Az alábbi versike nemrég jutott el hozzám, és gondolom velem együtt mindenki tudja értékelni, aki valaha is tanult angolul:
Arra a kérdésre, hogy milyen nemzetiségű lehet a versikét szerző Anonymus, nincs válasz, de nekem van egy sejtésem: hát persze, hogy magyar! Hisz nem csak témájában, de felépítésében és szerkezetében is erősen emlékeztet gyerekkorom egyik legnépszerűbb rádiókabaré-jelenetére, az 1987-es Humorfesztivál egyik legjobb versenyszámára, az Édes, ékes apanyelvünkre. Nagyon adja magát, hogy ez lehetett a minta :-) Aki nem hiszi, halgassa meg eredetiben. Előadja az a színész, aki ugyanolyan hiteles volt Dobó Istvánként mint Törppapaként: Sinkovits Imre.
A szerzőről szinte semmit sem tudtam kideríteni (sejtésem szerint nyelvész lehetett), országosan ismert munkássága kimerült a fenti versben, pedig méltó párja lehetett volna Romhányinak a rímhányónak. Bizonyítja ezt az alábbi írás is, ami szintén tőle származik:
Bencze Imre: Szóval játszunk
Népünk fásult, borúlátó, híresztelik régóta,
Mi légyen a terápia? Délibábos szómóka.Mókacsíra rejtőzködik minden szürke szavunkban,
Másítjuk a magánhangzót, máris újabb szavunk van.Kis kertjében kerek kertész öntözi a tökindát,
Áll a mólón málén Milán, mélán nézi Melindát.Falon csüngő csángó csengő csengő hangon csilingel,
Vandál Vendel vadul vádol, vidul s vedel Vilinkkel.Bibircsókos kikiáltó kukucskáló babája,
Fifikás a fafaragó kakaskodó papája.Keljfeljancsi, nebáncsvirág, tűrömolaj, fogdmegek,
Eszem-iszom, rúgdfel-hagydott, nagy mihaszna emberek.Álljunk meg egy kurta szóra ! – súgja versem koboldja,
Az mehet csak tovább innen, ki e talányt megoldja:Balról jobbra: szerszám, kézi, jobbról balra: város, régi,
Odafelé: lányka neve, visszafelé: inka "teve".Nem ügyel az ara arra, sülő süllő kész-e már,
Várrom mellett várom hatra – sms-t küld Boldizsár.Szóláncfűrész, basszuskulcslyuk, békacombfix, gyöngysorfal,
Lánctalpnyaló, strandpapucsférj, haranglábszag, tegnaphal.Szoboszlóról szerb szobrásznak szobra Gödre lekerül,
Felsőgödről szorb dögésznek gödre Szobra települ.Ádámcsutka, évakosztüm, borzaskata, mózeskosár,
Leiterjakab, jancsibankó, péterfillér, lacibetyár.Fia-bálna kiabálna, hat angolna – csatangolna,
Merészkedő, nyerészkedő, pereskedő kereskedő.Merni mert, mert farkaséhes; ennél többet ennél, Jenő?
Sokat eszel, hasad hasad; Benő feje lágya benő.Álljunk meg egy rövid szóra! – nógat versem koboldja,
Tovább innen csak az mehet, ki e rejtjelt feloldja:xoxoxxo xoxxox xoxxoxoxx ox oxx,
xxoxx xoxoxx oxxox xoxoxx xoxxxoxox.Nézd e béget, juha béget, villám sújtja villám s villám,
Osztályfőnök megint megint, tejet s bosszút forral Csillám.Bababarát cápapapa, hitvese a pumamama,
Gyermekük a próbababa, dajkálja egy pandadada.Vajon ki e furcsa szerzet, ki a hóban ösvényutat tör?
Vasszerviz-óvoda felé sielő tudós úrvacsoraőr,
(Wasser-víz-eau-woda; she-elle-ő; two-dos; Uhr-watch-óra-heure.)Kengyel - futó - macska - köröm - virág - ének - óra - üveg,
Gyere - kecske - béka - lencse - leves - kocka - cukor - süveg.Álljunk meg egy röpke szóra ! – kéri versem koboldja,
Csak az mehet innen tovább, ki a hiányt befoldja:Tudja Róza, vallja Rézi, jobb a ............., mint a prézli,
Írjuk, mondjuk, amíg lehet, valóban-t a ..........helyett.Szerelmes kántor oktat szemérmes kontár aktot,
Mindenre elszánt Ármin nevet ez álszent Irmán.Fehérmájú kékharisnya piros lámpás sárga házban,
Zöldfülűként Barna fekszik hamuszürkén sárgalázban.Férjem kissé elidőzik, alighanem dominőzik,
Panasz meg a kérés szerény, elakadt egy bürokretén.
Szépítkezik retikülbül török kislány Isztambülbül.Szójáték van ezerféle, nyelvi játék – rengeteg,
Derűs kedvvel, örömködve csiszoljátok nyelvetek.Mindezt néked gereblyéztem, külön okát ne keresd,
Azt szeretném : szivárványos, szép nyelvünket megszeresd.
Mi mással fejezhetném be ezt a posztot, mint egy friss interjúrészlettel, amelyben Mácsai Pál vall a magyar nyelvhez fűződő kapcsolatáról:
Van bennünk, magyarokban egy általános "jaj", hogy milyen szomorú, hogy ez a csodálatos nyelv olyan kevés emberhez jut el. Hogy a világ nem ismeri, például, Kosztolányi Dezsőt. Ez igaz, a világ tényleg sajnálhatja, hogy nem ismeri, én mégis valahogy fordítva látom ezt. Egyenesen kiválasztottnak érzem magam, hogy pont abba a pár millióba tartozom, akik értik ezt a nyelvet. És mert számomra a nyelv a legfontosabb identitásképző, páratlanul sokat adott és jelent nekem a magyar líra.
Sokan vagyunk így.