Az alábbi szöveget, akárhogy is nézem, az eredeti szerző megjelölése nélkül bármelyik jobbikos bevállalhatná. Ezek a zavaros, ellentmondásos gondolatok, elferdített féligazságok tonnaszám dőlnek a hazai szélsőjobb online fellegváraiból, a Kurucról, a Barikádról és az egyéb Jobbik-közeli blogposztokból, kommentekből.

A bibi ott van, hogy ezek nem egy übermagyar "gondolkodó" sorai, hanem részletek a népek uralmát már 42 éve olyan kíválóan képviselő Kadhafi zöld könyvéből (thnx for Index). 

Tanulságos olvasmány:

Az a politikai küzdelem, melynek eredményeképpen egy jelölt például a választók összes szavazatának 51 %-át szerzi meg, diktatórikus kormányzási eszközhöz vezet, habár ez áldemokratikus külsőben jelenik meg. Hiszen a választók 49 %-át egy olyan kormányzási eszköz fogja irányítani, melyet nem szavaztak meg, hanem rájuk kényszerítettek. Ez diktatúra.

A parlamentek képezik a világban jelenleg uralkodó új, hagyományos demokráciának a gerincét. A parlament a nép hamis képviselete, a parlamentáris rendszerek pedig félrevezető megoldását jelentik a demokrácia problémájának.

A parlament alapjában azért jön létre, hogy helyettesítse a népet, de már maga ez az alap antidemokratikus, mert a demokrácia a néphatalmat jelenti, nem képviselőjének hatalmát! A parlament puszta léte a nép távollétét jelenti.

Az igazi demokrácia csak magának a népnek a részvételével, nem pedig képviselőinek részvételével jöhet létre. A parlamentek törvényes gáttá lettek a népek és a hatalom gyakorlása között, minthogy elszigetelték a tömegeket a politika gyakorlásától, s nevükben saját maguk számára monopolizálták a szuverenitást.

A népek számára csak a demokrácia hamis külseje maradt meg, mely abban nyilvánul meg, hogy hosszú sorokba állnak, hogy szavazólapjaikat elhelyezzék az urnákba.

A lakosságnak választókörzetekbe történő felosztása azt jelenti, hogy egyetlen képviselő a nép ezreit vagy százezreit, vagy millióit képviseli a lakosság számának megfelelően. Ez azt jelenti, hogy a képviselőt semmilyen népi, szervezeti kötelék nem fűzi a választókhoz, mivel az egész nép képviselőjének tekintik, ugyanúgy, mint a többi képviselőt. Ezt kívánja meg az uralkodó, hagyományos demokrácia. Következésképpen a tömegek véglegesen elszakadnak a képviselőtől, a képviselő pedig véglegesen elszakad a tömegektől.

A világon jelenleg uralkodó hagyományos demokrácia a parlament tagját szentséggel és mentességgel ruházza fel, amit viszont megtagad a nép egyedeitől. Ez azt jelenti, hogy a parlamentek elragadták a néphatalmat és a maguk számára monopolizálták.

Ha a parlament egy pártból alakul, annak eredményeként, hogy győzött a választásokban, akkor ez ebben az esetben a pártnak a parlamentje és nem a népé, hiszen a pártot képviseli és nem a népet. A parlament által kijelölt végrehajtó hatalom a győztes párt hatalma és nem a nép hatalma. Ugyanez a helyzet az olyan parlament esetében is, amelyben minden párt egy bizonyos számú helyet szerez. Ezeknek a helyeknek a birtokosai ugyanis pártjukat képviselik és nem a népet. A hatalom, melyet ez a koalíció hoz létre, ezeknek a koalíciós pártoknak a hatalma és nem a népé.

Ezekben a rendszerekben [a parlamentáris demokráciákban] a nép a zsákmány, amiért marakszanak, belőle csinálnak bolondot, őt zsákmányolják ki ezek a politikai testületek, melyek a hatalomért küzdenek. Céljuk, hogy megszerezzék a nép voksait, a nép pedig csöndes, rendezett sorokban áll, mely úgy mozog, mint a rózsafüzér, hogy bedobja szavazólapját az urnába. Ugyanolyan ez, mint ahogy más papírlapokat meg a szemeteskosárba hajít.

Minthogy a képviselőválasztások rendszere a voksok megszerzésére irányuló propagandán alapszik, itt valójában szó szerinti értelemben vett demagóg rendszerről van szó. A szavazatokat meg lehet vásárolni és meg lehet hamisítani. A szegények képtelenek választási kampányokat folytatni, amikben mindig csak a gazdagok győznek!

A köztársaságok korának győzelme és a tömegek korának kezdete után értelmetlen dolog lenne demokráciának tekinteni képviselők kicsiny csoportjának megválasztását a nagy tömegek képviseletére. Ez elavult elmélet és idejétmúlt gyakorlat. A hatalommal teljes mértékben a népnek kell rendelkeznie.

A világ által ismert legvadabb diktatúrák a parlamentek árnyékában jöttek létre!

Az ellenzék nem jelent népi ellenőrzést az uralkodó párt hatalma felett, hanem maga is csak azt lesi, hogyan léphet a helyére a hatalomban.

Az alkotmányok nem jelentik a társadalom törvényét. Az alkotmány emberalkotta alaptörvény. [...] A társadalom törvénye örök emberi örökség, mely nemcsak az élők tulajdona. Éppen ezért, egy alkotmány megszövegezése, s a jelenlévők megszavaztatása meglehetősen komikus jellegű.