Lánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség.
A gyermek nem magánügy, hanem a közjó egyik eszköze, a gyermekvállalás pedig nemzetstratégiai ügy.
Tehát amikor a feleségemmel elhatároztuk, hogy gyerekeket szeretnénk, akkor az a döntés nem a mi magánügyünk volt, nem a szerelmünket akartuk megpecsételni ezzel, nem a saját családunkat kívántuk gyarapítani ilymódon a felmenőink legnagyobb örömére, hanem besoroltunk nemzetstratégiai végrehajtónak.
Mitől van a FIDESZ-ben ekkora viszketegség arra, hogy egyfolytában az emberek magánéletébe akarjanak beleszólni? Az, hogy most két gyerkőcöt nevelünk (Tessék mondani, ezzel már megütjük a mércét?), az ugyanúgy a magánügyünk, mint ahogy az is az lenne, ha úgy döntöttünk volna, hogy egyáltalán nem vállalunk gyereket, legyen ennek az oka akár karrier, akár egészségügyi probléma, akár bármi más.
Persze tisztában vagyok azzal, hogy a népességgyarapodásnak vannak nemzetgazdasági kihatásai is (a magánnyugdíjpénztárak lenyúlása pont a demográfiai változások miatt volt az aljasság mellett stratégiai hiba is). De ettől még magánügy, hogy ehhez ki milyen módon járul hozzá.
A gyerek nem eszköz, amit el lehet dobni, ha nem válik be, hanem élőlény. Rossz házasságokat próbálnak általálban megmenteni egy gyerek bevállalásával, általában eredménytelenül, mert így még nehezebbé válik a megromlott kapcsolatból kilépés, és ezt leginkább az ártatlan gyerek sínyli meg (és ezzel a hónap végén vissza is csatolódunk a hónap első felének egyik kormány-botrányának a témájához, a családon belüli erőszakhoz, csak hogy meglegyen a keretes szerkezet). Mennyivel másabb ennél, ha csak azért szül gyereket valaki, hogy az országnak jobb legyen?
Kedves Kövér László, takarodjon a hálószobámból!
