A FIDESZ lassan már tényleg csak nüanszokban különbözik az egykori MSZMP-től. A tudományos autonómiát például egyikük se bírja túl jól. A legfrissebb illusztrációként íme két történet. A kettő között dátum szerint eltelt 35 év, meg volt egy rendszerváltás is, de a szellemiség sajnos újra ugyanaz.
Az elsőt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára szolgáltatta a mindig tanulságos sztorikat megosztó Facebook oldalán:
Napi Operatív Jelentés
1982. március 26.
5./
...Sz. MIKLÓS nem tartja meg további előadásait az Auróra utcai "szemináriumon" mert a munkahelyén "megfenyegették".Újabb kijelentése szerint a munkahelyi figyelmeztetés igen lojális hangú volt, ezért csak a fenti kurzust hagyja abba, a Ferenc-körútit tovább folytatja. Elmondta továbbá, hogy "megbízható helyről" származó tudomása szerint a BM egy 30 oldalas anyagot készített az ellenzékről a pártnak...
/III/III/
ÁBTL - 2.7.1. - NOIJ Összefoglaló jelentés 63/5/1982- március 26.Az iratra kézírással rávezetve: "Kérem azt külön jelenteni, hogy Sz. Miklós milyen forrásokból szerzi az adatait."
Sz. Miklós azonos Szabó Miklós (1935-2000) történésszel, aki már az 1970-es évek elejétől tartott lakásszemináriumokat, azaz illegálisan szervezett történelmi előadás-sorozatokat, magánlakásokon. A híres Hétfői Szabadegyetem vagy más néven Repülő Egyetem egyik közvetlen előzménye is az ő Bibó István szeminárima volt. A Történeti Levéltár adatbázisa szerint Szabó Miklós 44 különböző dossziéban szerepel, köztük "Repülő Egyetem"** című öt kötetes dosszié sorozatban is.
A másodikra a 444 bukkant rá pár napja:
Írásbeli figyelmeztetésben részesítették az '56-os Intézet négy munkatársát, Rainer M. Jánost, Sárközy Rékát, Eörsi Lászlót és Ungváry Krisztián történészeket, amiért tavaly nyilatkoztak az '56-os emlékév plakátügyével kapcsolatban. (...) A dolog valódi apropója három kolléga esetében az volt, hogy Schmidt Mária és az '56-os emlékbizottság valóságos közelharcba keveredtek a plakátokon látható Pruck Pál családjával, mert szerintük igenis Dózsa László szerepel az országban kiteregetett molinókon. Ungváry feltehetően azért kapott feddést, mert október 23-án, miután megütötték, többek közt közölte a nyilvánossággal azt a tudományos meggyőződését is, miszerint Brüsszel nem Moszkva. Ezeket közéleti jellegű megjegyzéseket nem tolerálta a könyvtár vezetése, mert belső szabályzata szerint az OSZK történészei csak ne nyilatkozgassanak történeti kérdésekben.
Az ügynek valójában nem csak a könyvtár belső szabályzataihoz van köze, de ahhoz is, hogy valakik kételyeket mertek kelteni Schmidt Mária történészi hozzáértésében. Rainer M. korábban is keveredett már éles vitába Schmidtel Nagy Imrével összefüggésben. A történész megszólalását a Pruck-ügyben, a 444 is szemlézte.
"Az eset a mai emlékezetpolitika csődjét és alapvető kudarcát jelzi. Menedzsmentje most, 2016-ban megalkotta egy hatvan év előtti, zavarba ejtően sokszínű forradalom egydimenziós képét" - írta novemberi Facebook-posztjában a történész, utalva arra, hogy Schmidt és csapata utána se járt annak, valóban Dózsa László szerepel-e a plakátképen, de nyílt kritikát fogalmazott meg Eörsi László és Sárközy Réka is.
Schmidt Rainerék történészi megjegyzéseire nyilvánosan azzal reagált, hogy Dózsa szavaiban "csak komolyan nem vehető történészek kételkednek, akik a szereplési mániájukat élik ki."
A történész és levéltáros szakmában illetve az OSZK berkein belül a többség tényként beszél arról, hogy Tüske László főigazgató nem önszántából, hanem nyomásra cselekedett.
Ezek tényleg ugyanazok.
