Kezdjük a nyertessel, aki bizonyos szempontból azért sokat vesztett is.
Persze belpolitikai téren rövidtávon megtartotta a FIDESZ a toronymagasan vezető pozícióját, de már ezen a téren se lehet felhőtlen az örömük. Az elvárás a kétharmados győzelem volt, 15 képviselő, és ennek arányában fektettek is bele energiát, emberanyagot, közpénzt, parancsszóra egyszerre lépő médiahadsereget, mindent, számolatlanul. Ehhez képest csalódás lehetett számukra, hogy ez csak a szinten tartáshoz volt elég. Ráadásul ha európai szinten nézzük a dolgokat, az általa remélt populista robbanás elmaradt, sőt, Európa-párti, zöld előretörés lett a vége, az eredmények ismeretében pedig Weber már bejelentette, hogy a Néppárt ellesz a FIDESZ-szavazatok nélkül is, tehát oda már valószínűleg nincs visszaút. Orbán európai befolyás erősen csökkent, sokkal kisebb beleszólása lesz az országot érintő döntések előkészítésébe, és már a néppárti védőernyő se fogja tompítani a kritikákat és a szankciókat.
De az igazán izgalmas dolgok az ellenzéki oldalon történtek.
Pedig aki a közvélemény-kutatókra hallgatott, annak nem úgy indult a nap, hogy este majd nem akarja elhinni az először csak pletykaként, kiszivárgott szavazóköri adatokként, majd megerősített tényként terjedő híreket, és hajnali egyig a tévéképernyőre és/vagy az internetre tapad.
Ami történt, az engem nagyon emlékeztet valamire.
Megvan még az Együtt-féle Új Pólus terv? Egy évvel a 2018-as választás előtt jött elő Juhász Péter azzal az ötlettel, hogy két ellenzéki lista legyen, az egyikben az óbaloldal pártjai (MSZP, DK) induljanak közösen, a másikban (az Új Pólusban) pedig az új erők: az Együtt, az LMP, a Párbeszéd, valamint a frissen alakult Momentum, és a két lista egyezzen meg közös képviselőjelöltekben. Így egyszerre lett volna jelen az ellenzéki szavazók számára a választási lehetőség régi és új között, valamint az egyéni körzetek egy az egy ellen harca révén a nyerés esélye.
Sajnos ez túl logikus ötlet volt, így persze, hogy a többi párt elhajtotta őket.
Erre most mit látok? Hogy lényegében megvalósult Juhászék terve, hisz a tegnapi eredmény alapján lett egy kiemelkedő óbaloldali párt, és egy kiemelkedőben lévő új erő, a többi meg ment a levesbe. Ami tavalyelőtt nem jött össze szövetségkötéssel, azt most az ellenzéki polgárok létrehozták szavazatokkal. Hisz a DK senki által nem várt méretű sikerében biztos, hogy ott van, hogy a 2010-es MSZP-szavazóbázis döntött, és a hivatalos utódokat ejtve Gyurcsányékat ismerte el a szakadás előtti Szocialista Párt utódjául, és a Momentum két mandátuma se jött volna össze valószínűleg, ha a volt elempés Szél Bernadett nem használja fel népszerűségét arra, hogy nyíltan nekik kampányoljon, és az Együtt szavazóbázisa (nem az utolsó, az eredeti) kisebb-nagyobb lelkesedéssel, de nem rájuk voksol javarészt.
Igen, én is.
Már decemberben is feltűnő volt, hogy amikor a túlóratörvény-elleni tüntetés-sorozat idején az ellenzék átmeneti sikereket ért el, akkor ezt olyan eszközökkel tette, amelyeket az Együtt használt először. Most, hogy megvalósulni látszik az Együtt két évvel ezelőtti terve (hisz az egyéni koordináció is már létrejött részben őszre), most még inkább az az érzésem, hogy Juhász Péter és Szigetvári Viktor pártja egyszerűen csak megelőzta a korát. Mindezek fényében elgondolkodtató, hogy hol tarthatnának most ők, ha tavaly nem tesz be nekik a taktikai szavazás, és csak 0,5(!)%-kal többet kapnak, így a Momentumhoz hasonlóan életben maradva dolgozhattak volna, kivehették volna a részünk a decemberi fellángolásból, stb.? Lehet, hogy most ők állnának ott, ahol a Momentum? Vagy nem tudtak volna élni a lehetőséggel, és maradtak volna 2% környékén? Vagy összeolvadtak volna (hisz közös tőről indultak), és úgy értek volna el talán még ennél is nagyobb sikert? Esetleg megosztották volna a közös célközönséget, és jobb esetben 1-1 helyett értek volna el, rosszabb esetben 0-0-át, két, 4,9% körüli eredménnyel?
