Folytatás:
Dolgok, amiket illik utálni II. :
Bonsai olajfa

Van két dolog a mai közéletben, amit illik utálni. Ezeket szeretném egy kicsit más irányból megközelíteni. Az egyik kőkeményen politika. A másik elvileg nem az, de mivel Magyarországon élünk, nem kicsit mégis azzá vált. Kezdem az utóbbival, a másikról a következő poszt fog szólni.

A rádiófrekvenciás balhéval többször foglalkoztam a tavalyi évben. Azóta eltel két hónap, és a Boros-Bochkor páros megjelent újra az éterben, ami sokakból igen nagy indulatot váltott ki, lévén hogy azon az adón tűntek fel a komplett csapatukkal (mínusz Gombos Edina), amely kitúrta a Slágert a helyéről. "Gerinctelenek", "pénzhajszászok" - csak úgy röpködnek az ezekhez hasonló jelzők, hiteltelennek tartva őket azért, hogy alig néhány héttel azután, hogy olyan hevesen kiálltak a Slágert megszüntető döntés ellen, máris leszerződtek a döntés haszonélvezőjével. Mire volt jó akkor ez az egész hajcihő, a piros szalag meg a szimpátiakoncert?

Azt, hogy a döntés körül nem volt minden rendben, ma már nem nagyon vitatható, hisz már elsőfokú bírósági ítéletek vannak arról, hogy a pályázat szabálytalan volt, és nemzetközi botrányt is kavart az ügy a pártfinanszírozási szálak miatt, tehát nem hiszem, hogy bárkinek is szégyenlenie kéne magát, aki ez ellen akkor felszólalt.

Szabad -e hát egy ilyen rádióval leszerződni?

Muszáj, mert nincs nagyon más, és ez nem is fog pár évig megváltozni, hisz a fenti bírósági döntések is arról szólnak, hogy ettől még a status quo marad.

A félelmek azon része szerencsére nem jött be, hogy az új adók nem zenei rádiók lesznek. A Neo, bár máshogy indult, alig néhány hét után ráhajtott a Sláger közönségére, mint ahogy azt sokan meg is jósolták, szóval aki egy Radio Cafe light-ban reménykedett, annak csalódnia kellett (így kicsit nekem is). Átvettek jellegzetes hangokat (István Dani és társai), a zenei választék is nagyban ehhez az elváráshoz idomult (bár szerencsére nem teljesen), és ma már a szpotok is teljesen olyanok, mintha nem is történt volna váltás. Teljesen ésszerű döntés volt hát Bocsiék megszerzése.

Olvastam olyan kritikát a múltheti újraindulást követően, hogy ezek nem változtak semmit, pont ugyanolyanok, mint régen, de szar ez már. De hát pont ezért csaptak le rájuk, hogy ugyanazt csinálják, mint régen! Szerintem ez még a szerződésükben is benne van. A Bumeráng messze kimagaslóan piacvezető volt a maga területén, akor minek változtatnának? Kőkemény üzlet ez, semmi más.

Kérdés, hogy mennyire arcvesztés ez a fiúk számára? Biztos vannak olyanok, akik szerint ez az. A helyzet pikáns, ez kétségtelen, és ez olyan kis abszurdokhoz is elvezet, hogy a balhéról szóló könyvet a Bumerángban, tehát a Neón reklámozzák. Hősies pózolás lett volna megmaradni a Slágernél továbbra is, és a neten nyomni még mindig a műsort, de azt ki tudja hallgatni a konyhában (na ott még csak-csak), vagy a reggeli dugóban? Hisz az a lételemük. Boros és Bochkor üzletemberek is, a műsor tulajdonosai, munkaadók, és ha olyan árujuk van, amire tömeges igény létezik, bolondok lennének azt eldugni elvi okokból.

Márpedig az igény létezik, méghozzá akkora, hogy ahhoz országos adó dukál, amiből viszont csak kettő van. És így szépen összetalálkoznak a három fél érdekei, a rádióé, a rádiósoké, és a hallgatóké. Tipikus win-win szituáció, amiért érdemes félrerakni a régebbi sérelmeket.

A Bumeráng népszerűségén persze lehet fintorogni, mindenkinek szíve joga. Szerencsére a lehetőség adott, hogy áttekerjen máshova az, akinek nem tetszenek, nem muszáj őket hallgatni. Lehet őket taplónak nevezni, ez néha még áll is (bár szerintem nem rosszabbak, mint néhány indexes újságíró, már ami a polgárpukkasztást illeti), de ezek a kőbunkók mindig is híresek voltak a jótékonysági akcióikról, és azzal kezdték az első hetüket az új helyükön, hogy beszálltak a Haitit megsegítő kampányba, és kapásból elindítottak egy másikat a vakok számára. Szóval én csak azt tudom mondani: Hajrá, csak így tovább!