Valóban sorozat lett a csúsztatásokat, hazugságokat leleplezni kívánó cikk. Hát akkor nézzük az eheti adagot:

Azt állítja Pelczné Gáll Ildikó,
a Fidesz alelnöke (egy miskolci fórumon), hogy „az európai csatlakozás egyértelmű vesztese Magyarország”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a csatlakozás évében, 2004-ben Magyarország tagdíjbefizetése 537,1 millió euró volt, míg az ország által fölvett különböző jogcímű uniós támogatások 713,4 millió eurót tettek ki. 2005-ben a megfelelő adat 782,5, illetve 1357 millió euró, 2006-ban 833,2, illetve 1842,2 millió euró, és 2007-ben 870,2, illetve 2427,6 millió euró volt. A tiszta „veszteségünk” tehát 2004-ben 176,3, 2005-ben 574,5 millió euró, 2006-ban 1 milliárd 9 millió, 2007-ben pedig 1 milliárd 557,4 millió euró volt. Hogy világos legyen, még egyszer: ennyivel többet kaptunk az Európai Uniótól annál, mint amennyit be kellett fizetnünk.

Ha ilyen szörnyen lakol a vesztes, akkor vajon milyen lehet győztesnek lenni?

Ez az álságos kommunikáció az EU-val kapcsolatban már a tagságot megszavazó népszavazás óta megy. Ugye emlékszünk, hogy mennyire kétszínű, majdhogynem EU szkeptikus kampányt folytatott a FIDESZ ("kicsivel több szól mellette, mint ellene"), csak azért, mert már nem Orbán Viktornak hívták azt a miniszterelnököt, aki aláírhatta a csatlakozást jelentő történelmi dokumentumot. Persze azóta többször elhangzott tőlük az ellenkezője is, voltak ízig-vérig EU-pártiak is, ha az érdekük úgy kívánta, de a jelek szerint azért időnként csak előveszik a régi lemezt a végeken, ha az a cél, hogy egy kicsit ráerősítsenek a válsághangulatra...

 Azt állítja Orbán Viktor
(majd utána természetesen Szijjártó Péter szóvivő), hogy az Orbán-kormány levette az IMF-hitel terhét az ország válláról, mert nem kívánta igénybe venni ezt a kölcsönt. „Büszke voltam, elsősorban az országra, másodsorban a polgári kormányra, valamikor a 2000. év elején, amikor sikerült két év kemény munkájával egy olyan helyzetet előidéznünk, hogy fölmondhattuk a megállapodást az IMF-fel” – jelentette ki a Fidesz elnöke.

Ezzel szemben a tény az,
hogy 1998. február 16-án a Parlamentben Horn Gyula (szocialista) miniszterelnök a következőket jelentette be: „Február 17-én, holnap a Magyar Köztársaság visszafizeti a Nemzetközi Valutaalappal szemben fennálló hiteltörlesztési kötelezettségét... Lépésünket a következők tették lehetővé. 1998. február 14-én, vagyis a múlt szombaton lezárult az 1996. március 15-én kötött 23 hónapos készenléti hitelmegállapodás... Hangsúlyozni szeretném: azért van ennek jelentősége, mert nem csupán több mint 6-6,5 milliárd forint kamatmegtakarítást érünk el vele, hanem gyakorlatilag a holnapi nappal elérkeztünk ahhoz a naphoz, hogy a valutaalaphoz 1982-ben, 16 évvel ezelőtt történt csatlakozásunk óta először nem lesz tartozásunk az intézménynyel szemben... Hangsúlyozni szeretném továbbá, hogy a Nemzetközi Valutaalap lényegében nem támasztott egyetlen olyan követelményt sem, amely ellentétes lenne Magyarország nemzeti érdekeivel és céljaival. Sőt, a Nemzetközi Valutaalap az ország teljesítményére támaszkodva hozzájárult, hogy folyamatosan erősítse Magyarország nemzetközi pénzügyi, gazdasági és ezen keresztül politikai hírnevét.”

Ha tehát jól emlékszem – és 1998. február 17-én nem vette át a hatalmat Orbán Viktor –, akkor az úgynevezett terhet (amely mellesleg nem teher volt, hanem segítség) nem ő vette le az ország válláról. És nem is ő köszönte meg a segítséget. 

Egy kis történelemhamisítás, hogy nagyobb legyen az öntömjénezés, a sorozat várhatóan állandó szereplőjétől mi mást is várhatnánk. Voltak már korábban is hasonló próbálkozásai, pl. amikor a FIDESZ-t egyedüli rendszerváltó pártként próbálta eladni, mintha mondjuk a demokratikus ellenzék, vagy Lakitelek nem is lett volna (a FIDESZ akkori súlyáról csak annyit, hogy 90-ben ők meg a KDNP voltak a legkisebb parlamenti pártok 21 képviselővel)... Már-már vicces lenne, ha nem az ország volt (és várhatóan eljövendő) miniszterelnökéről volna szó, aki nem mellesleg az ország jelenlegi messze legnagyobb pártjának a vezetője, és akinek szava milliók számára szentírás.

Azt állítja a Magyar Nemzet egyik tudósítása és vezércikke,
hogy zavargásokat jósolt Magyarországon az IMF vezérigazgatója.

A lap így idéz: „Fehéroroszországban, Lettországban, Magyarországon és Ukrajnában látom a legnagyobb esélyét zavargások kitörésének – jövendölte Dominique Strauss-Kahn... E nyilatkozat is szomorú bizonyítéka annak, hogy a nómenklatúra a legutóbbi hatéves országlásával kiíratta hazánkat a közép-európai klubból, és a túlélésért küszködő lúzerországok keleti csoportjába taszította.” Imigyen szóla a Magyar Nemzet.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Strauss-Kahn a BBC Hardtalk című műsorában a következőket mondta: „Bizonyos kormányok nem cselekednek elég gyorsan, és ezzel társadalmi felfordulást kockáztatnak.”
Riporter: „Hol?”

Strauss-Kahn: „Majdnem mindenhol. Már most is vannak sztrájkok, de ez rosszabb is lehet.”
Riporter: „Hol a legnagyobb a veszély?”

Strauss-Kahn: „Lehet a saját országomban, Nagy-Britanniában, Németországban vagy Kelet-Európában, amelyet különösen súlyosan érint a válság. Éppen most jövök Magyarországról, ahol van egy programunk, de ugyanez a helyzet Ukrajnában, Lettországban, Fehéroroszországban és holnap talán más országokban, mert ezekben az országokban a negatív növekedés társadalmi problémákat, társadalmi nyugtalanságot válthat ki.”

Ha nem a jobb fülemmel hallottam Strauss-Kahn szavait (és nemcsak magyarra ferdítve olvastam), akkor egyrészt az IMF-vezér egyetlenegyszer sem használta a „zavargások” kifejezést, hanem ehelyett társadalmi nyugtalanságról beszélt Magyarországgal kapcsolatban, másrészt a „társadalmi felfordulás”-t említve először a saját hazája, Franciaország jutott az eszébe. Hogy a Magyar Nemzet milyen klubból íratja ki magát, és mit akar olvasóinak szuggerálni, annak eldöntését önökre bízom.

A Magyar Nemzetről régebben mindig azt mondtam, hogy tőlük még az időjárás-jelentést is csak forráskritikával fogadom el, és úgy látom, nem sok minden változott azóta...

Eredeti cikk itt, jövő héten valószínűleg folyt köv. Félek, témahiány nem lesz.