Most, hogy lezárult az ajánlási időszak, megvannak az egyéni jelöltek, és a pártlisták, idézzük fel még egyszer, utoljára, mi lett volna annak az Új Pólus koncepciónak lényege, amit Juhász Péter dobott be a köztudatba majd egy évvel ezelőtt (bár valami hasonlót már én is javasoltam még korábban):
- Két demokratikus lista. Egy a régi baloldalnak (MSZP + DK), és egy az új pártoknak (Együtt + LMP + Momentum + Párbeszéd). Aki nem akar se FIDESZ-t, se Jobbikot, választhatott volna, nem kellett volna befogott orral szavaznia, vagy inkább otthon maradnia annak, aki úgy akart biztos bejutóra szavazni, hogy nincs ott Gyurcsány. Ez mozgósító jellegű lehetett volna a bizonytalanok között, pláne, ha Széll Bernadett lett volna az Új Pólus miniszterelnök-jelöltje, hisz kutatások bizonyítják, hogy a baloldali-liberális oldalon nagy támogatása lenne annak, hogy az übermacsó fideszes éra után végre egy nő vezesse az országot. Ebben az esetben Széll igazi, nyerésre esélyes kihívója lehetett volna Orbánnak, és nem csak plakátlány, mint most, az egyszem LMP jelöltjeként. A másik, óbaloldali lista jelöltje lehetett volna mondjuk Botka László, és akkor a két jelölt közül végül a listás szavazatok száma döntött volna.
- Ez a két demokratikus lista az ÖSSZES egyéni körzetben koordinált volna, hisz a mostani választási rendszerben minden ott dől el. Így mindenhol csak egy demokratikus jelölt állt volna szemben a kormánypárti és a jobbikos jelölttel szemben, a körzetek elsöprő többségében egyértelmű esélyesként, hisz a teljes demokratikus oldal mögötte állt volna.
- A konstrukciót létrehozó tárgyalások tavaly őszre lezárultak volna, szóval már hónapok óta csak a kampányra koncentrálna az ellenzék, Orbán meg csinálhatna bármit, indíthatna képzelt háborút az ENSZ után akár a Csillagflotta ellen is, hogy ne hozzanak ide migránsokat, szinte biztos, hogy vesztett volna.
Mindenki láthatja, hogy ehhez képest mi van most. Piti személyes sértődések miatt egymással alig szóba álló új pártok (pedig akár természetes szövetségesek is lehetnének, hisz többször dolgoztak közösen is fideszes disznóságok felderítésén); a ma már teljesen alaptalan nagypárti gőgről leszokni nem tudó szocik, akik annak ellenére a kispártok kicsinálását tűzték ki célul a közös munka helyett, hogy maguk is az 5% szélén billegnének, ha Karácsony Gergely nem szúrja hátba a vele szövetséges Együttet, és nem dobja oda Molnáréknak mentőövként a személyes népszerűségét meg a gyorsan errodálódó hitelességét; és persze a rivaldafényről leszokni nem tudó Gyurcsány, aki épp megteszi azt a szívességet a FIDESZ-nek, hogy újra feltüzeli a hazai baloldal ellen a határontúliakat. Lesz a kamupártokon kívül is számtalan lista, de talán, az utolsó pillanatban, fogcsikorgatva, a fontosabb körzetekben összejön a koordináció, ami valószínűleg csak arra lesz elég, hogy megakadályozzuk azt, hogy Orbánnak újra kétharmada legyen.
Tegye fel a kezét, de őszintén, aki úgy gondolja, hogy nem lenne sokkal jobb az első verzió. A fideszesek tegyék le.
Egy esély van már csak arra, hogy ne Orbán Viktornak hívják a választás után az új miniszterelnököt: Ha a választók okosabbak lesznek, mint a pártok, és ahol nem lesz hivatalos koordináció, ott is megosztják a szavazatukat, és szavazzanak bármelyik pártra is listán, egyéniben a helyben legesélyesebb ellenzéki jelöltet választják, tartozzon bárhova is. Hódmezővásárhely példája mutatja, hogy mutassanak bármit is a közvélemény-kutatások, ha sokan elmegyünk szavazni, és követjük a fentieket, érhetik kellemetlen meglepetések Orbánékat, és így még mindig elérhető, hogy ne legyen a FIDESZ-nek akkora többsége, hogy önállóan kormányt tudjon alakítani. Márpedig ha ez összejön, akkor vagy koalícióra kényszerülnének, már ha akad olyan párt, amelyik szóba állna velük (félek amúgy, hogy igen, nem is egy, de a mostaninál még az is jobb helyzetet teremtene), vagy új választásra kerülne a sor, amelynek, okulva a történteken, talán felelősebb hozzáállással futna neki a mostani ellenzék.
Minden más verzió csak rosszabb lenne az országnak, szóval inkább tegyünk azért, hogy elkerüljük.
Listán szíved szerint, egyéniben eszed szerint, és ne hagyd, hogy úrrá legyen rajtad a fásultság.
