Azért ez tegnap este elég nagyot robbant.
A 150 Ft/GB-os internetadó híre rég nem látott felháborodást és egységet teremtett. A tiltakozó FB oldal jelenleg már 70.000 like felett jár (több jobbos imerősömet is a támogatói között tudva), vasárnapra már egy tüntetés is össze lett rántva, mémek sokasága szakadt rá a Facebook-ra, a választások elmúltával még a Heti Válasz-os Stumpfnak is visszajött a kritikus hangja, és csak a legelszántabb bloggergézák próbálták meg - na nem védeni, mert azért az nekik se ment - relativizálni.
A felháborodás persze jogos, hisz totálisan szembemegy a józan ésszel, a racionalitással, az ország gazdasági érdekeivel, de még a FIDESZ pár évvel ezelőtti mondataival is, bár ez utóbbit már rég megszoktuk. Egy adó, ami esetleg több is lehet havonta, mint a szolgáltatás díja, amit megadóztatnak? A világon mindenhol azt a célt tűzték ki, hogy minél több ember hozzáférhessen a nethez, hogy csökkenjen a digitális szakadék, de mi ebben is unorotodoxak lennénk? Miképp fér ez össze a nagy össznépi zárrezsicsökkentéssel és a nemleszmegszorítás mantrával?
Mondjuk arra jó lenne, hogy kevesebben férjenek hozzá a szabad véleménynyilvánítás és az ingyenes, kormánytól független hírforások ezen terepéhez...
Persze nem ez lenne az első olyan FIDESZ-intézkedés, amiről elsőre azt mondtuk, hogy ilyen nincs, aztán mégis lett, és persze rögtön elkezdték verbálisan puhítani a dolgot, hogy hát limit, meg persze a szolgáltatók biztos nem tolják tovább a fogyasztóra (persze, mint a telefon, meg a bankadónál, ugye), de azért ismerve a fideszes gyakorlatot, biztos vagyok benne, hogy minimum az időzítésben van egy jó nagy adag terelés is.
Avagy beszél azóta bárki is a rendszerváltás óta legnagyobb diplomáciai botrányunkról? A legmagasabb szinteket is érintő, a törvénykezést is átszövő korrupcióról? Ne felejtsük el ezeket sem, mert hosszú távon ezek akár fontosabbak is lehetnek, mint egy bármikor visszavonható, vagy esetleg soha be sem vezetendő adó.
És ha már: a felháborodás árnyékában hány emberhez jut el az alábbi hír?
Mióta Orbán Viktor leült tárgyalni a Gazprom vezérével, furcsán megszaporodtak az orosz gázipari óriást helyzetbe hozó, és az orosz érdekeket segítő magyar lépések. Leállítottuk az ukrán gázszállítást, megengedtük a Gazpromnak, hogy olcsón idehozza a dugigázát a tárolóinkba. Most pedig Rogánék beadtak egy módosítót, amely lehetővé tenné, hogy belekezdjünk a Déli Áramlat építésébe. (...) A lépés az Oroszországot éppen szankciókkal sújtó Európai Uniót és vele szövetséges Egyesült Államokat igencsak felbőszítheti. Az EU ugyanis az orosz birodalmi törekvéseket és befolyásukat erősítő Déli Áramlat vezetéképítési tervet jelenlegi formájában ellenzi, és határozottan állást foglalt a kérdésben: mindaddig nem tárgyal a vezetékről, amíg az orosz-ukrán-konfliktus nem rendeződik.
Magyarul Putyin beépített embereiként újfent hátbatámadjuk a szövetségeseinket, és mégjobban beleszuszakoljuk magunkat az orosz érdekszférába.
Mindezt közvetlenül az orosz kapcsolatokról kissé más kontextusban megemlékező október 23-a előtt.
Az egy dolog, hogy a most ennek tapsoló jobbosok Gyurcsányt anno ennek a töredékéért is bőszen hazaárulózták, de mint kiderült, akkor az USA Fletóéknál sem nézte ölbe tett kézzel a Putyin felé közeledést, csak nekik több eszük volt, és egyrészt végül hallgattak a jó szóra, másrészt meg nem verték nagydobra, mint most a Napi Gazdaságon keresztül az érintettek:
Sajnos a mostani nagykövetségi jelentésekhez nem lehet hozzáférni, de a 2010 előtti időszakból rengeteg Budapestről Washingtonba küldött jelentés olvasható a Wikileaksen. Ezekből kiderül, hogy az amerikaiak mindig is nagyon figyeltek arra, hogy a magyar kormány mennyire barátkozik az oroszokkal.
2007 júliusában például felkészítő anyagot írt az akkori nagykövet a Budapestre készülő külügyi államtitkárnak, és nem vázoltak túl kedvező képet Gyurcsány Ferencről. A szöveg szerint Gyurcsány külpolitikai elköteleződése rögtönzésekre alapul, és nem világos, hogy mennyire lojális az oroszokhoz, és mennyire az amerikaiakhoz. Ezért határozottan figyelmeztetni kell, hogy legyen sokkal egyértelműbb.
Pedig akkoriban sokkal nyugodtabb volt a helyzet mint most: nem volt háború Kelet-Európában, az oroszok akkor még Grúziát sem bombázták, nem épült a Déli Áramlat (csak szó volt róla), Magyarország nem vett atomerőművet az oroszoktól. Boldog békeidők voltak azok a mostani helyzethez képest.
Az oroszokkal akkoriban barátkozni kezdő Gyurcsányt ennek ellenére Washingtonból nyomasztani kezdték, hogy a vitás ügyekben álljon ki határozottabban a nyugati szövetségesei mellett. Amikor a jelzésekre nem reagált, akkor Charles Gatit és Tom Lantost kérték meg, magyarázza el a magyar kormányfőnek, hogy nem lehet mismásolni. Erre bíztatta a nagykövet is az érkező államtitkárt.
Hát ehhez képest kell nézni, hogy Orbánék még a botrány kellős közepén is miket lépnek.
Komolyan úgy gondoljuk, hogy ez kell nekünk?
