Ilyen is már régen volt a 168 órában. Az emlékeim szerint utoljára 98 tavaszán, amikor miniszterelnök lett, akkor lehetett náluk dicsérő szavakat olvasni róla (aztán rövid időn belül jött Joszip Tot, Kaya Ibrahim, Simicska és a hosszú bájtok éjszakája, végül ezekre válaszul az állítólagos megfigyelési ügy, és odalett a kedélyes hangvétel).

Erre itt van ez a publi Mészáros Tamás tollából, rögtön a főhelyen. A téma az esztergomi "Viktor, segíts!" tüntetés, és az arra adott reakció:

Okosan döntött, amikor nem vette át a petíciót, és röviden annyit mondott az MTI-nek, hogy „ha a polgárok nem elégedettek az önkormányzat működésével, megoldást csak a kormányzattól remélhetnek”. A szocialisták rögvest megpróbálták kihasználni a jelenetet, és gyávának nevezték a Fidesz elnökét, aki szerintük „a hátsó ajtón menekült el” a jobbikos tüntetők elől. Csakhogy ez lapos demagógia. Egy ellenzéki vezető még akkor sem illetékes Esztergom vagy bármely más település ügyeiben, ha az ő pártja adja a polgármestert. (Nota bene: törvényes felhatalmazása akkor sem volna a beavatkozásra, ha kormányra kerülne; nem véletlen, hogy a jelenlegi kabinet is tehetetlen Meggyes Tamással szemben, minthogy a gimnázium fenntartója az önkormányzat.) Ha Orbán Viktor nem tartaná tiszteletben a városi önállóságot, és bármilyen ígéretet tesz a tüntetőknek, az MSZP nyilván azzal vádolná, hogy megsérti az önkormányzati törvényt.

De Orbán látványosan nem tesz ilyet. Az egykori kordonbontó most már kormányra készül, és azt mondja, „a magyar politika tizenöt-húsz éve olyan lehet, amelyben egy a nemzeti ügyek megfogalmazására képes nagy kormányzó párt létezik”. Ezzel a vágyképpel összhangban a Fidesz elnöke az utóbbi időben a törvényesség megőrzéséről – mi több: „viszszaállításáról” – beszél, és általában is igyekszik méltányosságot és konstruktivitást ígérni a jövőre. Esztergomi előadása előtt egy nappal a kötcsei Polgári Pikniken egyenesen azt fejtegette, hogy bár „Magyarországon ma jobboldali konjunktúra van, de ha a választás után mindössze „ellenkormányzást” hozunk létre, akkor visszajön az a duális erőtér, ahol az egymásnak feszülés a legfontosabb. Ezért az állandó politikai harcok elkerülése érdekében a nemzeti ügyek kormányzását kell megvalósítanunk.”

Ez a hangvétel még akkor is üdvözlendő, ha persze Orbán rögvest kijelenti, hogy a politikai erőtér centrálissá vált, azaz „megszűnt a dualitása” – magyarán a baloldal immár nem ellenfél. A diagnózis kissé elhamarkodott ugyan, de ezúttal legalább nem a szokásos politikai fenyegetőzés trambulinjaként szolgál. Mintha Orbán rájött volna, hogy kifizetődőbb számára, ha visszavesz a retorikai agresszióból, és noha folyamatosan temeti a baloldali és liberális értékeket, mégsem akarja már kifejezetten hergelni az övéit. Mindaz, amit Kötcsén és Esztergomban legutóbb előadott, inkább volt konzervatív, mint radikális.

És valóban: ha tényleg ilyen irányba menne el a leendő FIDESZ kormány, akkor sokkal kevésbé tartanék az elkövetkezendő évektől. Csak hát Orbánra mindig is jellemző volt a kettős beszéd, így csak egy idegennek tűnhet furcsának, hogy ugyanez a vezető egy másik helyen nem hogy nem korrekt a másik féllel, de egyenesen olyannak írja le pl. az új költségvetést, hogy az Apokalipszis ahhoz képest a fasorban sincs:

A Fidesz-elnök szerint a mostani költségvetés nyertesei az MSZP tanácsadói és üzletfelei lesznek, vesztesei pedig az ország lakosai, a zárt körön kívüli magyar emberek. A betegeket nem látják el a kórházakban, nem lesz villany, nem lesz fizetése a tanároknak, dadáknak, sorra zárnak be az iskolák, óvodák, bölcsődék.

A kormány katasztrofális politikájának következményeitől eddig részben az önkormányzatok védték meg az embereket, de ezt a lehetőséget a 2010-es költségvetés elveszi. Az ország már most is hitelekből él. Ha a költségvetés életbe lép, akkor a lavina beindul, százezrek vesztik el jövedelmüket, és akár gazdasági vészhelyzet is az országra köszönthet.

Ezeket csak azért emeltem ki, hogy el ne felejtsem először jövő tavasszal, mondjuk a választások körül elővenni, és szembesíteni ezekkel a mondatokkal, majd másodszor a 2011-es évértékelője után, amely már biztos arról fog szólni, hogy mennyire rendbe lett rakva az ország fél év alatt.

Megelőzve a várható kommenteket: Nem, nem akarom azt mondani, hogy valami csodában bízok, és azt remélem, hogy maradnak a szocik a következő választás után is. Akarja a fene, erősen rájuk fér egy jó nagy megtisztulás, és megújulás. Csupán azt jelzem, hogy a másik féllel szemben is vannak fenntartásaim...