Így dicsérjen meg az ember egy fideszest: pont tegnap délelőtt méltattam Lázár János mondatait, amelyekkel egyetértek, erre már aznap délután elsütötte az év eddigi legcinikusabb mondatát ("A jogállam megszilárdulásával az alkotmánybíráskodás ilyen széles jogköre mára indokolatlanná vált"), ami nemcsak a kormánnyal szemben állóknál vágta a ki a biztosítékot (Sárdobáló, Bástya, Gulyásdemokrácia, Mindenről? Mindig? Miért?, Kettős Mérce, és még sorolhatnám), de még az idáig az antidemokratikus címkével csínján bánó Török Gábor is arról írt, hogy a FIDESZ ezzel átlépi a Rubicont, és még a Mandiner meg a Vastagbőr is rosszallásának adott hangot (és egy újabb határkő: ezt a kormányzati tervet még Torkos Matild is kritizálja a Magyar Nemzetben, ami, hát valljuk be, több, mint szokatlan).
Ha eddig még voltak valakinek kétségei azzal kapcsolatban, hogy az eddig gúnyosan "bérrettegők"-nek hívott közírók (Debreczeni, Bauer és tsai) aggodalmainak a demokratikus fékek kiiktatásáról van alapja, az talán ezen a lépésen csak elgondolkodik egy kicsit. Ha másért nem, azért, mert mert az elmúlt években, amíg a FIDESZ ellenzékben volt, pont az ellenkezőjét vallotta annak, amit most tesz.
Mit mondanak vajon most azok, akik Gyurcsány alatt (amikor a reakció-lehetőségek, az ellenőrző funkciók nem voltak korlátozva) diktatúrát kiáltottak, és bőszen hivatkoztak az Alkotmánybíróságra meg a (most szintén ellehetetleníteni kívánt) népszavazás intézményére?
Az, ami Esztergomban történik (és amivel Szegeden is megpróbálkoztak) megfejelve ezzel a tegnapi zsigeri reakcióval világosan mutatja: A FIDESZ semmilyen ellenvéleményt, alkotmányos féket nem tűr el, akaratos óvodás módjára hajlítgatja a játékszabályokat a maga javára. Ami a kormányváltás óta történt, mind ebbe az irányba mutat, és az önkormányzati választások óta még fel is gyorsultak az események: az iszapkatasztrófa kihasználása (magáncégek államosításának lehetősége), a magánnyugdíj-pénztári befizetések lenyúlása és a magánynyugdíjpénztárak ellehetetlenítésének ígérete, a médiafelügyelet átalakítása és megszállása mind-mind azokat az eredményeket veszélyeztetik, amiket az elmúlt 20 évben elértünk. A végén még tényleg igaza lesz Orbánnak abban, hogy forradalmi változás történt tavasszal, de nagyon nem a jó irányba.
És itt bukik ki az, hogy nincs egy igazán erős ellenzéki párt, és egy olyan ellenzéki vezető, amelyik reális ellenpólus lehetne (persze jelentkező akad, de belőle nem kérünk).
Ha a FIDESZ nem lenne ennyire mohó, és akarnok, ha csak élne, de nem visszaélne a kétharmad adta lehetőségekkel, és gazdasági téren se a "mindenáron mást csinálás" lenne a vezérlő elv, simán végigvihetné ezt a négy évet a hosszabbítás reményével. Paradox módon viszont pont ez az önsorsrontó zsebdiktátor-tempó ad eszközt a mindezidáig jelentéktelen ellenzék kezébe. Hogy a három parlamenti párt közül melyik tud ebből profitálni (tud -e egyáltalán élni vele valamelyikük), vagy lesz -e parlamenten kívüli erő, amelyik erre az alapra építi fel magát: ki tudja.
Egy biztos: a FIDESZ "gyurcsányozás" címkéjű bizalmi tőketartaléka rohamosan fogy.