Interjú az IMF Magyarországi vezetőjével a Hírszerzőn:
...a Széll Kálmán-terv meghirdetése és néhány ehhez kapcsolódó intézkedés 180 fokos fordulatot hozott a kormány gazdaságpolitikájában.
Mihez képest hozott 180 fokos fordulatot?
Tavaly októberben és idén januárban világosan megfogalmaztuk a kritikáinkat, a 2011-es költségvetés elfogadása előtt nem ugyanúgy gondolkoztunk számos gazdaságpolitikai lépésről. De az azóta beköszöntött változásokat csak üdvözölni tudjuk. Ahogy azt a legújabb jelentésünkben hangsúlyoztuk, a Széll Kálmán-terv és a konvergenciaprogram iránya és célkitűzései általában nagyon üdvözlendőek, és a legtöbbjük konzisztens a gazdaságpolitikai ajánlásainkkal, amelyeket tavaly, vagy éppen a korábbi időszakokban fogalmaztunk meg. Most már végre szó van strukturális változásokról is. De persze várjuk meg a megvalósítást.
Az IMF legfrissebb jelentése több helyen kritizálja a Széll Kálmán-tervet, és kockázatosnak tart egyes lépéseket. Mik a legfenyegetőbb veszélyek Ön szerint?
Egyet emelnék ki: az intézkedések fenntarthatóságát, mivel éppen a legsérülékenyebb rétegeket érintik. Miközben teljes mértékben támogatjuk az aktivitási ráta növelésére vonatkozó célt, néhány intézkedés, mint például a jóléti kiadások csökkentése vagy az adóreform, a legalacsonyabb jövedelmű csoportokat érinti majd. Ez társadalmi feszültségeket kelthet, ami a program megvalósítását is nehezítheti, hiszen ha szociális feszültségek vannak, lehet, hogy a tervezett intézkedéseket is módosítani kell.
Mik az Önök javaslatai ehelyett?
A fő javaslatunk, hogy a jóléti kiadásokat az általános csökkentés helyett célzottabbá kell tenni, például a jövedelem alapján, annak érdekében, hogy a valóban rászorultakat támogassák. Azáltal, hogy elveszünk támogatásokat a magasabb jövedelműektől, akiknek valóban nincs szükségük rá, felszabadulhatnak források egyéb célokra, mint például a rászorultak támogatása, az aktív munkapiaci programok vagy adósságcsökkentés.
Érdekes, amit mond, mert az IMF-et a laikus választó úgy ismeri, mint azt a szervezetet, amelyik állandóan a szociális kiadások csökkentését mantrázza. Erre kiderül, hogy Önök éppen ezt tartják az egyik legnagyobb bajnak. Valóban ennyire kemény megszorításokat tartalmaz a Széll Kálmán-terv, hogy szociális feszültségektől tartanak?
El tudom képzelni, hogy az embereknek miért van ilyen véleménye az IMF-ről, de ez nem igaz. Sosem azért vagyunk egy országban, mert annak éppen pörög a gazdasága, és minden rendben van, hanem azért, mert rossz a helyzet. És nem hajtogatjuk a kiadások csökkentését minden esetben, csak akkor, ha olyan probléma áll fenn, amelynek megoldása költségvetési szerkezeti átalakítást kíván - például Magyarországon legfőbb sérülékenységi forrása a nagyon magas államadósság. Hogy lehet ezt leküzdeni? Költségvetési megtakarítással vagy növekedéssel. Ehhez átalakítások kellenek, és nincs nagy mozgástér. Akárcsak egy háborúban: teszed, amit tenned kell.
De ezzel együtt is nagyon figyelünk a szociális kérdésekre, a politikai kockázatokra, valamint a fiskális intézkedések olyan összetételére, amely hosszú távon is, fenntartható módon ér el megtakarításokat. Hiszen egy programnak szociálisan is fenntarthatónak kell lennie, mivel ekkor nagyobb esély van arra, hogy végigmennek rajta és végrehajtják. Ezért nem bízunk általában a fűnyíróelven végrehajtott kiadáscsökkentésben: ehelyett pontos, célzott, többéves takarékosságot szeretnénk. Már csak azért is, mert a fűnyíróelv általában visszaüt: hosszabb távon ismét elkezdenek növekedni a költségek.
Az IMF az említett jelentésben azt is írta: "a kormány a nemzetközi hitelprogram keretében korábban (Bajnai Gordon miniszterelnöksége alatt - a szerk.) elért fiskális eredmények többségét leépítette". Mit értsünk ezen?
A strukturális költségvetési hiány változását értettük ezalatt, ami a fiskális fenntarthatóság szempontjából fontos. Konkrétan: a strukturális hiány majdnem 3 százalékponttal csökkent 2008-2009-ben, míg várakozásaink szerint 2010-11-ben 1,6 százalékponttal fog nőni, ami részben "visszacsinálja" a korábbi javulást.
Hát ennyi. Pontosan azt tesszük, sőt túlteljesítjük, ami ellen a szabadságharcot indítottuk, de legalább azt elértük, hogy nem a nyugat ad nekünk kölcsön, ahova elvileg tartozunk (vagy legalábbis tartozni akartunk mostanáig), hanem a jóval átláthatóbb, demokratikusabban működő, kisebbségeivel jól bánó, konzervatív, keresztény, így a FIDESZ számára minden téren példának számító Kína.
Tényleg megérte.