Superman mindig is jófiú volt. Ha Amerika helyett a Szovjetunióban találták volna ki, ő lehetett volna a mintaúttörő: ahol tud, segít, és persze küzd a gonosz ellen. Ilyen tulajdonságokkal természetes, hogy használták propagandára is a karakterét. Hitlerrel még csak képregényben tudta összemérni az erejét, de pl. a Ku Klux Klán a valóságban is megroppant attól, hogy Clark Kent köpenyben repdeső alteregója egy aktivistának köszönhetően leleplezte a rasszista szekta röhejes rituáléit.
És hogy miért érdemes felidézni ezeket pár héttel a kvótanépszavazás után és két nappal október huszonharmadika előtt?
Hát mert hősünk (aki ugye maga is háborús menekültként érkezett a Földre szülőbolygójáról, a Kryptonról) az ENSZ által 1960-ra meghirdetett Menekültek Világévében az egyik képregényben az angolul még nem beszélő, és ezért magát kirekesztettnek érző 56-os menekült magyar kisfiú, Sándor segítségére sietett. A hőstett ezúttal abból állt, hogy elmagyarázta két jólszituált amerikai srácnak, miért érdemelnek együttérzést azok, akik kénytelenek voltak elhagyni az otthonukat. Mivel Superman a szemléltető oktatás híve, a hóna alá csapta Jimet és a haverját, aztán lazán átrepült velük Európába (kész csoda, hogy a szülők nem jelentették fel gyerekrablásért), hogy megmutasson nekik egy olyan menekülttábort, amely ugyan négycsillagos hotel azokhoz a sátrakhoz képest, amelyeket Orbánék állítottak fel a rajtunk keresztülutazó szerencsétleneknek, de azért még így is sokkolóan hatottak az ötvenes évek amerikai kertvárosi idilljében felnőtt srácokra.
A sztori üzenete egyértelmű, még ha kissé szájbarágós is, a vége pedig természetesen happy end, Sándorunk barátokra lel. Bár ez az üzenet egyáltalán nem újkeletű (egy másik szuperhős, egy bizonyos Jézus lassan már 2000 éve hirdeti), elnézve azokat, akik bedőltek a fideszes uszítókampánynak, úgy látszik mégse jutott el még mindenkihez.
Lehet, hogy a kormány Lex Luthora, Habony Árpád rendelkezik némi Gucci mintás kryptonittal?
A teljes képregény a hajtás után: