Korábban sokszor leírtam: a FIDESZ maga alatt vágta a fát, amikor minden reformra lőtt, válogatás nélkül, nem a reform kivitelezését, hanem egyáltalán a szükségességét kritizálva, mert így a saját dolgát nehezíti meg, amikor majd neki kell ezeket bevezetnie.

Egyik legjobb példa erre a vizitdíj. Az a 300 Ft, ami kedvenc opponensem sokszor hangoztatott, de semmivel alá nem támasztott véleménye szerint ma már biztos 3000 lenne, mert a komcsik már csak ilyen vérszívók, és amiből a FIDESZ az alkotmánybíróság méltatlan segédletével Gyurcsány-ellenes népszavazást csinált (előtte: a népszavazás nem befolyásolja a költségvetést, utána: a kormány azonnal pótolja a kiesett több-tízmilliárdot).

A rövidtávú céljukat elérték: ekkor roppant meg véglegesen a ballib-kormány. Az, hogy az egészségügy speciel megsínylette, másodlagos kérdés volt. "Majd ha nyerünk, adunk az egészségügynek is rengeteg pénzt, végül is ez csak akarat kérdése". Aztán valahogy az elmúlt hónapokban elfelejtődött ez az ígéret.

Most meg itt van ez a cikk az ellenzékinek épp nem nevezhető Magyar Hírlapban.

Nem hivatalos álláspont, ezt senki sem állítja, de azért érdekes, hogy pont ott ilyen megjelenhet. Két éve ez az írás csak nem jobboldali lapban láthatott volna napvilágot, és az akkori Magyar Hírlapban a népirtó hazaáruló címkét aggatták volna írójára:

Két megoldás lehetséges: vagy több pénzt kell tenni a rendszerbe, vagy csökkenteni kell a betegellátás szolgáltatásait. Pénz nincs. Marad a második, ami egyébként régóta esedékes. De a gazdasági válság elodázhatatlanná tette. Mert el kell oszlatni azt a tévhitet, hogy különböző manőverekkel elegendő pénz teremthető a „mindenkinek minden jár” betegellátáshoz. Persze hogy kell a „struktúraátalakítás”, a „pazarlás” csökkentése, a „racionális betegutak”, a korrupció csökkentése stb. (...)

Mielőtt bárki elborzadna, elárulom, hogy a közpénzekből nyújtott betegellátás mindenütt a világban korlátozott. Az orvostudomány rohamos fejlődése ugyanis ontja a korszerű – de drága – diagnosztikai és terápiás lehetőségeket. Ma nem elég egy fonendoszkóp meg a köpülyözés. Ráadásul a lakosság a fejlett országokban és nálunk is elöregszik. A korszerű medicina – ha mindenkinek mindent nyújtani akarnánk – megfizethetetlen. Mindenütt.

Mielőtt bárki nemzetirtónak nevezne, elárulom, hogy a betegellátás szintje nálunk is korlátozott. Szakmai szabályok alapján. Például nem minden gyógyszert támogat az OEP (a gazdasági lehetőségekhez képest még így is túl sokat). (...)

Mindebből következik, hogy azokért a diagnosztikai és terápiás eljárásokért, amelyek nem férnek bele a társadalombiztosítás szolgáltatási csomagjába, fizetni kell. Vagy „zsebből” (nem a szolidaritást romboló hálapénzre gondolok!) vagy kiegészítő biztosításon keresztül. Vagy a teljes költségét, vagy egy részét. Ez a társ-finanszírozás (a co-payment). Sok országban a szolgáltatás igénybevételéhez „belépődíjat” is kell fizetni. Ez a vizitdíj („Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.”), amely a 27 európai uniós ország közül 18-ban létezik. Olyan országokban is, amelyek lakosonként ötször annyi pénzt költenek betegellátásra, mint mi. Igaz, hogy ott a lakosoknak is több pénzük van.

Mielőtt bárki szentségtöréssel vádolna, elárulom, hogy a magyar betegek is rendszeresen fizetnek co-paymentet. Nem is keveset. Például ha gyógyszert váltanak ki a patikában. A hálapénz is co-payment. Magyar módra. (...)

A biztosítási csomag korlátozása azt is jelenti, hogy a közpénzből fenntartott betegellátásban szabályozott betegutakra is szükség van. Ha valaki „választott orvost” akar, akkor annak azért fizetnie kell. Miként a – főleg az ügyeleti rendszerben gyakori – felesleges igénybevételért is. A sokadik labor- vagy CT-vizsgálatért is. Nem paraszolvenciát, hanem legális pénzt. Direkt módon vagy kiegészítő biztosítás keretében. Ezekből a pénzekből nemcsak az orvosnak, hanem a kórháznak is jut. Fűtésszámlára, fejlesztésre, a szakdolgozók bérezésére.

Hogy nyugdíjas- és szegényellenes vagyok, cáfolom: aki nem tud fizetni, mert szegény (de nem az adócsaló, minimálbéres vagy feketemunkás!), ahelyett az államnak kell fizetnie. És az idős nyugdíjasok helyett is, akiknek a szocializmusban az állam – csekély munkabérük ellenében – azt ígérte, hogy majd „mindent” megkapnak ingyen.

A szolgáltatási alapcsomag korlátozásával enyhülhet a kórházak eladósodása. Mert a kiegészítő biztosítások révén kapott pénzek kiegészítik a szegényes OEP-bevételt.

Mi a gyógyír a másik tünetre, a hálapénzre? Ugyanaz, ami az eladósodásra. A kiegészítő biztosítások rendszere és a co-payment.

A parlamenti választások előtti retorikától a rugalmas elszakadás már javába folyik. Már szó sincs azonnali és nagyarányú adócsökkentésről. Az egészségügynek és az oktatásnak átcsoportosítandó milliárdokról (az utóbbira számító tanárok egyenesen le lettek ostoba bohócozva). Az idei költségvetés akkor még tragédia volt, most folytatandó és reális cselekvési terv. A Bajnai kormány tevékenysége akkor még országrombolóként volt jellemezve, most már elisméresre méltó. A Déli Áramlatnak is mintha homlokegyenest más lenne a megítélése, pedig akkor még hazaárulózás járt érte.

Lehet, hogy ez a cikk a vizitdíj és a magánbiztosítói rendszer rehabilitációjának első lépése?

UPDATE

Eloszlatnék egy félreértést, ami valószínűleg az Index szerkesztőinek köszönhető, akik sokkal sarkosabb ajánlót írtak, mint amiről igazából ez a poszt szól: NEM írtam azt, hogy vizitdíjat akar bevezetni a kormány, csak azt, hogy nem csodálkoznék rajta, ha ez lenne, mert beleillene a sorba. A posztban ki is emeltem, hogy az idézett cikk nem hivatalos vélemény.