A Magyar Hírlap "Álláspont" rovatában megjelent egy cikk Máté T. Gyula billentyűzetéből Orbán Viktorról. A trükk az, hogy egyszer sem írja le se a miniszterelnök nevét, se a pártjáét, hisz felületesen olvasva az írás főszereplője a mai Putyin, a témája pedig a az elnöki székbe való visszatérése (amit csak megőrzésre adott át Medvegyevnek). Mégis, valahogy nekem végig úgy tűnt, mintha a 2014-es Orbánról szólna.

Legalábbis ahogy a szerző elképzeli, hogy mi várható 2014-ben.

Szeretne ön az elnökének egy ereje teljében lévő, ötvenes férfit, aki meghétszerezte országa gazdasági erejét, megtízszerezte a jövedelmeket és visszaadta hazája nagyhatalmi arcát?

Lehet erre nemet mondani? (...)

Az oroszok Putyint akarják.

Őt akarják, mert a neve egybeforrt a renddel. A Szovjetunió szétesése utáni káosz, a jelcini rablóévtized után ő teremtett stabilitást.(...)

Putyin rendszere ellenőrzött, befolyásolt és irányított, s éppen ezért kiszámítható. Ha ezt a nyugati demokráciaideálhoz mérjük, elkeserítő eredményt kapunk. Putyin választói azonban az elmúlt évtizedeket nem brüsszeli kávéházakban demokráciadiagramokat barkácsolva töltötték. Nekik jelenleg a kiszámíthatóság és a stabilitás többet ér a mindenható politikai pluralizmusnál. (...)

...a belpolitikai mellett a legfontosabb, a gazdasági stabilitás. Amikor Jelcintől átvette a kormányrudat, az orosz GDP kétszázmilliárd dollár között mozgott, amikor 2008-ban kiköltözött a Kremlből, a nemzeti össztermék 1500 milliárdra emelkedett. Köze volt ehhez persze a száguldó olajárnak (...) de mindez mit sem ért volna, ha nem tereli egy irányba az országot széthordó oligarchákat. Hogy mindezt korbáccsal tette (lásd Hodorkovszkij), az összességében megfelelt azoknak, akik megtarthatták az addig kapott mézeskalácsok zömét (lásd Abramovics). (...)

Az oroszok mindezért ma tényleg Putyint akarják.
Bíznak benne.

Talán ne akarjunk náluk okosabbak lenni.

Most mondja valaki azt, hogy egy hithű fideszes fejében nem ezek az elvárások élnek a ciklus végével kapcsolatban, és hogy számára Putyin és Jelcin neve ebben a kontextusban nem csereszabatos Orbánéval és Gyurcsányéval.

A konklúzió is ismerős: a nagyarányú felhatalmazás, és az eredmények majd minden antidemokratikus lépésre felmentést adnak (bár a diktatórikus vezetési modell - ismerve a cikk szerzőjének apját - Gyulánknak von haus aus is szimpatikus lehet). Ha az oroszoknak jó Putyin, akkor nekünk miért ne lenne jó a Puszta-Putyin?

Csak az a gond, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint elég hamis ez a párhuzam. Amit Putyin teljesítményéről ír, az igaz. De ha mindezt Orbánra vetítjük... Az elmúlt év gazdasági ámokfutása odavezetett, hogy a befektetők elfordulnak az országtól, így a régiót fejlődésétől elszakadva nemhogy a kormány által prognosztizált bővülés nem teljesül, hanem lehet, egyenesen recesszió lesz nálunk, a nép pedig csak néz ki a fejéből, és egyre csalódottabb, és egyre többen a lábukkal szavaznak, mint anno az átkosban, csak szerencsére ez ma már (még?) nem büntetendő cselekmény.

Hát hogy lesz ebből a következő választásra olyan eredmény, ami mindent igazol a médiatörvénytől az alkotmány megcsúfolásán át a nyugdíjvagyon lenyúlásáig?

Orbánék egyetlen nagy szerencséje, hogy az MSZP hozza a szokott formáját, vagyis belső vitákkal van elfoglalva, amelyek most még a szokásosnál is nagyobbak, így egyre inkább esélyes az önfelszalámizás, az LMP-t meg továbbra se veszik igazán komolyan, így valós alternatíva híján a kormányban csalódottak leginkább a bizonytalanok táborát növelik.

Meg a Jobbikét, akik már most esélyesek arra, hogy második erővé váljanak, és ha szakad az MSZP (márpedig valószínűleg fog), ez a pozíció biztosan az övéké lesz. Na az lesz majd a szép világ.

Azt hiszem épp ideje lenne egy hiteles erőnek a színre lépnie, amely elfogadható mindenkinek, aki hisz a demokráciában, balközéptől jobbközépig.