Persze ezek történelmietlen kérdések, de biztos, hogy sok volt Együtt politikust és szavazó fejében megfordultak az elmúlt pár órában. Az viszont tuti, hogy az Együtt tavalyi eredménye intő példa volt a szavazók számára annyiban, hogy nem kell felülni a kispártra nem szavazunk, mert hátha nem jut be mantrának, hisz most is megvolt az a félelem a (pontatlannak bizonyuló) közvélemény-kutatásoknak köszönhetően, hogy a Momentum billeg, tehát lehet, hogy nem jut be. A triumfáló Momentum vezetőség pedig tartsa észben, hogy az Együtt az előző EU választáson majdnem 8%-ot ért el, nem sok kellett ahoz, hogy ne egy, hanem két képviselőt küldhessenek Brüsszelbe, és innen jutottak el négy év alatt a megsemmisülésig. Ezzel nem azt mondom, hogy ez vár rájuk is. De várhat, ha nem figyelnek oda eléggé.
És hogy mi lesz ezután?
Szinte biztos, hogy az önkormányzati megállapodások terén borul a bili. Budapesten pl. az a fura helyzet állt elő, hogy van két főpolgármester-jelölt, akik elvileg egy hónap múlva előválasztáson döntik el, hogy melyikük induljon Tarlós ellen, de mindkettő mögött olyan pártok állnak, amelyek tegnap csúfos vereséget szenvedtek. Puzsér pl. akár azonnal le is húzhatja a rolót. Karácsony Gergely esete már kacifántosabb. Mögötte az MSZP-P mellett ott van még a DK is, a Momentum álláspontja meg jelenleg az, hogy az előválasztás győztesét fogják támogatni, tehát Karácsony akár még nyugodt is lehetne, de a hangsúly a még-en és a jelenleg-en van. Zugló urát eléggé leharcolta az elmúlt másfél év, mióta a szocik jolly joker jelöltje lett (ne feledjük, hogy a szocik népszerűsége 2017 második felében már járt ezekben a mélységekben, csak akkor a zuglói polgármester kölcsönvett jófiús mosolya átmenetileg visszaemelte őket 10% fölé, hogy aztán magukkal ránthassák vissza ugyanoda). Semmi csoda nem lenne abban, ha ez (és a már megkötött kerületi egyezségek) újratárgyalásra kerülnének, sőt a fordítottja lenne fura. De elő tudna rántani a DK egy új, elfogadható főpolgármester-jelöltet? Vagy felmerül -e esetleg ötletként, hogy a megkopott Karácsonyt lecseréljék a főpolgármester-jelöltként 2010-ben egyszer már induló, és akkor elég jó zöld programot (helló, Puzsér-hívek) összerakó Jávor Benedekre, kvázi kárpótlásul azért, hogy a szoci belharcoknak köszönhetően elvesztette a lehetőséget arra, hogy folytassa az ország számára hasznos brüsszeli munkáját? Vállalná -e egyáltalán?
Sajnos elég nagy a veszély, hogy a feripárt elszáll az eredménytől, és túl mohó lesz (hisz arroganciából eddig se volt náluk hiány), és olyanokat is lecserélnek, akiket nem kéne, és olyanokra, akikre nem kéne. Persze akár vissza is foghatják magukat, sőt, Dobrev akár szép lassan háttérbe is szoríthatja a férjurát, átvéve tőle a pártot (hisz senki se vitathatja, hogy a tegnap elért eredményükben oroszlánrésze volt az ő személyének), ami sokan javítana a DK megítélésén, csak épp esélyt nem látok rá sokat. Fletó van olyan ripacs, hogy ne bírja ki az asszony árnyékában. Arra viszont mérget lehet venni, hogy a kormánypropaganda a lakájmédiával karöltve újra felpörgeti a gyurcsányozást, szóval nem lesz unalmas az őszi kampány sem.
De hát mikor volt az? :-)
UPDATE
A poszt élesedése óta volt egy sajtótájékoztató, ahol Gyurcsány az MTI tudósítása szerint azt nyilatkozta, hogy nem akarja felrúgni az eddig megkötött egyezségeket, és Karácsonyt is támogatják továbbra is. Úgy látszik, öregszik :-)