...vagyis "Jobb kevés jót tudni, mint sok haszontalant"*.

Stílusosan ezzel a latin közmondással osztotta meg a Facebook-on Nyáry Krisztián irodalomtörténész Rózsa néniék legújabb agymenését, amely (ha ez egyáltalán lehetséges) még az eddigieknél is életszerűbb, korszerűbb, és mindennél jobban szolgálja a diákok való életre történő felkészítését: 

Kötelezővé tenné a latinoktatást a nyolcosztályos gimnáziumokban az oktatási államtitkárság, a változtatás több mint száz középiskolát és több ezer diákot érintene. Az már most biztos, hogy az ötödik és hatodik évfolyamban bevezetik a „latin örökségünk" nevű tantárgyat, hetediktől pedig elkezdődik a latin nyelv oktatása. A kerettanterv kidolgozói szerint a latin "megalapozza a közjóra, a nemzeti és társadalmi összetartozásra való törekvést".

Az angol-tanulást ne erőltessük, sőt, szorítsuk vissza, mert túl könnyű, hisz az angol nyelv ismerete végül is csak a mindennapok állandó szükséglete a mai világban, de a latin, az igen, az legyen kötelező mindenkinek. Hisz nem is olyan rég (a középkorban) még ez volt a közvetítő nyelv, akkor biztos most is jó valamire...

Természetesen a latinos műveltség tiszteletreméltó dolog, magam is úgy vallom, hogy nem szabad szakbarbárnak lenni. Még az se ördögtől való, hogy ennek terjesztését valamilyen módon támogassák. Vannak olyan szakmák (orvos, jogász, filológus, történész, stb.), amelyhez kifejezetten szükséges. Akit érdekel, annak legyen lehetősége tanulni, nyelvvizsgázni belőle, ez természetes. De kötelezővé tenni egy holt nyelvet mindenkinek? 

A tanterv összeállítói szerint a latin nyelv tanulása közben "változatos módon fejlődnek a tanuláshoz szükséges készségek, képességek, ismeretek és attitűdök. Ezek megalapozzák a tanulókban a közjóra, a nemzeti és társadalmi összetartozásra való törekvést. A tanulók a római irodalommal való ismerkedés közben találkoznak az egyéni és a közösségi célok összhangjával és feszültségével, így az együttműködési formák keresése iránti igény is erősödhet bennük".

Ezen célok melyike az, amit nem lehet hasznosabb célokkal összekötve elérni? A római kultúrát tanítják rajz- és művészettörténet-órán, a történelemről lehet tanulni történelemórán, az irodalomról irodalomórán, legalábbis az én időmben még így volt. Változott azóta valami? Milyen tanulási készségek lehetnek azok, amelyeket csak a latin nyelv tanulása fejleszt, és semmi más? Közjóra és nemzeti összetartozásra való törekvés? Mi ez a baromság, hogy ehhez a latin ismerete szükséges? Nem a célokkal van itt gond, mielőtt félreértenétek, hanem a választott eszköz az, ami totálisan értelmetlen.

Hoffmannék folyamatosan utaznak vissza az időben. Oktatási "reformjuk" a kádári szocializmusba repít vissza minket, reakcióik az ötvenes évekbe, ezzel a mostani tervvel meg már a középkornál tartunk. 

Lehet, hogy jövőre továbbrepülünk az őskor felé, és technikaórán pattintott szakócát kell majd készíteni?

*Szó szerinti fordításban: "Nincs haszontalanabb, mint sokat tudni", de a fenti, szintén közkézen forgó fordítása pontosabban visszaadja a közmondás értelmét.