Hatalmas az én bűnöm: ócska régi viccnek merészeltem nevezni egy ócska régi viccet. Meg is kaptam érte méltó büntetésem.
Ha van valami, amit utálok, az az álszentség. Pl. ha azok tartják magukat a szólásszabadság legnagyobb harcosának, akik az első adandó alkalommal megpróbálják elnémítani a kritikus hangokat. Vásárhelyi Márta esete még necces volt, neki se állt túl jól, hogy beperelte az Index újságíróit, de ott még (ha nagyon alacsonyra tesszük a lécet) lehetett azt mondani, hogy tényleg megsértették a jóhírét (az más kérdés, hogy az ilyen per a nagy nyilvánosság miatt mindig visszaüt, mint most is). Az MSZP-nek viszont már jár egy nagy lószerszám az összes hátsójába, hogy kitiltatták a pártvezetőség kritikája miatt a stop.hu-ról Gréczy Zsoltot. Nem mintha lett volna valami értelme: Gyurcsány magyar hangja szépen átjött a blog.hu-ra, és köszöni szépen, épp úgy a nagy nyilvánosság elé tárja a gondolatait, sőt, a botrány még egy kis extra reklámot is adott neki.
Na ilyenkor örülök, hogy a pártok ki lettek tiltva az eddigi sajtószabadság tüntetésekről.
Mint ahogy ki lett tiltva Dániel Kiskolonc Péter is. Pedig erősen indított. Önhatalmúlag ki akarta nevezni magát rendezőnek, hogy jó szokása szerint kisajátítsa a mások által összehozott rendezvényt, csak épp az igazi szervezők kitették a szűrét. Az ügyvéd úr ugyanis híres arról, hogy az őt akármilyen kritikával illetőket lefidesznácizza, és kitiltja az általa felügyelt helyekről.
Hát ezt most a magam bőrén is sikerült megtapasztalnom.
Történt ugyanis, hogy nemrég kirakott a Facebook-ra egy ezeréves poént Orbánra aktualizálva, amire én kommentben megjegyeztem, hogy ezt a viccet az elmúlt ötven év majd minden politikai vezetőjére ráhúzták, legutóbb Gyurcsányra, szóval már egy kicsit uncsi. Perceken belül ott villogott a bal felső sarokban, hogy reakció érkezett a hozzászólásomra. Méghozzá az, hogy D.P. kitörölte.
A folytatást már képernyőképekkel dokumentáltam:
Két perccel később...