"Demszky azért harcolt 89 előtt, ami ellen most mindent megtesz, a véleménynyilvánítás jogáért" - hallottam vagy olvastam ezt valahol március 15-e kapcsán. Itt valami félreértés van - gondoltam tegnap, és elhatároztam, hogy ma írok erről. Erre ma reggel egy interjú várt az Index címlapján, amelyben Demszky pontosan megfogalmazta a tegnapi gondolataimat:

Egyre többen tartják önt politikai mazochistának, hiszen a március 15-i ünnepségeken egyetlen koalíciós képviselőként állt ki közterületre beszédet mondani az emberek elé. Ugyan tojásdobálás most nem volt, nem lehetett túl jó érzés olyan közönségnek beszélni, amely láthatóan mély ellenszenvvel fogadta a felszólalást. Mi hajtotta oda mégis?

Rettenetes érzés kordonok mögött ünnepelni, de engem már a kommunista állambiztonság sem tudott elzavarni onnan. Miért ijednék meg a szélsőjobboldaliaktól? Sajnos a békés ünneplők nagy részét már így is sikerült nekik elijeszteni. Most nem dobáltak, de végigordították az egész ünnepséget. Ezeknek az ordítozóknak az a céljuk, hogy először beszorítsanak minket a zárt terekbe, azután kiszorítanának az országból is. Én a beszéddel azt nyilvánítottam ki, hogy az ünnep a miénk, demokratáké, nem adjuk át nekik. Ezek az emberek egyfajta polgári engedetlenséggel próbálkoznak. Ez nem ismeretlen előttem, hiszen én is demonstráltam a rendszerváltás előtt.

Netán még tojás is kirepült a kezéből?

Soha. Alapvető különbség, hogy a demokratikus ellenzék tüntetései mindig békések voltak, soha nem alkalmaztunk erőszakot, nem dobálóztunk. Mi diktatúrában tüntettünk a demokráciáért. A mostani tüntetők a demokráciában tüntetnek, de nem demokráciát akarnak, hanem valami mást, ráadásul erőszakot is alkalmaznak.

Amiért anno Demszkyék küzdöttek - a véleménynyilvánítás, a gyülekezés szabadsága - az ma adott, bárki élhet vele. De a tojásdobálók, az állami ünnepeket megzavarók nem élnek, hanem visszaélnek ezekkel a jogokkal.

Viszont az is sajnálatos tény, hogy visszaélések a rendőri oldalon is vannak, köszönhetően annak, hogy egy alapvetően jó célt szolgáló szabályozást megint sikerült egy olyan mindenre ráhúzható gumiparagrafusként megfogalmazni, hogy az első éles alkalmazásakor sikeresen túl is lőttek a célon.

Ez az az eset, amikor mindenkire dühös vagyok. Dühös azokra, akik miatt szükség volt erre a szigorításra, dühös a kormányra, mert megint nem volt képes egy normális, egyértelmű jogszabályt létrehozni, amit nem az utcán lévő rendőrnek kell értelmeznie a maga (nem biztos, hogy túl objektív) belátása szerint, és dühös azokra a rendőrökre is, akik túlteljesítési kényszertől/vágytól hajtva a legkisebb dologra is lecsaptak, amire ráhúzható az új jogszabály.

Tény, hogy a tüntetők egy része az elmúlt években mindent megtett, hogy megutáltassa magát (és ami még rosszabb, általában a tüntetőket) a rendőrökkel, és hogy némely rendőr az őket ért sérelmeket némi szívatással gondolja megtorolni. De az is tény, hogy ez egy nagyon rossz út, amire a rendőröknek nem szabad rálépnie, és ha mégis megteszik, az nem maradhat feltáratlanul, büntetlenül.

És a jelek szerint nem is marad. Az esetek nem maradtak titokban, vizsgálatok indulnak, a rendőrkapitány maga is beismerte, hogy néhány kollégája finoman szólva is túlzásokba esett, remélhetőleg tanulnak a történtekből, és legközelebb már ilyen nem lesz (mert sajnos várhatólag lesz legközelebb). Minden jel szerint a demokrácia működik, épp ezért hülyeségnek tartok továbbra is minden olyan véleményt, hogy márpedig itt diktatúra van.

Az történik itthon kicsiben, mint ami a nagyvilágban volt 09/11-et követően. A demokráciát ért támadások (New York, Madrid, London) után olyan biztonsági intézkedések is születtek, amelyek ma már esetleg túlzásnak hatnak, és amelyeknek a nevében bizony visszaélések (lásd Abu Ghraib, sajnálatos párhuzamként adja magát a vetkőztetés), és szerencsétlen túlreagálások (lásd London, az ártatlan brazil villanyszerelő lelövése, ehhez talán a 2006-os gumilövedékeket passzinthatnánk párhuzamként) is történtek, de ettől még senki nem kérdőjelezi meg az USA, vagy az Egyesült Királyság demokrácia voltát, pont azért, mert ezeket az ügyeket kivizsgálták és szankcionálták, a sajtó beszámolhatott róla, semmi sem maradhatott titokban. És szerencsére itthon is ez történik.

Szóval a diktatúra bevezetése érdeklődés hiányában most is elmaradt. Majd akkor tessék aggódni ezügyben, ha véletlenül olyanok kerülnek hatalomközelbe, akik a lámpavasat legitim büntetőeszköznek tartják (de erre azért szerencsére elég kevés az esély).