Azért nem megy minden döccenőmentesen.
Az egy dolog, hogy most valamivel kevesebben voltunk. Túl közel volt az előző, viszont sokkal nagyobb volt a hideg (a folytatás - már ha szükség lesz rá - szerencsére később lesz, egy a rendezvényhez abszolút passzoló ünnepen). Viszont a múltkorihoz képest már profibb szervezés mellett is látszott: rutintalanok a házigazdák.
Kezdésnek kissé elvont dzsessz szólt, ami abszolút passzolt volna egy füstös klubhoz, vagy otthon egyedül hallgatáshoz, de egy tömegrendezvényen a hangulat megalapozásához?
Nagyon jól mutatott a 12 pontból az első egy hatalmas molinón - "Kivánjuk a' sajtó szabadságát, censura eltörlését." - hisz tényleg passzolt ide, de talán nem közvetlenül a színpad elé kellett volna vele állniuk, mert totál kitakarták az ott lévőket (ezt szerencsére később orvosolták).
Nem tudom, mennyire szerencsés, hogy egy deklaráltan pártsemleges rendezvényen (akár a szervezők tudtával, akár anélkül) elhangzik egy olyan dal - "gondoljon mindenki arra, amire akar" felkonffal - amelynek az a refrénje, hogy "Feri segíteni kell, gyere vissza, táncolj újra nekünk". Egyrészt a tömegben is többségben voltak, akik inkább csak nevettek ezen kínjukban, hogy ez most mi, másrészt meg kiváló muníciót adnak ezzel akaratlanul is azok kezébe, akik majd ezt később mindenhol, pl. itt is a kommentek között ezt szépen fel is fogják használni.
Persze ezek csak kisebb bosszúságok. A lényegen, a tüntetés jogosságán, szükségességén ez persze nem változtat, és ha addig semmi se változik, akkor folyt. köv. a magyar sajtószabadság igazi ünnepén, március 15-én.
Képgaléria az estéről:
