíteni a célokat. Ráadásul erős hátszél is volt: a gazdaság tavaly mintegy 2%-kal jobban teljesített, mint azt 2009-ben látni lehetett (és 4%-kal lett jobb, mint azt a 29 fideszes közgazdász 2009 decemberében jósolta).

Ennek ellenére világosan látszik, hogy az eltervezett hiánycélt az új kormány nem akarta teljesíteni, mert hatalmi érdekei mást diktáltak.

A költségvetés kiadásai 2010 végére jóval meghaladták az általunk eltervezettet. Ennek okai azonban nem az előző, hanem az Orbán-kormány intézkedési között, vagy nem-intézkedései között keresendők.

A második félévben a költségvetés kiadási oldalán semmilyen megtakarítás nem vehető észre (a júniusban ígért, majd elfelejtett 120 milliárd forintos megtakarítás ellenére). A kiadások az új kormány időszakában mintegy 150 milliárd forinttal haladták meg az eltervezettet. Ez egyrészt betudható a forint látványos gyengülésének, a magasabb kockázati kamatfelárnak, másrészt az új kormányra kevésbé jellemző takarékos és szigorú gazdálkodásnak.

Elszaladtak a minisztériumok kiadásai, új igények léptek fel, mint például a Terrorelhárító Központ létrehozása, amelyek szükségessé tették a költségvetési korrekciót.

A bevételi oldalon a társasági adó csökkentése pedig mintegy 70-80 milliárd forinttal rontotta a költségvetés helyzetét.

Az így keletkezett lyukak betömésére volt szükség a szektorális különadók (360 milliárd forint) kivetésére és a pénztári befizetések (50 milliárd forint) elvételére. Az inflációt növelő, növekedést visszafogó különadókat ráadásul a legnagyobb társasági adóbefizetők finanszírozzák, akiknek a társasági adóalapjukból kiesett az a 360 milliárd forint, ez további mintegy 70 milliárd forinttal csökkentette a társasági adóbevételeket. Összesen tehát mintegy 150 milliárd forinttal kevesebb társasági adót érkezett be a költségvetésbe az új kormány döntéseinek következtében.

Az adóintézkedések és a nyugdíjpénztári átalakítások nettó egyenlege így hozzávetőleg 260 milliárd forint, amelynek a felét az új kormány által teremtett új kiadások és a pazarlóbb gazdálkodás vitte el.

Ennek eredményeként a valós feszültség a 2010-es költségvetésben a GDP 0,5-0,6% volt, amit nemcsak a nemzetközi és hazai elemzők, hanem mi is pontosan jeleztünk a kormányzati átadás-átvételi dokumentumokban.

Mint közismert, részletes intézkedéseket is javasoltunk az új kormánynak az átadás-átvételi dokumentumokban, amelyekkel elkerülhetők lettek volna a különadók kivetése a és magánnyugdíjpénztári befizetések elvétele. Az általunk 2010-re javasolt intézkedések (a munkarőpiaci alap, a közmunkaprogram, illetve a gyógyszerkassza kiadásainak felülvizsgálata) köszönnek vissza a kormány által februárban bejelenteni szándékozott intézkedésekben. Afelett érzett örömünket, hogy hasznos tanácsokkal segíthettük az új kormány működését, beárnyékolja az a tény, hogy megvalósításukra nyolc hónapos csúszással kerül sor. Az elmúlt időszak forint erősödése elfedheti azt a tényt, hogy az elmúlt háromnegyedév alapvetően optimista pénzügyi környezetében a forint a lehetségesnél gyengébben teljesített, és csak akkor tudott erősödni, amikor az új kormány az elődje által javasolt reformok és kiadáscsökkentő intézkedéskre vonatkozó ígéreteket tett. A Magyarországot eddig fenyegető veszély azonban nem múlt el, és a nemzetközi hangulat kedvezőtlen megváltozása súlyos következményekkel járhat.

Az, hogy immár a GDP fél százaléka helyett, immáron 2-3%-os megtakarítás vált szükségessé, a növekedési szempontból előnytelen szerkezetű, kiadáscsökkentéssel nem ellentételezett adócsökkentésnek tudható be.

Ezen tények alapján cinikus magatartás, hogy az új kormányzat folyamatosan hátramutogat és minden kudarcának, ballépésenek vagy inkompetenciájának okát az előző kormány számlájára kívánja írni.

Ezek a próbálkozások eddig rendre zátonyra futottak. Nem azért, mintha nem lenne erre szándék, hanem azért mert nincsen mit feltárni. Nincsenek rejtélyek, nincsenek titkok.

Látványos kudarcba fulladt a kormány tényfeltáró bizottsága is. Sőt, tevékenységével ellentmond a gazdasági miniszternek, hiszen az azt vezető államtitkár úgy fogalmazott, hogy beavatkozás nélkül a 2010-es költségvetés hiánya akár 4,8% is lehetett volna.

Ezzel szemben Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter legutóbbi közleményében már 7%-os hiányról beszélt. A két állami vezető állítása közötti különbség mintegy 600 milliárd forint.

Világosan látszik, hogy a mellébeszéléssel párhuzamosan, elszámoltatásnak nevezett politikai koncepciós eljárás folyik az előző kormány intézkedései és személyei ellen. Ennek célja a figyelemelterelés. Elterelni a figyelmet a jelenlegi kormány hatalommániájáról, erkölcsi botlásairól és gazdasági kontárkodásairól.

Elterelni a figyelmet arról is, hogy az elszámoltatóknak, bőven lenni mit elszámolniuk.

Ha csak rólunk lenne szó, legyintenénk. De az előző költségvetést támadó miniszteri nyilatkozat azt mutatja, hogy a kormány még most sem érti: a hatalom bebetonozása érdekében a józan észt és a tényeket tagadó gazdaságpolitika rövid távon pénzügyi válsággal, közép távon tartós leszakadással, helyrehozhatatlan károkkal fenyegeti Magyarországot. Az ámokfutás árát a családok, a devizahitellel rendelkezők, az adófizetők, a munkavállalók, a ma és a jövő nyugdíjasai, gyermekeink, egy szóval, az emberek fizetik meg.

Ezért kell ezt a magatartást elutasítanunk.

Bajnai Gordon, volt miniszterelnök
Oszkó Péter, volt pénzügyminiszter