...két év alatt egy országot megváltani nem lehet
- írja az Index a kormányfélideji elemzésében. Biztos ez? Mondhatnám, hogy elég csak Bajnai egy évére utalni, ami alatt a tehetetlen csődtömegtől eljutottunk odáig, hogy minket állítottak a válságkezelés példaképévé, de van jobb példa is arra, hogy lehetett volna ez másképp is, megvolt az esély arra, hogy mára már csak rossz emlék legyen a válság. Európában ugyanis új bezzegország született: Lettország, amiről az Origo jelentett meg elgondolkodtató cikket.
Lettország az elmúlt években pusztító gazdasági válság egyik legnagyobb vesztese volt. Az egészségtelen, főként a túlfűtött ingatlanpiac és az erre épülő beruházások által vezérelt, két számjegyű növekedési ütemre megdöbbentő mértékű, majdnem 20 százalékos visszaesés következett, miután az ingatlanlufi kipukkadt. Az ország már 2008-ban IMF-segítséget kért, és ugyanazt a típusú hitelmegállapodást írta alá, mint később Magyarország, csak 20 milliárd helyett 7,5 milliárd eurós keretről.
Magyarországon kisebb volt a baj, idén mégis recesszióra számíthat az ország, a lettek pedig az élre törnek. Bár a két ország helyzetében és lehetőségeiben jelentősek a különbségek, akkorák azért nincsenek, hogy ne lenne feltehető a kérdés: mit csinált annyival jobban Lettország, mint Magyarország?
"A lettek roppant szigorú válságkezelő programot raktak össze a 2009-es kormányválság után, adóemelésekkel és brutális kiadáscsökkentéssel. A társadalomban kialakult egy konszenzus arról, hogy ezt muszáj megcsinálni, és a kormány nagyon következetesen végig is vitte" - mondta kérdésünkre Meisel Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének kutatója. "Mivel a programot meghirdető miniszterelnököt újraválasztották, nem kellett kapkodni, sem félúton kidobni az egészet. Még az olyan tabuktól sem riadtak vissza, mint az ingatlanadó. A lakosság összességében sokkal nagyobb árat fizetett a válságkezelésért, mint nálunk" - jelentette ki.
(...) Peter Attard Montalto, a japán Nomura Bank londoni felzárkózó piaci elemzője kérdésünkre azt válaszolta, hogy a magyar és a lett válságkezelés között a legfőbb különbség, hogy Lettország gyors, határozott és gondosan végigvitt, a versenyképességet is növelő reformokon ment keresztül. Magyarországon minden sokkal lassabban történt, és bár a versenyképesség javítása itt sem maradt el, a gazdaságpolitikai és az ezzel összefüggő bizonytalanság visszahúzza az országot.
Kiemelte azt is, hogy míg a lett bankrendszert megerősítették, a magyart "kiütötte" az új kormány több intézkedése (ezzel vélhetően a bankadóra és a végtörlesztésre utalt), holott mindkettőnek jelentős mennyiségű rossz jelzáloghitelt kellett leírnia. Ezzel is magyarázható szerinte, hogy a lett gazdaság válság előtti növekedési potenciálja 7,5 százalékról mostanra csak 6-ra mérséklődött, ezzel szemben a magyar esetében ugyanez a mutatószám 4-ről 1,75 százalékra romlott.
Az általam vastagon kiemelt rész szerintem a kulcsmondat. Ez hiányzott nálunk igazán az elmúlt két évben: konszenzus és következetesség. Hisz ha jól belegondoltok, a most félidős Orbán kormány legtöbbet kritizált intézkedéseit pont ezek hiánya jellemezte, legyen szó akár gazdaságról, akár a demokráciát érintő kérdésekről.
Ez a kormány hatalmas lehetőséget kapott a kétharmados felhatalmazással, és azzal, hogy egy padlóról már felkelt, és felfele elindult országot vehetett át, amely bírta a pénzpiacok jóindulatát is, de az már most látszik, hogy élni nem, csak visszaélni tudott ezzel a lehetőséggel, nem egy területen túlszárnyalva a tőlük úgymond "rettegők" legrosszabb rémálmait is, és alaposan rácáfolva azokra, akik összeségében egy szájalós, de a lényegét tekintve józan, és kiszámítható négy évet vártak tőlük.
Újabb éveket vesztegetünk el a semmire, és ez roppant dühítő.
